Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

244 172. országos ülés Bovemfcer 24. 1876. azt parancsolja, hogy azon helyekről lépjenek le. Én a fölött birálatot mondani sem nem akarok, sem képes nem lehetek : ha vajon az önök öntudata és lelkiismerete az egyiket vagy a másikat sugallja-e ? A ministerelnök ur hosszasabban kiterjeszkedett a pénzügyi bizottság jelentésére vonatkozólag azon föladatra nézve, a melyet a ministeriumnak joga és kötelessége a bizottságban teljesíteni. Engedelmet kérek, én azon themávat, a melyet a ministerelnök ur előadni méltóztatott: egyátalában egyet nem értek A ministerelnök ur azt mondja, hogy a ministeriumnak joga van a bizottság tanácskozásaiban részt venni, ott indítványokat tenni az iránt, mit tartana ő leghelyesebbnek, hogy a bizottság mondja ki jelentésében. Én ezt a bizottság természetével ellentétben levőnek látom. Ugyan miért küldi ki a ház a bizottságot? Hiszen ha csak arról van szó, hogy a ház megtudja, hogy mit mondanak a ministerek magukról, mily dicséreteket képesek mondani a maguk tetteiről: azt elmondta a pónzügyminister ur exposéjában. A ház tudja, mit mondanak. Ott van kimondva, hogy annál többet senkisem tehet, megtettek mindent, a mit valaki képes tenni. Ha ezt akartuk tudni, ott van a pénzügyminister ur beszéde. Igen, de a ház felfogva a maga kötelességét, mint olyan, mint ellenőre a kormánynak, a kormány lőttéinek és beszédeinek egyformán, azt mondta: ime te pénzügyi bizottság vedd birálat alá a budgetet és tégy jelentést, hogy lássuk: ha vajon correct-e az, a mit a minister mondott; vagy máskép áll a dolog, hogy erről jelentésében a háznak felvilágosítást adva, az Ítéletet hozhasson. Ha ezen bizottságnak más feladata nincs, mint a ministerek által tett indítványokat bejelenteni a háznak : akkor fölösleges ez a bizottság. Azt mondja a ministeretnök ur, hogy hiszen ennek a bizottságnak gyakorlati haszna nincs, igaza van, ha csak arról van szó, hogy a bizottság azt jelentse be a háznak, a mit a minister urak indítványoznak ott, akkor a bizottságnak semmi haszna nincs ; mert hiszen a dicséreteket a minister urak, habár szerényebben, maguk elmondják, erre nézve tehát bizottság nem szükséges. De azonkívül ez a bizottság igen sok időt vesz igznybe és igen megnehezíti a képviselőháznak azt a feladatát, hogy a budget itt a képviselőházban tüzetesen tárgyaltassék és alaposan megvitattassék, és hogy mégis a költségvetés az év végével, mint szentesitett törvény készen álljon. Ha e bizottság — mint ón mindig állítottam és állítom most is — fölösleges: sokkal czélszerübb volna a költségvetést mindjárt itt az összes ház comitéjában tárgyalás alá venni, s akkor a ház megnyerhetné legnagyobb részét azon időnek, melyet most igy a bizottság külön és a ház külön a költségvetés tárgyalására fordit, akkor minden esetre, hogy sokat mondjak, két hónap alatt befejeztetnének a tárgyalások, a budget alaposab

1 ban vitattatnók meg, a képviselőház és törvényhozás által jobban ismertetnék meg a pénzügyi helyzet s sokkal hamarább fognánk czélt érni: azaz, ha a költségvetés szeptember elején adatnék be ós október elején vétetnék tárgyalás alá, november elején átküldethetnék a felsőházhoz, a mely azután megint nem lenne kénytelen 2—3 nap alatt gőzerővel egy költségvetést áthajtani, a mi magában véve is képtelenség. Én tehát azt mondom, hogy tökéletesen egyetértek a minister úrral, hogy a bizottsági tárgyalásoknak gyakorlati haszna nincs, akkor: ha ott a ministereknek joga van indítványokat tenni, ha a ministereknek egyátalában joguk van a bizottságok tárgyalásainak irányt adni. Én ugy fogom fel a bizottságok feladatát, hogy azok mintegy ellenőrző testületek, a melyek az özszes képviselőház által megbízva, megkérik a ministert, hogy jelenjék meg előtte ós adjon felvilágosításokat ; de hogy indítványt tegyen, hogy irányt adjon a bizottságok tárgyalásainak, hogy a jelentéseket ő formulázza: azt méltóztassanak megbocsátani, én nem engedem és nem tartom, hogy a parlamenti eljárással összeférhető legyen. A jelentésről magáról és azon kifogásokról, melyeket ellene ón ós Helfy képviselőtársam tettünk, szólván, — a ministerelnök ur azt mondja, hogy hiszen ott van a hitelesités, hogy ott lehetett volna megtenni észrevételeinket s megtudni, hogy a többség mit határoz, s ha ezt nem tettük, a ház minket vádolhatna inkább hanyagsággal, mint másokat. Engedelmet kérek, én igen szivesen elfogadok minden vádat ós minden szemrehányást, a mely engemet jogosan ós méltányosan megillet. A mi illeti a pénzügyi bizottságban való részvételemet, hivatkozom arra, hogy egyetlenegy ülést sem mulasztottam el, nem mulasztottam volna el a hitelesítési ülést sem; de arra két okom volt: először az, hogy rendkívüli időben tartatott, mikor nekem időberendezésem más napirendet tűz ki. Az első ülés tartatott a képviselőház ülése előtt; én véletlenül távol lakom a képviselőháztól ós bejöveteli időmet ugy rendezem be, hogy sok időt ne veszítsek általa; a második ülés a képviselőház ülése után tartatott, akkor pedig én ismét egészségi szempontból napomat ugy osztottam be, hogy akkor haza megyek és étkezem, mert nekem egészségi állapotom nem engedi meg, hogy ma 2 órakor, holnap 4 órakor étkezzem ; nekem igen vigyáznom kell, hogy rendesen és pontosan megtartsam az étkezési időt. S ón kijelentettem a pénzügyi bizottságban, hogy hatá-