Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

298 175. országos Illés november 38. 1876. hogy a jövő évi budget alkalmával e tekintetben ő maga tegye meg a kezdeményezést. Mert azt csakugyan mindenki be fogja látni, hogy e mi­nisterinm nálunk, midőn alig harmadfél mértföld vasutunk van építés alatt, midőn tudjuk, hogy nem vagyunk, és sok ideig nem leszünk azon helyzet­ben, hogy uj vonalakat építsünk, hogy akkor oly nagy apparátust tartsunk fenn, mint e minis­terium: e? csakugyan megbocsáthatlan gazdálko­dás lenne. L*e ] ássuk, mikép állunk azon függő vasúti kérdésekkel, melyek a t. ministeriumnak két évi tevékenységét vették igénybe, s a melyre az előt­tem szóló t. képviselő ur is czélzott. A pénzügyi bizottzág jelentése előadja,, hogy e tekintetben kér­dést intézvén a t. minister úrhoz, az ezen felvilá­gosítást adta: „a vasúti beruházásokra és felsze­relésekre szükséges kölcsön ügye a vasutakkal rendbe van hozva, s a törvény egész a kölcsön­papirok tényleges kibocsátásáig végrehajtva." Ez annyit tesz, hogy a pénzt, melynek elköltésére felhatalmaztuk, szerencsésen kiadta, — ezen nem is kételkedtünk; — hanem a papirokot természe­tesen nem bocsáthatta ki: mert nem függött tőle. A keleti vasút tárgyában most fog történni intézkedés, a mennyiben törvényjavaslat fekszik a ház előtt, s miután e kérdés jelenleg még füg­gőben van, erre nézve nem akarok megjegyzést tenni. A kassa-oderbergi vasút ügyében törvényja­vaslat fog a ház elébe tétetni. A károlyváros-fiumei vasútra nézve előadja a minister, hogy ott akadályok merültek fel, és ennek folytán az alkudozások megállottak. Ha tehát mindezeket levonom: mik azon függő kérdések, melyeket tulajdonképen a t. ministerium elin­tézett ? Miután e pontnál vagyok, nem tehetem, hogy az igazság nevében ne szólaljak fel az iránt, a mit itt a pénzügyi bizottság jelentése felhoz a károlyváros-fiumei vasút tárgyában. Én azt hiszem, hogy a midőn egy vasut-társulat követelésekkel lép fel: a ministerium első teendője, megvizsgálni, van-e ezen követeléseknek jogos alapja, vagy nincs ? Ha nincsen jogos alapja: akkor egyzerüen VISSZa kell utasítani; ha van : akkor iparkodni kell minél előbb lebonyolítani, mert kijelentette a kor­mány is ós ismételte a pénzügyminister ur minapi zárbeszédében, hogy ily kérdések függőben ha­gyása mennyire árt az állam hitelének. Tudjuk pedig, hogy a t. kormány ezen kérdéssel már körülbelől másfél év óta foglalkozik és ugy már tisztában lehet, aziránt: jár-e valami a társulatnak, vagy nem? Ha nincs jogos alapja követelésének: vissza kellett volna utasítani, hadd menjen a bí­róság elé ; ha pedig van valami kis alapja: akkor nem méltányos, nem kormányhoz illő eljárás, az ilyenbe belekapaszkodni, mint a mi itten említve van, hogy t. i. valami 600,000 forintnyi cautiót ezen társulat nem tett le. Megjegyzem mellesleg, hogy nagyon sajnos, ha ily nagy apparátusnál, ily drága ministeriumnál utólagosan fedeznek fel ily csekélységet, hogy egy társulat cautiót nem tett le ; erre annak idején kellett volna vigyázni. De most, miután a vasút három év óta forga­lomban van, a collaudirozás is régen meg volt; most előállani azzal, hogy mielőtt veletek szóba állanánk, tegyétek le a 600,000 forint cautiót melynek ma már értelme nincs: ez lehet boszan­tási, lehet prokátori politika, és ha a kormánynak czélja lenne húzni a dolgot, ez talán jó politika lenne ; de épen akkor, midőn a kormány azt han­goztatja, hogy az államnak érdekében áll, minél előbb lebonyolítani ezen ügyeket: ily eljárást he­lyesnek tartani nem lehet. Hanem, t. ház, ón nem csatlakozhatom az előttem szólott képviselő urnák azon kijelentéséhez sem, hogy a minister ur elment a megtakarítások végső határáig. Én azt hiszem, hogy még azon esetben is, ha ezen ministeriumot, mely szerintem egészen fölösleges, fel akarjuk tartani: igen sokat meg lehet takarítani, a nélkül, hogy az adminis­tratiónak ártsunk, sőt benső meggyőződésem sze­rint épen azáltal javitanók azt. Itt a tárczánál tu­lajdonképen két közigazgatás van: az egyik a sajátszerű ministeri központi igazgatás, a másik az egyesült vasúti és hajózási főfelügyelőség. Ez nem egyéb, mint két fórum, mely egymásnak munkáját paralisálja. A főfelügyelőség áll szakemberekből; a ministerium áll hivatalnokokból. Midőn egy kérdés a ministeriumhoz kerül: az nem tehet és nem is tesz egyebet, minthogy átteszi az ügyet a főfelügyelőséghez. Az megmondja véleményét és ismét visszaküldi az ügyet véleményével együtt a ministeriumhoz és annak alapján a ministerium azután véglegesen határoz. Ennek eredménye nem egyéb, minthogy kétsaer költünk ós kétszer annyi időt pazarlunk, mint szükséges. Én is tudok egy esetet, hogy egy őrháznak tartarozása, melynek költ­ségéi mindössze 25 forintra voltak számítva, míg az illető közegek jelentést tették a főfelügyelőség­nek, ez ismét jelentést tett a ministeriumnak és onnan az ügy visszaérkezett: 125 forintba került. Ha ezt nézzük : akkor könnyen megérthetjük, hogy miért kerül az államnak ezen tárcza oly sok pénzébe. Magam is akartam a felemelt tariffáról szó­lani, mely minden esetre legnagyobb szerencsét­lenségét képezi közlekedés-ügyünknek; de az előt­tem szóló t. képviselő ur e kérdést bővebben ki­fejtette és miután a minister ur nem méltóztatott reá válaszolni, miután én ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok: pártolom teljes mértékben az általa elmondottakat. Fel kell említenem, hogy nemcsak a tariffa­politika árt annyira a mi vasutügyünknek, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom