Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

gl4 *"»' országos ülés november 28. 1876. nem czáfolták meg azt a tényt, hogy ezen igazgatótanács közlekedési és pénzügyi hivatalnokokból és részben a törvényhozás tagjaiból áll. Azt már méltóztassék nekem megengedni, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak nincs ott helye. A minister ur hangsúlyozta, hogyha bizonyos emberek mindig egy körben forognak: bizonyos tekintetben eltompul az érzékök a világ többi, másnemű követelményei iránt és azért jó időről-időre idegen elemeket behozni, s ezért van az igazgatótanács. Önök azt mondották a múlt évben, hogy a közigazgatást minden ágában akarják reformálni, hogy decentralisálni akarják a kormányzati rendszert, s a megyékre akarják bizni a kormányzat, az administratió minden ágában való befolyást. így önök bele hozták az állammérnököket a közigazgatási bizottságba. Ezen bizottság áll tehát vagy fog valószínűleg a legtöbb megyében állani azon tagokból, melyek nem tartoznak vasúti klikkekhez, hanem a külvilághoz. Ha tehát ezeknek lesz befolyásuk: érvényesíthetik is befolyásukat, s így nincs szükség arra, hogy azon főfő bűvészi körön kivül álló ministeri hivatalnokokból álljon az igazgatótanács. Hogy ministeri hivatalnok bármi czól és ürügy alatt két fizetést húzzon az államtól: azt én sohasem helyeseltem s nem is fogom helyeselni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az állam a hivatalnokot fizetheti azon időért, melyet ez az állam szolgálatának szentel; ha tehát dolgozik azon időben, mikor dolgoznia kell: azért fizetik; de hogy ugyanazon időben, mikor egyfelől dolgozik, és egyfelől fizettetik is, még másfelől is fizettessék: azt én nem helyeselhetem. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Hogyha munka idején kivül, éjnek idején veszi igénybe az állam a hivatalnokot: akkor megenge dem, hogy bizonyos tekintetben pótlást igényelhet; de hogy egy munkáért két fizetést húzzon: azt csakugyan nem helyeselhetem. Sajnálom, hogy az államtitkár ur, miután már felszólalt, nem reflectált, nem jött jobban elkészülve, hogy reneetálhatott volna azokra, miket Eáth Károly és Lichtenstein képviselő urak előadtak: mert azt mondani, hogy én azokra nézve most nem reflectálok: az egy képviselőtől, a ki ezen dolgokkal semmi összeköttetésben nem áll, elfogadható ; de egy ministerium legfőbb hivatalnokától, az államtitkártól el nem fogadható. (Igaz! Ugy van! a szélső bal felöl.) Annak tudni kell, hogy hogyan, miben áll a dolog. Azután mit mond a minister ur? Azt mondja, hogy ő elismeri, hogy kisebb szállításokra és kisebb távolságokra emelkedtek a szállítási árak, de ez nem közgazdászati érdek, hanem nagy szállításoknál csökkentek és ez a valódi közgazdászati érdek. így például mondotta: mennyivel kisebbek a dijak Hamburgban, Stettinben, azután beszédének további részében mondotta, hogyha alacsonyak volnának a szállítási dijak : igen nevezetes szállításokat lehetne tenni, például kőből De csak nem Hamburgba vagy Stettinbe gondolja a kőszállítást? Itt a belföldön, azon vidékekre, hol a kő hiányzik: igenis lehetne nagy szállításokat tenni; de hiszen itt meg fellebb emelték a tariffákat. Az államtitkár ur meg azt bizonyította, hogy épen a belföldön 2—3%-tel leszállittattak az árak. Engedelmet kérek;de már én csakugyan nem tudom: kinek higyjek ? Itt van Eáth Károly, Lichtenstein, a kik mint szakemberek tapasztalásból beszélnek; ott van a minister, az államtitkár s mindannyian egymással ellenkezőt mondanak. En kívánatosnak és óhajtandónak tartom, sőt hibának tartanám az ellenkezőt, hogy itt a házban, az országnak min- « den érdeke képviselve legyen; de azt még is nehéz föltenni, hogy itt minden érdek, mely előfordulhat : szakemberek által oly mérvben legyen képviselve, hogy azok nézetei érvényesüljenek. Némi oldal-szurással és mintegy szemrehányással említetett az is, hogy e fölött panaszkodhatnak azok, a kik mint szállítók tán veszítettek. Engedelmet kérek, én azt átalában nem találom helytelennek, hogy e házban legyenek oly tagok, kik az önmagok által képviselt érdekeket védelmezik ; én azt kívánom, hogy a képviselő minden tekintetben független legyen a kormánytól; de hogy minden érdektől független legyen, azt lehetetlen kívánni. Minden képviselőnek meg van a maga érdeke és minden képviselő feladata itt bizonyos érdeket képviselni. De ha szemrehányást teszünk a szakértőknek, hogy ők az általok képviselt érdekeket taglalják és magyarázzák: akkor oda szoríttatunk, hogy csupán theoretikusok döntsenek itt, ez pedig nem kívánatos eljárás; mert itt például a tariffa kérdésében oly zavarban vagyunk, hogy a képviselő urak, a kik szakértőknek tekintetnek és szakmaképen adják elő a dolgot: ellenkezésben vannak a ministerrel, ós a minister ellenkezésben van az államtitkárral. Ez aztán valóságos confusió. Ily körülmények közt engedelmet kérek, annak, ki e szakmával közelebbről nem foglalkozott: igen nehéz dolog Ítéletet mondani, hogy már most mi a helyes, és én, a ki nem tudom, hogy Lichtenstein, Ráth, Hyeronimi vagy Péchy képviselő urnák van-e igaza: hogyan döntsem el a kórdóst, kinek adjak igazat ? Az ilyen állapot nézetem szerint a parlamentben soha sem helyeselhető ; de ha az ily állapot előadja magát: a természetszerű logika azt hozza magával, hogy ezen ügy felderítésére küldjön ki a parlament egy bizottságot, mely ezen nagyfontosságú ügyet minden oldalról megvizsgálván, adjon szakértők által támogatott indokolt javaslatot, hogy a ház tagjai azt olvasva, képesek legyenek