Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-171
216 171. országos Ülés november 23. 1876. beszédét, hogy miként Ítéljünk alaposan a pénzügyi helyzet fölött, mikor az annak megitéletésére nélkülözhetetlenül szükséges adatoknak birtokában nem vagyunk, és azon felvilágosításokat nélkülözzük, melyeket bírnunk kellene, hogy az ítélet helyes legyen. Én t. ház, erre nézve a t. képviselő úrtól nem hallottam egyebet bizonyítékul felhozni, mint azt, hogy a pénzügyi tárczára vonatkozó jelentése a bizottságnak nincsen kiosztva, hogy a zárszámadások is későn osztattak ki, és hogy nem tudja, hogy a 153 milliós kölcsön hová fordításáról a jelentésben van-e szó vagy nincs. Igaz, hogy a zárszámodások, a kinyomatás rendezésével járó technicai nehézségek miatt kellő számú példányokban nem oszthattak ki a vitát megelőzőleg ; hanem már nagyon régen ismeretesek voltak azok ugy a pénzügyi bizottság tagjai, mint a többi képviselő urak előtt, mert azok a pénzügyi bizottság tárgyalásain igen terjedelmesen reprodukáltattak, és azokból a sajtó oly terjedelmes ismertetéseket közölt: hogy ezt vádul alig lehet felhozni. Hát mire valók azon kötetekre menő indokolások, melyeket a ministerium és minden tárczaminister előterjeszt a háznak, hol a zárszámadások feldolgozva és viszonyítva a költségvetésben adatnak elő? Mire valók az exposék és az előterjesztések, a melyek tartattak? Mire valók a kezelési kimutatások, melyek 1876-ra vonatkozólag mindig a lehető legrövidebb idő alatt tétettek közzé ? S a 150 milliós kölcsön hováforditását illetőleg mit jelentsek egyebet, mint azt, a mit az állami számszék, melynek kötelessége minden kölcsön álladókat evidentiában tartani ós kinek kötelessége minden kölcsön hova fordítására ügyelni, kinek kötelessége a ministeriumi számvevőséget ellenőrizni, s mely 1874—1875-ki jelentéseiben ezen kölcsönről lapokra menő előterjesztést tesz? Ezeket pedig ismételni részemről szükségesnek nem tartottam. Lehet-e mindezek után t. ház, helyesen, alaposan mondani, a mit t. képviselőtársam mondani méltóztatott, hogy nincsenek meg az adatok, a melyek által tájékozva és kellően felvilágosítva lenne a ház? {Helyeslés) Áttérek t. ház, most már azokra, a miket előadásom elején, mint általam mondandókat kijelöltem. Nem reális a bevételek előirányzata, — lőn hangoztatva ezen vita folyamában a háznak minden oldaláról, köröskörül, előttem, mellettem és mögöttem. Némely képviselő urak megelégedtek azzal, hogy azt mondják: 1875-ben előirányoztatott 22 millió forint hiány, lett pedig a zárszámadások tanúsága szerint 89 millió, ennek következtében 17 millióval több és igy lesz az 1877ben is; mások azt mondották, lesz 30—38 millió, a scálának minden lépcsőjén keresztül, 40-től le 16 millióig appretiálták az 1877-iki évi hiányt a bevételi előirányzat realitásának hiánya miatt; voltak például olyan képviselő urak is, a kik egyenletet állítottak fel és abból számították ki: mekkorának kell lenni a hiánynak. Volt olyan képviselő, a ki kihozott ily egyenlet alapján 47 milliót ós mindezt csupán egyetlen egy x-el. Én azon számitgatásokkal, melyeknek alapjait a t. képviselő urak nem közölték és azzal adósak maradtak: nem foglalkozom; de igenis azon számításokkal, melyek a zárszámodások tényleges eredményeire alapítva, az illető képviselő urak által, a kik a zárszámadás alapján igyekeztek kimutatni, hogy azon praeliminaré, melyet előterjesztettem, nem alapos : annál is inkább fogok íoglalkozni, inert az utoljára szólott képviselő urak az előzőleg felszólalt képviselő urak által ez irányban felhozott adatokat, mint megczáfolhatlan, mint teljesen hiteles adatokat véve alapul, ezen építettek tovább; és miután csak az épen tegnap felszólalt b. Sennyei Pál mólyen t. képviselőtársam kiindulási pontja is az volt, hogy miután az előtte szólott elvtársai kifejtették azt, hogy ópensóggel nem javult a helyzet és hogy nem alapos a praeliminaré és igy kell azt megítélnie már ezen szempontból is: azon képviselő urak állításával hosszasabban kell foglalkoznom. A realitás, t. ház, a praeliminarónak egyik főkelléke ós hogy ón erre legalább is annyi súlyt helyezek, mint bárki más e házban. Legyen szabad hivatkoznom, hogy akkor, midőn 1875-ben a költségvetésért, melyet nem magam készítettem, átvettem: első dolgom volt a bevételeknél a praeliminareból harmadfél milliót törölni és a fedezetet ennyivel leszállitani, és szabad legyen arra is hivatkoznom, hogy a 76-iki költségvetés összeállításánál a bevételeket nem azért, mert, mint Lichtenstein képviselő megjegyezte, alább és alább szállottak a bevételek, de azért, mert a sperativum nem felelt meg a zárszámadások eredményeinek: leszállítottam 8 millióval; szabad legyen arra hivatkoznom, hogy ugyanazon költségvetésben a bevételek mindazon ágazatán keresztülmenve, mindazon téleleken, melyeknek magassága az 1875-iki zárszámadások által igazolva nincsenek, a tüzpróbát nem állották ki: mérséklést tettem és azokat összesen 7V 2 illetőleg 8 mülióval leszállítottam. Arról, t. ház, hogy ez történt, nem emlékezett meg elismerőleg senki; pedig talán ezen egyetlen egy elismerést megérdemeltem volna azoktól, kik a t. ház szélső jobb részéről ezen költségvetés mellett szólaltak föl szokott szeretetreméltóságukkal. Igaz, hogy ezen felszólalásokban, valamint a túloldaltól elhangzott budget melletti beszédekben is rám nézve semmi épületest és köszönni valót nem találtam ; a költségvetés mellet igy felszólalók inkább azon példabeszédet juttaták eszembe: ments meg uram isten barátaimtól, ellenségeim ellen majd magam is megvédem magamat. (Élénk derültség.) Ezen igen t. képviselő urak kettejével kellend először is foglalkoznom.
