Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

171. országos ülés november 23. 1876. 213 azután az állami élet elutasithatlan követelményeinek és a nemzet kedvencz eszméinek nevez." Tisztelt ház! Én merem állítani, hogy a nemzet zöme józanabb, — és inkább hajlandó az állami ozélokat az állampolgárok összeségének anyagi és szellemi erejével helyes arányba hoznif, mint azt egyes képviselői elismerni akarják, a kiket az idézett szavak érintenek. Igenis, az önálló gondolkozást ölő hangzatos politikai phrasis uralma alól a nemzet már kezdett kibontakozni. Kezd virradni, a mit oonstatáltak Nemes, Bausznern, Irányi, Mudrony és más képviselők: azt belátja a nép is, hogy ez igy nem megy tovább. Átérzi most már úgyszólván mindenki, a ki a ministeri befolyások körén kivül áll, hogy rósz utón vagyunk, hogy a nemzetnek más útra térnie kell, ha élni és gyarapodni akar. De melyik ezen helyesebb ut? mit kell tehát tennünk, mely irányt kell követnünk"? Amint a jobboldali ellenzék tisztelt vezére egy nevezetes beszédében jelezte: „azon két párt, mely e tekintetben szóba jöhet, hazánk történelmi hagyományában gyökerező és még létező áramlatnak természetszerű kifolyása és képviselője és mint ilyen oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez időben egyikünk sem tagadhat meg." Ezen jelzett két irány egyikének postulatumait kitűnően fejtegette Irányi Dániel általam igen tisztelt képviselő ur. Nem osztozom, de igen jól értem álláspontját, melynek következetességét lehetetlen tagadni. Sőt az általa javasolt egyes megtakarítások részben az államiságunk jelenlegi keretében is keresztülvihetők és mindenesetre figyelembe veendők. Nem vitatom, mennyire alkalmas az 1849-ki álláspont a nemzet jövőjét biztosítani. De engem ugy a világtörténelem, mint hazánk története az ellenkező útra terelnek, mely 1867-ben nyerte legújabb sanotióját és melyen meggyőződésem szerint a magyar nemzet túlnyomó része haladni kivan. Nevezem ezt a közösügyes iránynak, melynek vezéreszméi még nincsenek szolgálaton kivüli állományban; hanem kell, hogy az idővel haladjanak, a létező viszonyokra időről időre alkalmaztassanak. Ha valaha, ugy most bizonyulnak valóknak egy hírneves írónk és alkalmi, de azért mégis kellőleg számba veendő politikusunk a poharak között ugyan, de mégis fontos alkalommal mondott szavai, bogy a magyaroknak legnagyobb t szükségük van az osztrák-magyar monarchiára. És pedig korántsem csupán a külügyi, sőt még nagyobb mérvben a hazai viszonyok, a szőnyegen levő pénzügyi viszonyaink mondatják ezt velem. Pedig vajmi keveset hallottak itt hoszszu időn át a monarchiáról beszólni, mintha csak valamely elvont fogalom volna. Csak szükség esetén hajlandók e tisztelt házban róla hallani. Jelenleg, igaz, az orosz kardcsörgetés emelte a monarchia értékét a magyar országgyűlésen is; de ezen momentum meggyökerezését hátráltatja a küszöbön levő nemzetgazdasági kiegyezés sok oldalról igen kiáltó színekben kifestett rémképe. Szintén jólesett közösügyes hitvallású létemre, hogy Mudrony Soma barátom által annyira hangsúlyozni hallottam a monarchia összetartozandóságának szükségét és hogy pláne a monarchiái polgárság álláspontjára felvergődött. Ebben tisztelt barátom akaratlanul egy nagy igazságnak adott kifejezést ; de az ő részéről csakugyan nem volt benne köszönet. Mert a végett, hogy jobb felé érjen: ő balra akar menni. A szilárdabb összetartozandóság kedvéért lazítani akarja a köteléket, mely a monarchia két felét jelenleg, nézetem szerint nem eléggé köti össze. Követhetem ugyan okoskodását; de azért mégis teljesen tévesnek tartom. Életképes monarchiát, egy szükségesnek elismert magasabb állami egységet akarni és őt egyszersmind szerves alkotától megfosztani: nézetem szerint kiengesztelhetlen belső ellenmondás. Állami lét nem gondolható anyagi alap nélkül. Magyarország ós Austria teljes nemzetgazdászati különválása, a mint báró Sennyey Pál is világosan jelezte: az első lépés a monarchia szétbontására, illetőleg annak előkészitőjére a persona! unióra. A ki ez utóbbit akarja: következetesen cselekszik, ha külön vámterület stb. mellett kardoskodik. De a kik ez utóbbit kivánják: egy táborban állanak azokkal, a kik Magyarországot Irányi Dániel és Simonyi Ernő képviselőtársaim intézményei szerint kivánják construálni. Ezt belátta a volt balközép vezére, a midőn a haza elodázhatlan érdekében eltökélte magát, hogy addigi politikai meggyőződéseit Nemes gróf képviselőtársain kifejezése szerint szolgálaton kivüli állományba helyezze és a ministeri széket elfoglalja, a miért, •— egész őszinteséggel mondva — ha ezen önmegtagadáson csodálkoztam is: őt valóban nem gáncsolhatom. Mert államférfiúi hírneve ezáltal csakis nyert. De a vám- és kereskedelmi szerződés és a bankügy körül folytatott alkudozások megmutatták, hogy mégsem lépett teljes odaadással az uj irány terére. A mint a pogányok vagy mórok, a midőn a viszonyok ellentállhatlan nyomása alatt keresztényekké váltak, nem szűntek meg suttomban régi bálványaiknak áldozni: a ministerelnök ur is nem tudott egészen szabadulni régi eszméitől, melyekért éveken át küzdött és ez mutatkozik világosan a kiegyezési alkudozásoknál is. A kiegyezés részletei még nem feküsznek ugyan előttünk, de átalános jellege és a mód, melyen létrejött eléggé: ismeretes, hogy mindenki róla teljesen megállapodott nézettel birjon, melyet a részletek teljes ismerete lényegesen megváltoztatni nem fog. Az alkudozások téves alapokon indultak meg, mert az érdekellentétek cultusa és fejlesztése volt