Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-176

176. országos Ülés iitikánkat osztrák szomszédaink előtt; mennyire neveli a panaszokat az egyes birtokosok részéről, kik kielégítve nincsenek: erről nem kell bővebben szólanom. {Helyeslés.) Mindezeknél fogva azon kérést vagyok bátor a t. közlekedésügyi minister úrhoz intézni, legyen kegyes ez ügyben nyilatkozni, illetőleg kérem őt, hogy egész befolyásával méltóztassék oda hatni, miszerint az engedélyezett vasút ezen része is minólelőbb kiépíttessék s az illető birtokosok méltányosan kárpótoltassanak s a nevezeti engedélyokmány értelmében a vonal a határidőre megnyittassák. (Helyeslés.) Berzeviczy Egyed: T. ház! Én ugyanazon véleményben voltam, hogy a vasúti politikának megbeszélése inkább akkor lett volna helyén : midőn a vasúti garantia-összegnek megszavazása fog szőnyegre kerülni; de miután a t. közlekedési minister ur tegnap budgetjének általános tárgyalása folyamán a kormány vasúti politikája iránt hatarozattan nyilatkozott: bátor vagyok az ő előadására vonatkozólag némi észrevételeket tenni és a magam nézeteinek kifejezést adni. Ugyanis t. ház ! Az igen t. minister ur tegnapi felszólalásában azt mondotta, hogy az államnak nem volt szabad hatalmi befolyást a vasút irányában gyakorolni, a mi leginkább Lichtenstein képviselő ur állítása ellen nézetem szerint is egészen helyesen volt felhozva, és hogy a szenvedő vasutakat megvenni, e jelen kedvezőtlen pénzügyi viszonyok közt nem lehet, mivel a rente-kölcsön maga sem helveztethetett el." Hieronymi képviselő és államtitkár ur, kinek nyilatkozata állásánál fogva szintén hivatalos jelleggel bir, épen azt monda, hogy „csak akkor képzelhető a vasúti csoportosítás helyes megoldása: ha a tiszavidóki társulat vonalait a megoldás keretébe bele lehet vonni." Ezen nyilatkozatok szerint azt kellene gondolni, hogy a kormány — és helyesen méltóztatott a minister ur megjegyezni, hogy nem csak az ő hatáskörébe tartozik a vasutak rendezése, hanem az egész kormány hatáskörébe — a kormány, mondom, azon véleményben látszik lenni, miszerint a vasúti kérdést csak ugy lehet megoldani: ha minden szenvedőleges állapotban levő vasutat az állam maga veszi át, illetőleg a részvényeket megvásárolja. Bátor vagyok e tekintetben arra figyelmeztetni, hogy midőn a kormány programmját a múlt évi mártius 3-án tartott országos ülésben kifejtette, báró Wenckheim Béla, akkori ministerelnök, a 4. pontban azt monda, hogy feladatának tekinti a kormány a vasutügy rendezésénél vasutaink czólszerübb beosztása, a kisebbeknek egyesítése, az ellenőrködés sikeresebbé tétele által oda működni, hogy a kamatbiztositási összeg kisebb legyen. orember 29. 1876. 319 A kormány tehát eleinte nem oly mereven tűzi ki feladatául, hogy minden rósz állapotban levő vasutat az állambirtokába hozni igyekezzen. Habár én részemről meg vagyok győződve az államvasutak hasznosága ós czélszerüssége felől és kívánatosnak tartanám, ha Magyarországon egy nagy állami vasúthálózat létre hozatnék : mert ez által az állami ós országos érdekek legjobban megvédve lennének. De azt, a mint a minister ur is mondotta, a jelen körülmények közt kivihetőnek nem tartom; sőt roszalnám, hogy ha a kormány csakis arra forditná minden igyekezetét, bevárná : mig egyik vagy másik vasút oly állapotba jő, hogy liquidálni kénytelen, és hogy az állam a részvényeket magasabb vagy alacsonyabb árakon átvehesse. Azonban a t. kormány más irányban is érvényesíthette volna befolyását, azon czélt, melyet magának kitűzött, ha tán nem is egészben, de részben elérni. A múlt évben midőn a törvényhozás által felhatalmazás adatott, hogy azon vasutakkal, melyeknek függő adósságai vannak, ezek consolidálása iránt alkudozásra léphessen, sőt e tekintetben végleg határozhasson is: akkor, sőt később is, midőn e folyó év tavaszán a törvényjavaslat benyujtatott, ezen függő adósságok consolidálása iránt, a vasutak ezen súlyos helyzetének pressiója alatt lehetett volna azon kisebb vasúti társulatokat, melyek sem élni, sem halni nem képesek, arra szorítani, hogy önkéntesen egyezkedésre lépjenek egymásközt s azon engedményeket megtegyék, mi által az egyesítés és csoportosítás is lehetővé vált volna. Azt azonban nem vagyok képes helyeseim, mit Hieronymi államtitkár ur mondott, hogy t. i. csoportosítás tekintetében semmit sem lehet tenni addig, mig a tiszai vasút felett az állam nem rendelkezhetik és mig a keleti vasút nincs az állam birtokában. Az megállhat talán azon vasutakra nézve, melyek a tiszai vasúttal összeköttetésben vannak, mint az első erdélyi és még talán a gácsországi vasútra nézve is. De a dunai vasutakra, mint a duna-drávai vonalra és a magyar nyugoti vasútra nézve ez mindenesetre nagyon forceirozott arguinentatió. » Különben a t. kormány magát le is kötelezte volt programmjában, hogy ügyekezni fog az ellenőrzést sikeresebbé tenni és odahatni, hogy a kamatgarantia csekélyebb legyen. E tekintetben Lichtenstein képviselő ur kimutatta, hogy nagyon kevés történt; főleg mióta a vasutat függő adóságainak kérdése rendezve van. A vasutak e tekintetben passiv ellentállást fejtenek ki és^a kormány ebbeli felszólítására alig felelnek. Én tehát azon nézetnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy ha a kormány ezen föladatnak komolyan megfelelni akar : akkor határozott és következetes elvet kell felállítania, mely szerint minden ily vasutak irányában el fog járni, mely vasutak fáj-