Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

172. országos Illés november 24. 1876- - §55 kiismeretesen mit hisz valaki; mert ha egyedül vagyok is véleményemmel, mindig lelkiismerete­sen azt hiszem, hogy nekem van igazam ; de azért nines jogom e helyen maradni vagy ide jönni; hanem ez attól függ, hogy mások hiszik-e azt, lelkiismeretesen megfontolva a dolgot, hogy azok, kik a ministeri székeken ülnek: képesek-e a bajo­kon segíteni? (Élénk helyeslés a középen.) T. ház! Hogy én a közvélemény irányában miképen gondolkozom: azt a minap elmondottam, s azt tartom, ma is: hogy az agitatió — bármily nagymérvű legyen is, — még nem közvélemény és nem mindig hű kifejezése a közvéleménynek. Ezt magam is mindég hittem és nagyon örülök a képviselő ur kijelentésének; és bár nem szere­tek emlékeztetni, de előre is megigérem, hogy ezen kijelentésére, ha lesz rá alkalmam, őt emlé­keztetni fogom. Azonban én elmondottam az ak­kor mondottakat azért, hogy illustráljam, hogy vala­mely kormány érezheti abbeli kötelességét, hogy is­merje a közvéleményt, anélkül, hogy ezen czélból szükségesnek látná, hogy a parlament egy ik vagy má­sik dologban határozzon, finnek illustratiója szem­pontjából azt tartom, az általam felhozott példa teljesen helyes és igazságos volt, és csak azt kell csodálnom, hogy a t. képviselő ur, a ki a mai na­pon is annyira hangsúlyozta, még pedig szeinre­hányólag irányomban, hogy a képviselőház több­sége még nem mindig kifejezése a nemzet közvé­leményének : hogy a képviselő ur most meg egy­szerre, minden áron minden erővel azt akarja, hogy ezen többség fejezze ki ezen esetben a nem­zeti közvéleményt, — természetesen minden áron azon szellemben, mint azt ő szereti magyarázni. (Helyeslés a középen.) A keleti kérdés irányában t. ház, már többször elmondottam nézeteimet; most többet arról nem fogók mondani. Simonyi képviselő ur határozati javaslatáról azt gondoltam, hogy miután ő maga visszavonta: nem fog senki többé beszólni; nem akartam tehát én sem. De egyet nem tagadhatok meg magam­tól, miután a közvetlen előttem szólott képviselő ur felolvasta annak némely passusát s ezen egy az, hogy azon határozati javaslatnak bizonyos ré­szei szerint ugy, a mint azok érteimeztettek is, ugy el lehet menni az egyik irányban, alakilag megtartva a másikat; de lényegileg aláásva a másik kitűzött irány által, hogy egy ily határo­zati javaslat elfogadása, nem hogy bárkit meg­kötne, vagy mondana bárkinek bármit is, hanem ez alá a keleti keresztény népek irányában kife­jezett legtöbb óhajok férhetnek, habár homlok­egyenest ellenkeznek azzal, a mit a t. képviselő ur akar. És még valamit kell mondanom és ezen va­lami az, hogy Simonyi Ernő képviselőtársam már a minapi beszédében is nem helyes adatokból in­dult ki s ma is beleesett egy párszor abba a gyengeségbe, hogy emlékezete megcsalta. Az első, a mi fontos, a mit csak érinteni akarok, hogy ne maradjon érintetlenül itt e házban, — mert hi­szen hirlapilag minden pártkülönbség nélkül, leg­alább a mennyire én tudom, felemlittetett, hogy mindazok, miket a múlt évi deczemberi jegj-zék­ről s még inkább a miket a berlini memoran­dumról első beszédében mondott: a faetumokkal homlokegyenest ellenkeznek. A berlini memoran­dum nem volt megsértése és felbontása a párisi békét kötött hatalmak közti szövetségnek; mert az nem volt egyéb, mint a három hatalmasság­nak találkozása és egy azoktól a párisi szerződést aláirt többi hatalmakhoz tett indítvány. Hogy nem volt ennél több : mutatja az. hogy midőn bár a többi mind elfogadta, egyetlenegy nem fogadta el, azon memorandum mint nem létező tekinte­tett ; valamint hogy soha sem Boszniáról, sem Bulgáriáról, sem flottáról egyetlen egy betű sincs abban a berlini memorandumban. Ezt tartoztam az igazság helyreállítása czéljából elmondani. (He­lyeslés a középen.) Különben attól igazán tartózkodni fogok, hogy a pénzügyi bizottságról, a kormánynak ottani teendőiről vagy azokról, miket tennie nem szabad, hosszasabban szóljak: a parlamentalismus mellett a kormány feladata vezetni, a inig tudja, — és a mikor nem tudja, elmenni — a törvényhozás ta­nácskozásait ; hogy ezt ne lehessen a bizottsági tanácskozásokban is tennie: ennek a logikáját nem fogadhatom el. De azt is meg kell jegyeznem, hogy nagyra becsülöm azt, ha valaki saját megszokását védel­mezi ; sőt én igen szívesen segédkezet is nyújtok mindenkinek abban, hogy azért, hogy a közügyek iránti teendőjét teljesítse, kényelmében meg ne zavartassák; de másrészről ott, a hol nagyobb számról van szó, csak egy 2l-es bizottságról is, oly beosztás, hogy egyiknek vagy másiknak ké­nyelme meg ne zavartassák: jóformán lehetetlen. De meg kell jegyeznem, hogy a képviselő ur em­lékezete itt is megcsalta, mert a hitelesítés sem az egyik, sem a másik napon nem volt az ülés utánra kitűzve; hanem az egyik napon, még az ülések megnyitása előtt, pénteken 11 órára, a másik napon pedig a 11 órára kitűzött ülést meg­előzőleg volt kitűzve. Ezeket a hitelesség és va­lóság érdekében tartottam szükségesnek elmondani. Különben mondom t. ház! elhagyva minden egyebet, most egyszerűen azon kéréssel járulok a t. ház elé, hogy méltóztassanak igenis arra töre­kedni, hogy a költségvetésben és a vitában az ország pénzügyi helyzete rózsás színben ugy, hogy ámításra vezessen, ne állittassék oda; nekem ma­gamnak és a kormánynak is az az óhajtásom, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom