Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

168. országos ülés november 20. 1876. 159 Attól tartanak tán némelyek, hogy az orosznak igen messze nyúlnak kezei, hogy azok hazánknak és Austriának nemzetiségeire is kiterjednek és igy egy háború alkalmával lázadásokat fog az orosz a hadseregek háta megett éleszthetni. Azt hiszem, hogy ezen aggodalom alaptalan; mert ha actióra kerül a dolog: nagyon is megfogják gondolni azok, kik lázadásokat létrehozni szándékozhatnának, vajon tanácsos-e mostani helyzetünket egy sok­kal roszabb állapottal, a kanesuka uralmával felcse­rélni. A mi azt illeti, hogy Austria kósz-e ép oly áldozatkészséggel elvállalni ezen ügyet, melyet Magyarország természetesen mint proximus TJca­legon egész hévvel felkarol: azt hiszem az aggo­dalom e tekintetben is alaptalan; mert a muszka foglalási politikának megakadályozása nemcsak Magyarországra, hanem Austriára nézve is élet­kérdés. Megvagyok arról győződve, hogy Austria né­pei Austria állami létéhez ma is erősen ra­gaszkodnak. A németek azzal szoktak ijesztgetni, hogyha nem az ő kedvök szerint megy minden a biroda­lomban : találnak ők maguknak más helyet. Néze­tem szerint azonban ez nem komoly beszéd; mert ha csakugyan kenyértörésre kerülne a dolog, na­gyon is meggondolnák: vajon tanácsos volna-e itteni előnyös helyzetűket a német birodalomban egy alárendelt helyzettel felcserélni. És azt hiszem, hogy a birodalom összes né­pei a dynastia irányában régi hagyományos, szá­zados hűséggel, ragaszkodással viseltetnek, ós ha arról lesz szó, hogy a dynastiája, a birodalom nagy hatalmi állása fentartassék, megvédessék: akkor a legkevésbé sem fognak vonakodni meg­tenni kötelességüket; mert kétségtelen az, hogy a melyik perczben Oroszország létesiti hagyomá­nyos hódító politikáját, eléri a maga ezéljait: ak­kor Németország a muszka czár által proponált panszlávismusra nem felelhet egyébbel, mint a pangermanismussal, akkor az osztozás a szláv és német elem közt lesz napirenden. Ily körülmények közt napirendre lesz téve, hogy Németország Bé­cset elfoglalja, a mi az orosznak Konstantinápoly, az lesz a németnek Bécs. Az ily confíictusokban az austriai birodalom számára nem lesz hely. De midőn actióba akarunk lépni, tisztában kell lennünk arra nézve is tökéletesen, hogy mi­csoda viszonyban akarunk állani Törökországgal, s a Törökbirodalomhoz tartozó keresztyén vagyis szláv népekkel. Én azt hiszem, hogy a törökkel kötendő ba­rátság és szövetség egyátalában nem jelentheti azt, hogy mi az ottani keresztyén népeknek, a szlávoknak ellenségei legyünk; sőt inkább, azt hiszem, hogy Magyarország valamint Austria ke­leti politikája egyik alapelvének kell lenni annak, hogy befolyását ezen tartományokra, ezen népekre kiterjessze, és azoknak fejlődósét minél inkább emelje. És ezért, a mint már bátor voltam meg­jegyezni, én csak is helyeselni tudómba külügy ­ministerium ez irányban tett eljárását. 0 volt úgy­szólván a kezdeményezője annak, hogy ezen tar­tományokban a reformok már egyszer valóság le­gyenek. Igen is, fájdalom, most rósz viszonyban vagyunk Törökország szláv népeivel; de én ennek daczára azt hiszem, hogy ez csak ideiglenes álla­pot és egyátalában nem zárja ki azt, hogy jövő­ben jó szomszédok, jó barátok legyünk. Igen is azon befolyásra nézve, melyet azon népek szabad­sága, jóléte, jogaik biztosítása tekintetében Orosz­ország eddig gyakorolt: feladatunknak kell hogy tartsuk az Oroszországgal való concurrálást. És én azt hiszem, hogy mi e tekintetben előnyösebb állásban vagyunk, mint Oroszország. Ugyanis ha mi nekik pártjukat fogjuk, s az ő szellemi, anyagi gyarapodásuk, előmenetelükre min­den befolyásunkat fel fogjuk használni: ez a mi részünkről önzetlen politika; mig kétségtelen, hogy azon protectio, mely orosz részről nyilványul, ama népek államisága biztosítása vagy számukra a re­formok kieszközlése körül: nem egyéb, mint az, hogy Oroszország saját birvágya, hatalmi vágyá­nak eszközeiül akarja őket felhasználni. Tapasztalhatták legújabb időben, hogy meny­nyire önző, mennyire megbízhatatlan az orosz ba­rátság, íme Oroszország kész lett volna, mint a berlini conferentián bebizonyította, Ausztriának oda dobni azon országok egy részét, Boszniát és Herczegovinát, a mi törökországi szlávok legjelen­tékenyebb részének a szerbeknek aligha lett volna kedves dolog. A mi különösen Szerbiát illeti, is­meretes az orosz czárnak azok irányában tett nyi­latkozata , az orosz czár nyilatkozata valóságban igazságtalan is; mert bármi érzelemmel viseltes­sünk is jelenleg a szerbek irányában: az kétség­telen, hogy azon ország, mely 1.200,000-nyi la­kosság mellett 120,000 embert tud mint katonát kiállítani, a mely mint gyakorlatlan militia képes volt a vitéz és begyakorolt rendes török katoná­kat hónapokon át ugy fentartóztatni, hogy alig egy pár mérföldnyire nyomulhattak be az or­szágba : az az energiának, életrevalóságnak kétség­telen tanu-jelét adta. így fogván fel én magam részéről állásun­kat, Törökország keresztény szláv népei irányá­ban : én megvallom t. ház, hogy engem igen kel­lemetlenül érintett mindannyiszor, valahányszor azt tapasztaltam, hogy azok, kik Magyarország közvéleményének alkotására befolyással vannak, az ottani népek irányában a fajgyülölség ébresz­tésére s fentartására törekedtek hatni. En azt hi­szem, igen nagy hiba, ha az ottani népeket, azért mert fajrokonok: összetévesztik azokkal, a kikkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom