Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-164

164. országos ülés november 11. 1876. 87 teljesen lehetetlen. Kérem tehát a t házat, méltóztassék a napirend iránti határozatát akkorra hagyni, midőn a központi bizottság jelentését megteszi. Hogy ez mikor történhetik meg, természetesen legnagyobb részben attól függ, hogy az osztályok mikor végezik be a tárgyalást. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! E szerint a t. ház a következőkben méltóztatik megállapodni: hétfőn nem lesz ülés; kedden 10 órakor osztályülés lesz az uzsoratörvényjavaslat tárgyában és erre nézve bátor vagyok megemlíteni, hogy a jogügyi bizottságnak jelentésében hivatkozás történik egy külön véleményre, de hogy az még nincs kinyomatva, minthogy még eddig nem adatott be. Szerdán 10 órakor országos ülés lesz, melyben az interpellátiós és az inditványkönyv felolvasásán kivül a nagy-szebeni árvaházra és a többi előbb emiitett alapítványi járulékokra vonatkozó előzetes jelentése a pénzügyi bizottságnak fog tárgyalás végett felvétetni ; továbbá fel fog vétetni a megbízó levelüket be nem mutató képviselőkre vonatkozó törvényjavaslat és a jogügyi bizottság azon másik jelentése, mely ugyan ezen tárgyat érinti; végre Lovász volt képviselő ur helyett a második biráló bizottságba egy biráló bizottsági tag fog a t. ház által választatni. Csütörtökön nem lesz ülés: pénteken az akkor talán beadandó bizottsági jelentéseken kivül Helfy képviselő ur indítványa fogindokolás végett fölvétetni, szombaton pedig a költségvetés tárgyalása fog megkezdetni. (Helyeslés.) E szerint a t. ház a további teendők iránt intézkedvén, az iránt vagyok bátor a t. házat még megkérni, méltóztassék megengedni, hogy a jegyzőkönyvi kivonat, mely a t. háznak a Jakics képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztése iránt beadott kérvényre vonatkozó határozatát tartalmazza, azonnal meghitelesittessék. (Halljuk!) Gulner Gyula jegyző: (Olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: Ezen jegyzőkönyvi kivonat ellen észrevétel nem lévén, azt meghitelesittetnek jelentem ki. Most Simonyi képviselő urat kérem, hogy bejelentett interpellatióját előadni méltóztassék. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Nem szán- dékom ez alkalommal a keleti kérdésnek vitatásába vagy fejtegetésébe bocsátkozni. Nem is szükséges, azt hiszem, hosszasan indokolnom, ha azon véleményemnek adok kifejezést, hogy szükséges és a maga rendjén volna, hogy ezen kérdés, mely minket annyi oldalról érdekel, a magyar törvényhozásban megbeszéltessék, hogy ezen kérdés a magyar képviselőházban tárgyalás alá kerüljön. A ministeriumhoz intézett interpellátióm tulajdonképen a ministeriumhoz intézett két kérelmet foglal magában. Az első azt tartalmazza, hogy miután ezen keleti kérdés már több mint egy éve, hogy felmerült és az események változatossága által nagyobb mérveket öltvén, most már azon ponton van, hogy egy nagy európai kérdéssé fajult: igen természetesen annak reánk magyarokra, Magyarországra nézve következményei kiszámithatlanok. Ezen idő alatt nem kétlem, a mi külügyi ministeriumutít igen tevékeny részt vett ezen kérdés vezetésében vagy intézésében, szóval ezen kérdésbe tevékenyen befolyt. De hogy mit tett, mi módon tette? arról eddigelé semmi tudomásunk nincsen. Azon válaszok, melyeket a ministerelnök a hozzá intézeti; interpellátiókra adott, olyan orakulumszerüek voltak, hogy azokból bizony semmit sem lehet kimagyarázni ; vagy ha tetszik, mindent lehet kimagyarázni. Én azt óhajtanám, hogy ezen kérdés a képviselőházban tárgyalás alá kerüljön, de mielőtt ez történnék, nehogy a törvényhozás tagjai egyedül a nem mindig megbízható hirlaptudositások után legyenek kénytelenek indulni: óhajtanám, hogy a kormány tegyen egy rendszeres előterjesztést mindazokról, mik ezen ügyben a külügyministerium által kezdettől fogva tétettek egész azon pontig, a hol a még folyamatban levő tárgyalások nem engedik a közügy károsodása nélkül, hogy részletes fejtegetésbe bocsátkozhassák a kormány, vagy a törvényhozás. Nem kívánom azt, hogy olyan felfödözéseket tegyen a minister. melyek zavarólag folyhatnának be a most folyamatban levő tárgyalásokra ; hanem vannak és pedig meglehetős számmal lépések, melyek a múltban tétetvén, már most meghaladottaknak tekinthetők. Ezekre nézve kétségkívül a ministerium adhat felvilágosítást, tehet rendszeres előterjesztést akár szóval, akár írásban, hogj^ azután ezekre támaszkodva a vitát indokolni, a ministerium maga viseletét bírálni lehessen; nem mint mondám, hírlapi megbízhatatlan tudósítások alapján, hanem hivatalos előterjesztés folytán és hivatalos ügyiratokra támaszkodva. Eddigelé az volt a szokás, hogy minden évben rendesen a delegátiók összeülóse alkalmával a külügyministerium a külügyekre vonatkozó okmányokat, a mennyiben azok érdekesebbek voltak. közétette egy füzetben ; de ez két-három esztendő óta tökéletesen elmaradt, ugy, hogy már egyátalán semminemű tudósítást nem kapunk a külügyek mi módoiii vezetéséről s csak konzuli jelentéseket kereskedelmi ügyekről, mintha a magyar parlament azon szinvonalva szándékoztatnék állíttatni más alkotmányok országok parlamentjei irányában, mint a melyen állanak a hatalmak nagy követei a konsulok irányában, nekünk is konsuli jelentéseket terjesztenek elő, a követek működéséhez pedig semmi közünk! Ez lehet fölfogás; de azt hiszem, midőn oly nagyfontosságú, midőn oly horderejű és következményeiben annyira kiszámíthatatlan kérdés merül fel, mint a milyen a keleti kérdés; a magyar nemzetnek nem csak jogában van. haI