Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-168
J<>8, országos ülés november 20. 1876. 155 mint Simonyi Ernő képviselőtársam igen alaposan fejtegette, attól, hogy az 30—40 millió közt lesz ismét: valóban ismét tarthatunk. Az idén már nagyobbra van praeliminálva a deíiozit, mert míg a múlt évben csak 16 millió volt a póthitelekkel együtt; most a póthitelek nélkül, melyek okvetlenül be fognak következni: már 18 millió. Az eddigi példák szerint, a mennyiben már tavaly is megkaptuk mind azt a biztosításokat, a melyeket most hallottunk, hogy tudniillik ennyi és ennyi millióval lett reálisabb a költségvetés : az eddigi tapasztalatok szerint nagyobb bizalmat helyezni a jelenlegi hivatásokba sem lehet, s igy azt hiszem, nem alaptalan azon félelem, hogy az 1877-diki deíiozit is meg fog kettőztetni, ugy, hogy mind az előirányzatban, mind az eredményben valószínűleg nagyobb lesz az, mint a folyó évben. Hanem ennek daczára a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy a haladás, melyet ez irányban ezen költségvetés is felmutat, oly határozott ós oly jelentékeny, hogy azt tekintve, teljesen jogosnak tartja a bizottság a reményt, hogy a pénzügyek rendezésére irányuló ezen komoly és már is kétségtelen eredményeket tanúsító törekvések mellett az államháztartás egyensúlya néhány év múlva helyre lesz állítva. Kérdem, mire alapítja a pénzügyi bizottság ezen feltevését ? A három év óta leszállított deficzitre. 1873-ban volt a deficzit 64 millió, most ugy látszik 40 millió körül van megállapítva. A költségleszállítások tesznek 42 milliót 1873-ban. Hogy van tehát, hogy mégis csak 20 millióval kisebb a jelenlegi deficzit, daczára annak, hogy a költségek leszállittattak 42 millióra és hova lett az ezenkívül oly roppantul felemelt adó? Feleletül azt kaptuk reá, hogy azóta uj kiadások jöttek, hogy azóta a deficzitek fedezésére évenkint kölcsönöket kellett csinálni; s ezeknek kamatai emésztek meg mindazt, a mi a kiadásokból fogyott, valamint a szaporodott adót is. Hogy ilyen uj kölcsönök ismét lesznek: az nagyon természetes, miután az évenkint előálló deficzitet máskép utóvégre is mint kölcsön által fedezni képesek nem vagyunk. És ha ezen ily módon szaporodó terheket képes volna is talán a pénzügyminister ur azáltal is fedezni, hogy például a clomestica utján uj leplezett adó fog behozatni, vagy a kataster kijavítása utján több jövedelem fog bejönni: ez mindig ugyanazon adózó közönség zsebéből fog kiszivattyuztatni; habár talán igazságosabban, mint eddigelé. De ha mindez elégséges volna arra, hogy az évenkint szaporodó uj terheket fedeznék: az — ugy látszik — körülbelül 40 millióban az utolsó években már permanenssé vált deficzit fedezésére egyátalában semmi kilátás nincs. Nagyon sajnos tehát, hogy daczára ennek a pénzügyi bizottság oly illusióban kívánja ringatni a nemzetet, mint az általam elolvasott passusban foglaltatik, Azt, hogy pénzügyministereink ügyes tűzijátékot készítenek a számok ügyes csoportosításával ; azt, hogy mások a befektetések után aranyhegyeket ígérnek, már megszoktuk ; de hogy azon testület, a mely épen arra van hivatva, hogy a pónzügyministernek eljárását ellenőrizze, figyelemmel kisérje, netalán elkövetendő hibáikra a nemzetet figyelmeztesse, hogy maga azon tekintélyes testület vállalkozik arra, hogy átvegye azon szerepet, melyet korábbi pénzügyministereink vittek, hogy egy ilyen testület annyira vigye a ragaszkodást, hogy akkor, a midőn — mint tudvalevő dolog s a mint már ift is említtetett — talán a pénzügyi bizottságnak egy tagja sem hiszi azt. a mi ott állíttatik, panegyrist zengjen a kormánynak, oly panegyrist, melyet, mint tudjuk, a kormány maga indítványozott és azt beiktatta körülbelől azon szavakkal és kitételekkel, a melyeket mint a t. pénzügyminister urnák kedvencz szavait és kitételeit már átalánosan ismerünk: már méltóztassanak megbocsátani a pénzügyi bizottságnak igen t. tagjai — távol van tőlem, hogy bármelyiket is sérteni akarnám, — de ezen tény oly depravatióját mutatja nálunk a parlamenti állapotnak és rendszernek, hogy valóban a parlamentális rendszernek helyességéről és üdvösségéről igen erősen meg kell valakinek győződve lennie, hogy ezen körülmények között pálczát ne törjön fölötte. Hogy a ministerium részéről inditványoztatott ezen passusnak felvétele: az igen könnyen érthető. A jelenlegi ministeriumról, már mint a fusió kormányáról kijelentetett, hogy alakulásának speciális czélja az volt, hogy az államháztartás rendeztessék ; és miután a mint látszik, ezen feladatát ekkoráig teljesíteni képes nem volt, bizony szüksége van arra, hogy annak némi magyarázatát adja, hogy magát legalább az eddig történt mulasztás vádja alól kimenthesse. Természetes, hogy ha máris észlelhető a jó irány és hogy ha ezen jó irányból azt lehet következtetni, hogy az állam pénzügyeinek rendezése néhány év múlva be fog következni: akkor igen káros volna a hazára nézve, ha a ministerium ezen jó irányú eljárásában megakadályoztatnék és igy egy valóságos életbiztosító intézet alakul a deficzitnól a jelen kormány számára. Én csak arra kérem a kormányt pártoló igen t. többséget, hogy méltóztassanak kissé mégis utána nézni, nehogy a jelenlegi kormány, még akkor is, ha talán képes volna a denczitet megszüntetni: csak azért mulassza el azt, mert csak e halogatás segélyével maradhat meg a bársony székeken. De igen jó haszna van azon passus beiktatásának még más tekintetben is. Mint tudjuk nemsokára be fog következni a kereskedelmi szövetség, valamint a bank ügyében való igen fontos intézkedéseknek ideje. 20*