Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

134 167. országos ttlég november 18. 1876. is, a* mi adóhátralékok czimén befolyt és a mit behajtania a kormánynak kötelessége: mégis négy millió ezután ujabban adóhátralékok czimén, tehát ugyanazon czimén, melyen már az egyes tételekben szerepel, állíttatik be a fedezetbe. Ha tehát a 4 milliót adóhátralékok czimén be akarjuk állítani: akkor aránylag az egyes tételeknél a fedezetet ugyanezen arányban kellene apasztanunk, különben az 1875-iki zárszámadások és a folyó év gyakorlatával szemben 4 millióval többet állítunk be ezen tételek sommájába, mint a mennyi szerintem felvehető. Azon kívül vannak még más tételek, melyek ha számukra nézve nem oly jelentékenyek; de jelentékenységök elvi tekintetben annál nagyobb*,* és ezekben is az előirányzatot túlzottnak és alaptalannak kell tartanunk. Nevezetesen és első sorban a jogilletékek tétele, másod sorban az állami üzemek és az államjavak jövedelmének tétele, melyek együtt véve mintegy 2 millióval vannak magasab-. ban előirányozva, mint a mennyire a jelen év eredményeivel és a zárszámadásokkal szemben előirányozhatok. Csekélyebb tételeket tehát mellőzve, midőn azt látom, hogy a jogilletékeknek egyenesen hanyatló irányával szemben azok előirányzata nem proportionaíis, hanem magasabb tételekben szerepelnek az indokolhatóknál; midőn a jelen viszonyok közt az államjavak és az állami üzemek jövedelmét szintén a tényleges tapasztalásnál magasabbra látom előirányozva: számszerűleg sem tekinthetem ezen költségvetést reálisnak. Engedje meg most a t. ház, hogy a pénzügyi helyzetről emlékezzem meg, melynek a költségvetés maga csak részleges képét tünteti elénk. A pénzügyi bizottság jelentéséről terjedelmesebben szólni vajmi nehéz volna. Önkéntesen kiemelt egyes számok, különböző természetűek állíttatnak abban egymással szemben; a zárszámadás eredménye a költségvetés eredményével. A jelenleg lefolyó év eredménye tekintetbe nem vétetik, és ezen ingatag alapon a pénzügyi állapot javulására nézve erőltetett következtetések vonatnak, amelyek a tényleges állapottal, — fájdalom — ellenmondásban vannak, (ügy van! a szélső bal oldalon.) Azonban t. ház, a miről leginkább tudomással kellene bírnunk, magáról a pénzügyi helyzetről, —• ugy a mint az jelenleg létezik, ugy a mint az a jövő évi pénzkezelés alapja, ugy a mint az a kölcsön szükségletét indokolja : — ezen égető kérdésről a pénzügyi bizottság jelentése alig emlékezik meg. A jelenlegi helyzetet már pénzügyileg sem tekinthetem kedvezőnek és azt sem állithatom, hogy a helyzet átalában javult volna. Nem javult magában a költség-előirányzatban, mert az 1876. évi költség-előirányzat maga csekélyebb hiányt tüntet fel a jelenleginél. De különben is a tényleges eredmény az akkori előirányzattól lényegileg el fog térni. Az eredmény megítélésére maga az 1877. évi előirányzat szolgáltat alapot, abban ugyanis az egyes fedezeti tételek épen a jelenlegi év gyakorlata alapján szállíttattak le azon arányban és mértékben, a melyben már 1876-ban be nem folytak. így tehát azt mondhatni, hogy az 1876. évi költségvetési előirányzat az 1877. évi költség-előirányzat fedezete dolgában maga a kormány és a pénzügyi bizottság által adott eriticája; ós én, valamint a pénzügyminister pénzügyi exposéjával nern polemisálok, valamint nem akarom megemlíteni ismét azt, mit már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával megemlítettünk: mégis egész szerénységgel kívánom jelezni, hogy nagyobbrészt mindazon összegek, melyeknek befolyhatását mi kétségbe vonhattuk, azon arányban apadtak, melyben azok realitását akkor kétségbe vontuk. (Ugy van! a szélső bal és jobb oldalon.) Azonban t. ház, a pénzügyi helyzet lényegileg a közgazdászati helyzeten sarkallik. A közgazdászat! helyzet megítélésében pedig maga a költségvetés, maga a törvényhozási működés szolgáltat oly adatot, a mely minden közelebbi vizsgálattól ugy szólván felment. (Halljuk) A jogilletókek apadása a jelenlegi év gyakorlata szerént, a közforgalomnak pangó voltát jelzik. Az államjavak jövedelmeinek csökkenésére nézve mérvül szolgálhat a kormánynak azon bírálata, hogy mekkora a magán gazdának jövedelmezésiállapota. Az állam üzemei a magán vállalatok állapotára szintén világot vetnek. Hogy pedig minő állapotban van maga a közgazdaság, arra leggyászosabb világot vet annak szüksége, hogy a kormány, mely azon liberális pártnak kifolyása, mely az uzsora-törvények eltörlése mellett leginkább hevült: jelenleg az uzsora ellen kénytelen törvényhozási utón, kénytelen azon bajos intézkedések terére lépni, melyeknek sikeréhez vajmi csekély reményt köthetünk akkor, midőn a hitel javítására, más irányban a kellő intézkedések irányában szenvedtünk. Nem szükség részemről indokolni azt, hogy a jelen költségvetésben egyensúly nem létezik, hogy az egyensúlytól mily távol állunk, hogy azon adatok alapján, melyeket a költségvetés nyújt, az egyensúly helyreállításához vajmi kevés reményt táplálunk. Azonban mégis nem csak azzal, mit a kormány a jövő reményeire nézve mondott, de általán azzal szeretek számolni, a mit azon politika terén is remélhetünk, melyet a kormány követ. És akkor vajmi kevés- örvendetessel találkozunk. A kormány a jövő reményei közt az adóemelésnél, a vámjövedelenmél, a költségek átruházásánál a központból a megyékre, az államról a polgárokra vajmi kevés reményt nyújthat. Az adóemelés az adóképesség emelése nélkül pedig oly