Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

172. országos Illés november 24. 1876- - §55 kiismeretesen mit hisz valaki; mert ha egyedül vagyok is véleményemmel, mindig lelkiismeretesen azt hiszem, hogy nekem van igazam ; de azért nines jogom e helyen maradni vagy ide jönni; hanem ez attól függ, hogy mások hiszik-e azt, lelkiismeretesen megfontolva a dolgot, hogy azok, kik a ministeri székeken ülnek: képesek-e a bajokon segíteni? (Élénk helyeslés a középen.) T. ház! Hogy én a közvélemény irányában miképen gondolkozom: azt a minap elmondottam, s azt tartom, ma is: hogy az agitatió — bármily nagymérvű legyen is, — még nem közvélemény és nem mindig hű kifejezése a közvéleménynek. Ezt magam is mindég hittem és nagyon örülök a képviselő ur kijelentésének; és bár nem szeretek emlékeztetni, de előre is megigérem, hogy ezen kijelentésére, ha lesz rá alkalmam, őt emlékeztetni fogom. Azonban én elmondottam az akkor mondottakat azért, hogy illustráljam, hogy valamely kormány érezheti abbeli kötelességét, hogy ismerje a közvéleményt, anélkül, hogy ezen czélból szükségesnek látná, hogy a parlament egy ik vagy másik dologban határozzon, finnek illustratiója szempontjából azt tartom, az általam felhozott példa teljesen helyes és igazságos volt, és csak azt kell csodálnom, hogy a t. képviselő ur, a ki a mai napon is annyira hangsúlyozta, még pedig szeinrehányólag irányomban, hogy a képviselőház többsége még nem mindig kifejezése a nemzet közvéleményének : hogy a képviselő ur most meg egyszerre, minden áron minden erővel azt akarja, hogy ezen többség fejezze ki ezen esetben a nemzeti közvéleményt, — természetesen minden áron azon szellemben, mint azt ő szereti magyarázni. (Helyeslés a középen.) A keleti kérdés irányában t. ház, már többször elmondottam nézeteimet; most többet arról nem fogók mondani. Simonyi képviselő ur határozati javaslatáról azt gondoltam, hogy miután ő maga visszavonta: nem fog senki többé beszólni; nem akartam tehát én sem. De egyet nem tagadhatok meg magamtól, miután a közvetlen előttem szólott képviselő ur felolvasta annak némely passusát s ezen egy az, hogy azon határozati javaslatnak bizonyos részei szerint ugy, a mint azok érteimeztettek is, ugy el lehet menni az egyik irányban, alakilag megtartva a másikat; de lényegileg aláásva a másik kitűzött irány által, hogy egy ily határozati javaslat elfogadása, nem hogy bárkit megkötne, vagy mondana bárkinek bármit is, hanem ez alá a keleti keresztény népek irányában kifejezett legtöbb óhajok férhetnek, habár homlokegyenest ellenkeznek azzal, a mit a t. képviselő ur akar. És még valamit kell mondanom és ezen valami az, hogy Simonyi Ernő képviselőtársam már a minapi beszédében is nem helyes adatokból indult ki s ma is beleesett egy párszor abba a gyengeségbe, hogy emlékezete megcsalta. Az első, a mi fontos, a mit csak érinteni akarok, hogy ne maradjon érintetlenül itt e házban, — mert hiszen hirlapilag minden pártkülönbség nélkül, legalább a mennyire én tudom, felemlittetett, hogy mindazok, miket a múlt évi deczemberi jegj-zékről s még inkább a miket a berlini memorandumról első beszédében mondott: a faetumokkal homlokegyenest ellenkeznek. A berlini memorandum nem volt megsértése és felbontása a párisi békét kötött hatalmak közti szövetségnek; mert az nem volt egyéb, mint a három hatalmasságnak találkozása és egy azoktól a párisi szerződést aláirt többi hatalmakhoz tett indítvány. Hogy nem volt ennél több : mutatja az. hogy midőn bár a többi mind elfogadta, egyetlenegy nem fogadta el, azon memorandum mint nem létező tekintetett ; valamint hogy soha sem Boszniáról, sem Bulgáriáról, sem flottáról egyetlen egy betű sincs abban a berlini memorandumban. Ezt tartoztam az igazság helyreállítása czéljából elmondani. (Helyeslés a középen.) Különben attól igazán tartózkodni fogok, hogy a pénzügyi bizottságról, a kormánynak ottani teendőiről vagy azokról, miket tennie nem szabad, hosszasabban szóljak: a parlamentalismus mellett a kormány feladata vezetni, a inig tudja, — és a mikor nem tudja, elmenni — a törvényhozás tanácskozásait ; hogy ezt ne lehessen a bizottsági tanácskozásokban is tennie: ennek a logikáját nem fogadhatom el. De azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyra becsülöm azt, ha valaki saját megszokását védelmezi ; sőt én igen szívesen segédkezet is nyújtok mindenkinek abban, hogy azért, hogy a közügyek iránti teendőjét teljesítse, kényelmében meg ne zavartassák; de másrészről ott, a hol nagyobb számról van szó, csak egy 2l-es bizottságról is, oly beosztás, hogy egyiknek vagy másiknak kényelme meg ne zavartassák: jóformán lehetetlen. De meg kell jegyeznem, hogy a képviselő ur emlékezete itt is megcsalta, mert a hitelesítés sem az egyik, sem a másik napon nem volt az ülés utánra kitűzve; hanem az egyik napon, még az ülések megnyitása előtt, pénteken 11 órára, a másik napon pedig a 11 órára kitűzött ülést megelőzőleg volt kitűzve. Ezeket a hitelesség és valóság érdekében tartottam szükségesnek elmondani. Különben mondom t. ház! elhagyva minden egyebet, most egyszerűen azon kéréssel járulok a t. ház elé, hogy méltóztassanak igenis arra törekedni, hogy a költségvetésben és a vitában az ország pénzügyi helyzete rózsás színben ugy, hogy ámításra vezessen, ne állittassék oda; nekem magamnak és a kormánynak is az az óhajtásom, hogy