Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-185

112 186. országos ülés deezember 9. 1876. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Tekintve a mostani pénzviszonyainkat, szükségesnek tartottam e czim 7., 8. és 9. rovatánál némi megtakarításokat tenni és a muít évben megszavazott összegekhez képest leszállításokat hozni javaslatba. De mintán a pénzügyi bizottságban hoszas és tüzetes vita után kiderült, hogy valamint a magyar akadémia, ugy a természettudományi társulat is a múlt évben és az azelőtt megszavazott összegeket állandó dotationak tekinti, a melynek alapján költségvetését a jövő évre már megállapította, ugy hogy ha az átalam javaslatba hozott leszállítások megvalósíttatnának, ezen két intézet működése jóformán megakadna: ez okoknál fogva bátorkodom a tavalyi összegek megszavazását és különösen a 7-ik rovatra nézve 10.000 frt helyett 15,000 frtnak elfogadását ajánlani. (Helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvassa:) a költségvetés 62-ik lapján foglalt 7., 8., 9., és 10-dik rovatok alatt a múlt években megszavazott összegeket indítványozom fölvétetni és pedig a 7. rovat alatt a magyar történelmi források és emlékek kiadására előirányzott 10,000 frt helyett vettessék fel 15,000 frt. (Helyeslés.) Horváth Mihály: T. ház! Ha a t. ház elfogadja a t. minister urnák ezen indítványát: akkor nincs mit szólanom. (Halljuk!) Elnök : Szavazásra a kérdést feltehetem; de közvetlenül a szavazás előtt nem tudhatom, hogy a t. ház elfogadja-e az indítványt? Horváth Mihály: Bővebben kívántam volna ezen tételhez hozzá szólani, de miután a t. minister ur maga méltóztatott indítványozni, hogy az akadémia történelmi bizottságának subventiója, mely néhány év előtt 20,000 írtból állott és tavaly 15,000 írtra, most pedig 10,000 frtra szállíttatott le. az idei költségvetésben felvett 10,000 frt helyett a múlt évi 15,000 írtban állapíttassák meg: csak néhány szóval vagyok bátor támogatni a t. miminister urnák ezen indítványát. (Halljuk!) Alig van t. ház, a költségvetésnek egy tétele is, a mely annyira megteremné a költségekhez arányosított eredményt, mint ezen néhány 1000 frt, melyet a t. ház a történelmi kútfők kiadására megszavazott. Eddigelé már mintegy száz és néhány kötet van kinyomatva ezen subventió folytán a bizottság által és még számos kötet van kiadásra, melyeknek anyaga készen áll a sajtóra a történelmi bizottság irattárában. Ezeknek összegyűjtésére az akadémia történelmi bizottságai nem csak a hazai, hanem mondhatnám az összes európai jelentékenyebb levéltárakat felkutatta és kiaknázta. Ezeknek fontosságáról itt bővebben szólanom —• ugy hiszem — fölösleges. A ki meg akar erről győződni: ám méltóztassék bele tekinteni azon kötetekbe, melyek eddig kinyomattak s melyek az országgyűlési könyvtárban is megvannak. Én legalább részemről, mint szakember, bátorkodom ezen vállalatról azt mondani a t. háznak, hogy csak az ezen országos subventióból már kiadott és még ezután kiadandó történelmi kútfők után, ezeknek segélyével lehet majd megírni hazánk, nemzetünk azon történelmét, mely az összes nemzeti életet felkarolja, felöleli, mely tükre legyen a nemzet egyetemes életének mind politikai, mind társadalmi téren. Ugy hiszem pedig t. ház, hogy nem szükséges itt ezen a helyen bővebben fejtegetni, mily nagy, mily pótolhatlan, és megbecsülhetetlen kincse a nemzetnek annak hű és kimerítő történelme. A helyett tehát, hogy ennek fejtegetésével fárasztanám a t. ház figyelmét: csak azt bátorkodom még felemlíteni, hogy az akadémia történelmi bizottsága ezen országos subventióból a történelmi kútfők kiadásán kivül még egy más, nem kevésbé fontos, nem kevésbé hasznos czél valósításához kíván járulni, ha a t. ház ezen aránylag csekély összeget, t. i. a tavalyi 5000 írttal többet, mint a mennyi az idei budgetbe be van véve, megszavazni méltóztatik. Bizonyára ismeretes dolog a t. ház tagjai előtt, hogy mily nagy haszonnal, mily nagy sikerrel kezdette meg az akadémia könyvkiadó bizottsága az összes európai irodalom legkiválóbb elme termékeinek magyar forditásban való kiadását. Ennek hasznosságáról ugy hiszem, szintén fölösleges volna itt hosszasabban szólani, s csak azt az egyet bátorkodom megemlíteni, hogy ezen vállalat folytán nem sokára az idegen nyelveket nem ismerő hazai ifjúságunknak az összes európai tudományos irodalom legkiválóbb elmeművei válnak hozzáférhetőkké. Ezen vállalathoz óhajtana, kívánna a maga csekély subventiójából hozzájárulni az akadémia történelmi bizottsága: ha a t. ház a most beállított 10,000 írtról 15,000 frtra méltóztatik, miként már emiitettem, félemelni ezen országos subventiót. Csak ezt bátorkodtam előadni. Élénk helyeslés.) Sehvartz Gyula: T. ház! Én teljesen egyetértek azon kitűnő indokolással, melyet Horváth Mihály t. képviselő ur a minister ur előterjesztésének támogatására adott elő és én csakugyan nem is szólaltam volna föl azok után, mik elmondattak, ha ama jeles beszéd befejezése után nem érkeztek volna be a terembe oly kitűnő képviselőtársaim, kiknek magatartásával ezen összeg megszavazásánál nem voltam ós nem lehetek egyértelemben, legyen szabad tehát t. képviselőtársaim engedelmével is némelyeket még hozzáadni azoknak kiegészítéséül, mik elmondattak. Nem a történelmi források, illetőleg kútfők költségét értem, ezekhez többet nem szólok épen azon jeles.