Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

190 170 országos Ülés november 22. 1876. Egyébiránt t. ház, én bevallom, hogy én nem nagy súlyt fektetek ezen költségvetés tárgyalására. Ez legfölebb csak arra való, hogy azok a bizalmatlanok elősorolják a magok panaszait, elősorolják a kormány bűneit, elősorolják a kormány hibáit; mert tudvalevő dolog, hogy a politikában sokkal veszedelmesebb a hiba, mint a bün. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Ezt az átalam igen t. pénzügyminister ur is kegyesen megengedni méltóztatott, mintha csak azt mondotta volna:, „a virágnak megtiltani nem lehet" mint egy magyar dal mondja. Azután a nélkül, hogy számbavehető czáfolásokba bocsátkoznának, leszavaznak bennünket. Nem fektetek pedig ezen tanácskozásokra súlyt azért, mert ha már Angliában, az alkotmányosság ezen minta-országában létezik egy tekintélyes párt, mely elégtelennek tartja azon ellenőrködést, melyet a parlament a bevételek és kiadások felett gyakorol: ugyan mit mondhatunk mi, holott nekünk alkotmányunk nincs is. A mi alkotmányunk csak flctio. Hogy pedig az: mutatja épen ezen jelen időszak. Úgyszólván a 12-ik órában sem mi, sem az igen t. kormány, sem az igen t. ministereinök ur azt sem tudják, hogy hányadán vagyunk; nem tudjuk: vajon ellene vagy mellette vagyunk-e azon hatalomnak, mely Európa térképét felforgatással fenyegeti; de azt tudjuk mindnyájan, hogy azon felforgatás ránk nézve végzetszerű lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldal felöl.) Én nem is faggatom az igen t. ministerelnök urat, mert hát szerintem igen kevéssel tud többet mint én, — én pedig semmit sem tudok. (Atalános derültség.) Hogy miért nem tud semmit, annak az az oka, mert a hol nincs, ott ne keres; az osztrákmagyar állam, a mint önök mondani szeretik, pedig azon állapotban van, hogy neki ez időszerént nincs külügyi politikája. Hogy miért nincs külügyi politikája: az már uraim nagyon kényes kérdés. De annyit mégis kénytelen vagyok kimondani, — azért: mert a legmagasabb körök egy részében, és azután a magas katonai köröknek egy részében ellenkező nézet uralkodik a népek nézetéivel. Na uraim ez szerintem nem alkotmányosság, nem még akkor sem, ha Kakas Márton folytatja is a pénteki zárt ülést. (Mozgás.) A mi az ellenőrködés elégtelenségét illeti, ezen országban mit mondjuk uraim ? Itt nálunk az állam vagyon Csáky szalmája, a melyből a hivek élősködnek addig, a mig benne tart. De nem ez a fő ok, a miért nem fektetek súlyt ezen tanácskozásra ; a fő ok az, hogy én azt tapasztaltam a múlt budget tárgyaláskor is és tapasztaltam minden tárgynál ezen t. házban, hogy itt semmi sem tárgyaltatik tárgyilag, objective, hanem minden csak pártszempontból. Az igen tisztelt többség mintegy dogmául fogadta el, hogy bármi ügyetlenséget, tökéletlenséget kövessen el az a minister: azt a ministert nem lehet megbuktatni, (Derültség) hogy példát hozzak rá, itt van a fejérvári bérbeadás (Derültség), de még annyira sem kell mennem; ott van az általam igen tisztelt pénzügyi bizottság jelentése. No én azt mondom, — mert hát én nagyon loyalis ember vagyok — (Derültség) vagyis nem jól mondtam, nem mondom azt, a mit sokan mondanak, hogy a pénzügyi bizottság tagjainak egy része maga sem hiszi azt a mit oda beirt, ezt nem mondom; hanem uraim azon gondolatra jöttem, hogy mivel az egész világon az orvosi tudomány most nem régiben felfedezte, hogy igen sok szem van olyan, a mely a kékszint nem látja, miután minden tárgynak van szine ; hát ón azt mondom, hogy a t. pénzügyi bizottság nem látta ezen költségvetés valódi szia ót ós igy vaktában fogadta el azt, a mit az igen t. pénzügyminister beledictált. No uraim, ezek azok, a miért én nem fektetek nagy súlyt ezen költségvetés tárgyalására, ugy hogy uraim, a ministerelnök ur azt mondta, hogy minek azt feszegetni, hogy mi van a jelentésben ; hiszen úgyis a többség majd határozni fog és akkor azután megválthatnák. Tovább megyek s azt mondom, hogy nincs semmi practicus értelme. Ez helyes, de tovább megyek s azt mondom, hogy a mi egész tanácskozásunknak teljességgel semmi practicus eredménye nincs. Mi beszélünk, önök leszavaznak s minden nap az történik, a mit a kormány előre elhatároz. E szerint jobbnak látnám, ha beleegyeznénk abba, hogy menjünk haza mindnyájan s akkor megkimélnök az országgyűlési költségeket és évenkint egy napra egyszer összejönnénk s megtudnák: vajon áll-e még az a rendületlen bizalom a kormány irányában ? (Derültség.) Az igen t. előttem szólott Bánhidy képviselő ur beszédére bátor vagyok még megfegyezni, hogy ő a határozati javaslatot sem fogadta el, de tökéletesen ugy érvelt mint Simonyi Ernő.. Erre sem kell tehát czáfolatot adni. Én is a t. képviselő urak irányában, kikkel itt együtt bizalmatlankodunk, (Derültség) elismeréssel vagyok s elismeréssel is kell lennem s teljességgel ne vegye rósz néven egy nemes tüzű solo-sánger is, elismeréssel kell lennem egy más igen tisztességes párt irányában, hogy elvégre belátja azt, a mit mi már 10 év óta hirdetünk, hogy ez utón nem boldogulunk. Mondom, csak most kezdik belátni és itt sajnálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy miért nem látták be eddig: mikor már 10 esztendő óta mindig hirdetjük, mint önök mondják, — az unalomig. De mint el kell ismernem, önök sokkal következetessebek, miután 10 évi tapasztalás után letértek ez útról, mint azon képviselők és a kormány, mely kormánynak egy része, miután 7 évig tűzzel vassal ostromolta azon elveket, melyekkel most Magyarország pénzügyeit rendbe akarja hozni.