Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-184
98 184 országos ülés deczember 8 1S76. megjelente óta a dijak behajtása iránt az intézkedések már megtörténtek, a mi annyival intább szükséges: mert később részint halálozások, részint a dij-tartozások összetornyosodása miatt a községektől azok még nehezebben volnának behajthatók és igy a nyugdijalap ez által nemcsak megkárosittatnék, hanem a kiszámítás helyessége is veszélyeztetnék. Mindezeknél fogva arra kérem a t. minister urat, legyen szives nyilatkozni aziránt, mi intézkedések történtek az ezen jelentés szerint még hátralevő 5,229 községből az adatok beszolgáltatása és a dijak behajtása tekintetében, a menynyiben sikerült a dijakat behajtani. Somssich Pál: Ezen kérdéshez én is bátor volnék egyet hozzácsatolni, épen azért, hogy most a t. minister ur mindkettőnknek egyszerre felelhessen. Kérdem a t. minister urat: van-e tudomása arról, hogy a tanítóknak az országban mind a katholikusoknak, mind a protestánsoknak vannak több helyütt ilyen külön nyugdijtestületeik, leginkább az egyházmegyékben. Minő viszonyban fognak ezen egyes nyugdijtestületek az országos nyugdíjintézethez állani? Bekebeleztetnek-e, megszünnek-e, vagy megmaradnak? Ez igen fontos kérdés és kérem a minister urat, méltóztassék e tekintetben engem felvilágosítani. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Azon összeállítás, melyre nézve Molnár Aladár képviselő ur nyilatkozott, júniusban fejeztetett be, azóta igen sok községből mind az adatok, mind az illető nyugdíj beérkeztek. A többire nézve intézkedés történt, t. i. felszólittattak a községek, illetőleg az adóhivatalok, hogy az illetékeket hajtsák be, és én azt hiszem, hogy ez intézkedésnek sikere lesz és reményiem, hogy e tekintetben a közigazgatási bizottságok is ápolni fogják a mi törekvéseinket. Somssich Pál képviselő ur kérdésére nézve jelenthetem, hogy tökéletesen áll az, hogy vannak olyan egyesületek, olyan községek, melyek magok gondoskodtak tanitóik nyugdíjaztatásáról, még azelőtt, még mielőtt az országgyűlés e tekintetben rendelkezett. Ha az, a mit az ily egyesület a tanítónak nyugdijkép biztosit, meghaladja azt az öszszeget, a melyet a törvény biztosit: akkor az illető egyesületek fen fognak maradni; ha az egyesület kevesebbet biztosit a törvénynél: akkor be fognak az országos intézetbe olvadni. Elnök: A néptanítók nyugdíjintézete segélyezésére megszavaztatik 50,000 frt. Gulner Gyula jegyző (olvas) •. 20.rovat. A „Néptanítók Lapja" kiadására 10,000 frt. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság megszavazásra ajánlja. Elnök: Ha nincs észrevétel, megszavaztatik. Gulner Gyula jegyző (olvassa): 21. rovat. Budapesti felsőbb leányiskola 16,542 frt. Kantz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság megszavazásra ajánlja. E tételnél tudomásul vétetett a ministernek azon nyilatkozata, hogy az intézet tanterve beható tanácskozás után lett megállapítva, és hogy a növendékek folyton szaporodó számának megfelelőleg párhuzamos osztály volt állítandó; a tervet magát pedig évi jelentésébe foglalva, terjesztendi legközelebb a t. ház elé. Elnök : A budapesti felső leányiskolára megszavaztatni kívántatik 16,543 frt. Azt hiszem a t. ház ezen összeget megszavazni méltóztatik; a pénzügyi bizottság jelentése határozat tárgyául nem szolgál. Gulner Gyula jegyző /ofcasso) .• 22. rovat. Siketnémák intézete Váczon. Összes kiadás 35,000 forint. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság megszavazásra ajánlja. Ballegh József: T. ház! Midőn a váczi siketnéma intézet érdekében röviden felszólalok, netán részvétet keltő szavak helyett csak puszta tények, illetőleg statistikai adatok felsorolására szorítkozom. (Halljuk !). Az 1870-iki népszámlálás alkalmával Magyarországban ós társországaiban körülbelül 21,000 siketnéma iratot össze, s e mellett maga a vallásos közoktatásügyi minister ur egyik évi jelentésében a tanköteles siketnéma gyermekek számát 1500-ra teszi, kik közül ismét körülbelől 200 folyamodni szokott évenkint az iránt, hogy a váczi siketnéma intézetbe felvétessék. Tekintetbe véve azonban azt, hogy ezen intézetben csak 90 növendék talál elhelyezést, és hogy a kilépők helyébe legfölebb 12 folyamodó vétetik fel ismét évenkint: vajmi elszomorító azon tény, hogy a törvény által decretált iskolakötelezettség daczára maga az állam kellő mérvben épen azokról nem gondoskodhatik, kikkel a természet oly mostohán bánt és kik épen azért nemcsak különös módszer szerinti tanulásra, de a társadalom támogatására is önhibájukon kivül szorulni kénytelenek. És valjuk be őszintén, bármi fényes eredményeket mutathatunk is fel a közoktatásügy terén ; a mi a humánus intézkedéseket illeti, ezek tekintetében valóban még igen keveset gondoskodtunk. Pedig, ha valahol: ugy bizonyára e téren nyilnék bő alkalmunk az igazi haladást tettekkel is kimutatni. Mert nézzünk csak szét a lajtántúli tartományokban ós látni fogjuk, hogy ott nem egy, hanem 14 siketnéma intézet létezik, melyekben 8—900 növendék talál évenkint elhelyezést. S végre ha a váczi siketnéma-intézet költségvetését bírálat alá veszem: még az is kiderül, hogy ezen intézethez az állam csakis 13,000 írttal járul, mivel a többi 22,000 frt kiadás a tett kegyes alapítványok és
