Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
169. országos ttlés november 21.1876. 169 , Még felemlítem a kolozsi kincstári birtokot, hol 688 hold szántó, kaszáló, 2 hold szőlő, 13 lakház és Kolozs városnak nagy jövedelmet hajtó italmérési joga 60,000 frt csekély becsárban van felvéve, a minél maga az italmérési jog is többet ér, és e birtok elvesztegetése a kincstárra azért is nagyon hátrányos: mert ez által a vasút mellett fekvő, alagutjai által átszelt roppant só-tömzsnek nagyon csekélybe kerülő kiaknázása a jövőre lehetlenné lesz téve. lm e két példa is meggyőzheti a t. házat, hogy a kimutatásba felvett becsértékek nem valódiak ; hogy az ott felvett 8 millióért, két annyinál is többet eső állami birtokot akarnak elvesztegetni; de még azt is kétlem, hogy ha pénzügyminister ur azokat most akarja eladni: a felvett becsárt megkaphatja, tehát a kért felhatalmazás megadása, e javak értéke egy részének a költségvetés fedezetébe való felvétele: egyértelmű azok könyelmü, hogy ne mondjam bűnös elpazarlásával az államjavak értékének nagymérvű devalválásával s a jövőbeni kibontakozás lehetlenné tételével. A mit itt t. ház! lehetőleg rövidre vonva kifejtettem, az csak egy szelídebb vonása költségvetésünk árnyoldalainak; de ez is szomorú képét mutatja a mi államgazdászatunk miseriájának, mely a nemzetgazdászat józan elveivel homlokegyenest ütközik össze, mely a pazarlás és pénzügyi zavarokba való mind mélyebb süly édesben határozódik meg. „Költségvetésünk mérlege javult," monda hévvel póűzügyminister ur s mintegy büszkén mutatott rá, hogy 1877-re csak 15 illetőleg 18 J / 2 millió frt deficzit mutatkozik. Ez magában is elszomorító eredmény, főleg ha tudjuk, hogy az uj aerában pénzügyminister ur az adókat mintegy ennyivel emelte. Úgyde ki áll jót a törvényhozásnak, hogy az év végén ezen előirányzott deficzit nem fog-e kétszereződni: miként a jelen évben történt? Ki áll jót nekünk, hogy pénzügyminister ur fedezeti tételei realizálhatók lesznek-e most, a midőn tulcsigázott adókkal az adóképességet teljesen kimerítette? Ki áll jót, hogy a még legkedvezőbb belconstellatiók mellett is a közösügyes kiadások néhány milliócskával tul nem haladják az előirányzatot; hisz már is ijesztget a lapokban Uchatius kisértő rémje: a lovas tüzérség. Mind ezekből kifolyólag én a költségvetést, mely kiadási részében túlfeszített, mely fedezeti részében bizonytalan, mely már is túlságosan beadósodott államunkat uj deficzitekkel terheli s mely nem csak jelenünket teszi türhetlenné, hanem jövőnket is aláássa: átalánoságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául s csatlakozom a* Mocsáry Lajos barátom által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a széh'ó baloldalon.) KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. Mudrony Soma: T. képviselőház! Hogy hazánk helyzete a legkomolyabb aggodalmakra ad okot, az egyátalában nem uj dolog, legkevésbbé pedig ép azokra nézve, kik az alkotmányos aerában folytatott gazdálkodás iránt sohasem voltak képesek illusiókban élni; sőt ellenkezőleg kezdettől fogva végzetes tévedésnek tartották azon felfogást, mely lehetőnek vélte a nemzet politikai vagy akár financzialis gyarapodását a termelés tényezőinek a gazdasági erőknek következetes tervszerű fejlesztése nélkül, a kik épen, mivel hazánk culturalis és politikai előmenetelét nem tudták elválasztani az ezek alapját képező gazdasági ténerőktől pénzügyi politikánkban, illetőleg az ezt visszatükröződő költségvetésekben nagy nemzeti calamitások vészes csiráját látták ; — s kik évről évre ismételték a kényelmetlenül és kellemetlenül hangzó cassandri jóslatot, hogy a megkezdett utón pénzügyi nemzetgazdasági s annak nyomán politikai romlás felé sietünk. — A kik igy gondolkoztak, azok előtt hazánk helyzetének aggodalmas volta nem uj dolog. De bizonyos az is, hogy a külviszonyoknak ama bonyodalmai, melyek az ujabb időben a keleti harcztóren mindinkább feltornyosulnak, a régi calamitásokhoz uj, ha lehet még nagyobb veszélyeket csatoltak ; —• s én kénytelen vagyok teljesen megfoghatónak nyilvánítani azon lelki állapotot, mely a rögtönzöttebb veszély pillanatában hajlandó megfeledkezni a ehronicusabb — de kevésbé túlságos benső bajról. Felfoghatónak tartom: de vagy menthetőnek vagy jogosultnak-e? az iránt igen erős kételyeim vannak. Tagadhatlan tény, hogy a közelgő vihart megelőző szellő ellebbentette a fátyolt, és több jelenséget tárt fel, melyeknek jobb lett volna eltakarva maradni: ha azt akarjuk, hogy lankadatlan maradjon ama jóhiszemű lelkesedés és áldozatkészség, melyet éreznek a monarchia népei és különösen a magyar nemzet, mely ép az előttünk fekvő költségvetés tanulsága szerint is a monarchia épségét ós biztonságát oly oltárnak tekinti, melyre utolsó fillérét is lerakni kész. Az a lelkesedés, ama reményteljes bizalom, melylyel a monarchia biztonságát czélzó intézményekre tekintettünk, nagyon meg fog lankadni: ha azt látjuk, hogy az az egy milliónyi hadsereg, melyre évenként 100 milliónál többet költünk, oly intézmény, mely teljes biztonságot nyújt mindenki ellen, a ki ellen nem szükséges, — a ki bennünket megtámadni nem akar, vagy nem képes ; — de nem nyújt biztonságot azok ellen, kik ellen szükséges lehet, kik a monarchiának, mint ilyennek ellenségei lehetnek. A monarchiának komoly veszélyes ellensége csak kettő lehet: az Oroszország és Németország. — Azon sajátságos látványnak vagyunk tanúi, hogy történnek komolv nyilatko" 22
