Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-177
346 177. országos ttlés november 80. 1K76. szagból, különösen azt hiszem 1 j V)-ed része, mert csak Austria ozime alatt jelenik meg — 89,130 mázsa hordóban, üvegekben pedig 3,861 mázsa; pedig a mi vám viszonyaink ezen nem változtatnak semmit, mert mi is 2 1 /* tallért fizetünk, azok is. Mindennek daczára bevitetik Francziaországból 464,518 mázsa hordókban, és 31,337 mázsa üvegekben. Ezenkívül hajón 270,433 mázsa hordókban, és 42,514 mázsa palaczkokban s j i részben Francziaországból. Ezen számmal szemben Austria bevitele, mondhatnám épen semmi, vagy nagyon csekély, daczára annak, hogy Magyarország legalább is 25 millió akót termel. Mutatja ez, hogy Magyarország borkereskedése és átalában borászata mennyire sülyedt, különösen az Austriai közös vámviszonyok azon szerencsétlen összeállítása következtében; mert Austria, hogy megszerezze az angol gyártmányokat, szívesen beleegyezett abba, hogy a borra magasabb vám rovatott. Röviden még csak azt vagyok bátor kérni a t. háztól, hogy a következő határozati javaslatot! a mely nemzetgazdászati tekintetben igen fontos, elfogadni méltóztassék. (Olvassa.) „Utasítsa a ház a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert arra, hogy egy szőlészeti és borászati kísérleti állomásra és országos szőlőiskola létesítésére, a szükséges lépéseket megtegye." Orbán Balázs jegyző: (Olvassa a határozati javaslatot) Remete Géza: T. ház! Szalay t. barátomnak tökéletesen igaza van abban, hogy gazdaságunk egyik legfontosabb ágát a szőlőszet képezi és hogy annak felvirágoztatására törekedni kell. Azonban véleményem szerint hazánk jelenlegi pénzügyi viszonyai között, nem tartanám indokoltnak, hogy mi nagyobbszerü szőlőiskolákat állítsunk fel; mert abban én semmi akadályt nem látok, hogy akár egyesek, akár egyesületek, mint például a gazdasági egyesületek, a milyek hazánkban igen számosan vannak, állítsanak fel szőlőiskolákat és vidékeik igényeit elégítsék ki. Igen sokról lehet nekünk mondani, hogy a nemzet életére nézve fontos kérdések, a melyek még megoldásra várnak. így példának okáért: nézetem szerint sokkal fontosabb a lelenczháznak felállítása: mert az egyszer elveszett, vagy elsatnyult emberi életet visszavarázsolni nem lehet ; de szőlővesszőt, igenis t. képviselő ur szerint is Korneuburgból hozatni lehet: de tudtommal hazánkban is vannak igen számos szőlőiskolák, és kitűnő szőlőgazdák, a kiktől jó szölővesszőket lehet kapni. És ón igen csodálkozom, hogy épen a t. képviselő ur lép fel e javaslattal, ki dicséretére legyen mondva, már fáradságának eredményével igazolta, hogy Magyarországon lehet nemes szőlővesszőt termelni, a nélkül, hogy az állam szőlőiskolákat állítana fel. Ezek után áttérek tulajdonképeni felszólalásom tárgyára. 1876-ban a pénzügyi bizottság egy határozatot ajánlott, melyet a t. ház határozat erejére emelt. A határozat következőleg hangzik: felhivandónak véli a minister urat arra, hogy a gazdasági intézetek számának apasztása czéljából tegye meg annak idején a szükséges intézkedéseket." Ezen határozat már egy év előtt kelt, és a t. minister ur a jelenlegi pénzügyi bizottságban azt nyilvánította, hogy ő csak most kezdte tanulmányozni az ügyet. Én attól tartok, hogyha mi a költségvetést megszavazzuk: még a tanulmányozással is fel méltóztatik hagyni és csak a jövő évi költségvetés kezdetén méltóztatik azt ismét folytatni. Én a t. ház eljárását tartom hibásnak. A í. ház nem tudott meg eddig határozatainak érvényt szerezni és akár hányszor hagyta figyelmen kivül a ministerium a háznak határozatát: egy eset sem volt, hogy a ház azt megtorolta volna. T. ház! A gazdasági tanintézetekre nézve véleményein az, hogy azon határozatot, melyet a t. ház hozott: fenn kell tartani és a t. minister urnák ismét figyelmébe ajánlani; mert nem érdemes 30—40,000 frtot áldozni egy oly tanintézetre, a hol 15—20 tanuló van. A tanügy felvirágzása nem az iskolák mennyiségétől, hanem azok minőségétől függ. Azon kell lenni, hogy azon iskolák a helyzet és tudomány színvonalán álljanak és inkább legyen kilencz helyett öt, de ezek a kor igényeinek megfeleljenek, T. ház! Ezeiíet előadva, múlt évben tett határozati javaslatomat kénytelen vagyok ismét megujitani, ós kijelentem, hogy míg e háznak tagja leszek: mindig megfogom ujitani. Értem a múlt évben a magyaróvári tanintézetre vonatkozólag tett határozati javaslatomat, mely csak néhány szavazattal bukott meg, és azt hiszem, hogy csupán kis stylaris hiba miatt, és azon reményben vagyok, hogy -jelenleg győzni fog. Az hozatik fel ezen magyaróvári tanintézetben a német nyelv jogosultsága mellett és annak védelmére, — és (szónok Horánszkyra mutat) reménylem a t. képviselő ur mindenesetre ellenein fog felszólalni, és tavaly előadott érveit ismételni fogja, — hogy ezt megelőzzem, tavalyi érveire röviden felelni fogok. A t. képviselő ur azt állította tavaly, hogy igen sok külföldi tanuló jár oda, s azért szükséges a német előadás. — Én ugy hiszem, Bécsbe, Zürichbe is sok magyar ifjú jár, és mégis őrültnek fognának declarálni mindenkit, ki azt kívánná, hogy ott magyar előadások tartassanak. Mondják, hogy egy főúr segíti e tanintézetet, s megvonná segélyét: ha a német hivatalos elő-
