Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

128 167, országos ülés november 18. 1876. zások és építkezések megszüntetésében áll, melyek megengedem, részben talán elhamarkodva^ részben talán helytelenül és vérmes vagy hibás számitások alapján történtek, de mégis nagyobb vagy kisebb előnyben részesítették nemcsak az illető vidékeket, hanem az ország közgazdasági viszonyainak fejlődésére is befolyással birnak. {Helyedéi balfel'ól.) Ne feledjük el azt sem, hogy az úgynevezett megtakarítások másik jelentékenyebb része a kiadásoknak egyszerű áthárításából áll s hogy némely teendőknek decentralisatiója folytán, — például az adóügyi, közmunkaügyi és egészségügyi teendők folytán a megyei budget terhei jelentékenyen fognak emelkedni. {Igazi Ügy van!) Egyébiránt t. ház, átalában a megtakarításokat sem lehet bizonyos végletekig vinni. En azt hiszem, hogy az 1877-iki költségvetéssel az állami kiadások reduetiójában elértünk azon határig, melyen már tulmenni nemcsak nem lehetséges, hanem ugy vagyok meggyőződve, hogy kiadásainknak azon összeszorított kerete, melyről az 1877-iki költségvetés tanúságot tesz : a következő években — magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül — nem lesz fentartható. (Atalános helyeslés.) Ezen meggyőződésem indokolására legyen szabad csak néhány számra hivatkoznom: Az 1877-iki költségvetés szerint összes kiadásaink — némely átfutó tételek kihagyásával kerekszámban 230 millió forintra mennek. Ezen kiadások első csoportja azonban oly törvények és szerződések által megállapított fix-kiadások, melyek tehát a mai viszonyok közt le nem szállíthatók. Nevezetesen a kir. udvartartás, a közösügyi kiadások, az államadóságok, a nyugdijak, vasúti subventio, Horvát-Szlavonországok és a határőrvidék beligazgatási költségei kerekszámban 140 millió frtot tesznek. Ha még ezekhez adom a kezelési, beszedési, üzleti és üzemi költségeket, nevezetesen a pénzügyniinisterium kiadásait, az államvasutak üzemi költségeit, a posta s távírda költségeit, melyek szintén valóságos, nem kevesbíthető terhet képeznek az államra nézve, — és e második csoport. 52 millió forintot tesz: az öszszes szerződési, üzleti és beszedési kiadások tehát tesznek 192 millió forintot. Marad tehát az összes állami czélok megvalósítására 38 millió forint. S ebben a 38 millióban benne van a parlament kiadása, az összes központi igazgatás, benne van az összes országos közigazgatás, az összes közoktatás, az összes igazságszolgáltatás, benne van a honvédség, benne van még valamennyi beruházás, valamennyi hasznos kiadás ; gazdasági tanintézetek, lótenyésztés érdekében költött összegek, kő- és viziutak fentartására és építésére kiadott összegek és minden más beruházás. Ha tekintetbe veszem , hogy ugyanazon ezélokra, melyekre Magyarország beruházásokkal együtt 38 millió frtot költ, Ausztria beruházások nélkül többet költ 60 millió frtnál; azt hiszem, teljes Joggal állithatom azt, hogy Magyarország a lehetőségig leszállította mindazon állam) kiadásait, melyeknek leszállítása tőle függött. (Atalános helyeslés.) Ozélszerü intézkedések, helyes munkabeosztás és törvények által szabályozott organikus rendszer segélyével hiszem ugyan, hogy itt-ott még mindig lesznek megtakarítások eszközölhetők, de egészben jelentékeny összegek megtakarítására nincs reményem. (Helyeslés.) Annál kevésbé t. ház! mert az ország jelenlegi közgazdasági viszonyai közt elkerülhetlen, hogy az állam anyagi áldozatokkal bár — megkísértse az állapotoknak javítását. Ez az államnak magasabb feladata, s az atalános pangásban, az egyes vidékek szükségei elől az állam nem zárkózhatik el; itt vagy ott, de költekeznie kell, segítenie kell, ha nagyobb bajokat akarunk elkerülni. Ismétlem tehát, hogy a megtakarításokról az 1877. budget tanúságot tesz. De csakis megtakarításokkal államháztartásunkban az egyensúly nem állitható helyre. Nevezetes lépések történtek azonban, elismerem — a kormányprogrammnak azon igéretét illetőleg, mely az állami jövedelmek fokozására s azok pontosabb befolyásának biztosítására vonatkozik. Egyenes adóink és a bélyeg és illetékek nagy mértékben felemeltettek. Sőt "a t. kormány a fogyasztási adók és a vámok felemelését is tervezi. Az adókezelés, a bor- és hus-fogyasztási adók, a só- és dohány-jövedék tárgyában hozott törvények részint emelik a tételeket, részint szigorúbb intézkedéseket rendszeresítenek. Azt hiszem, hogy e tekintetben a kormány ós a törvényhozás elment a „lehetőség határáig" és hogy további adó-fölemelésre — a direct adóknál legalább •— egyelőre gondolni sem lehet. (Ugy van\ Igaz!) Szóval, ha összefoglalom az államháztartás rendezésére eddig történt intézkedéseket, azt látom: hogy meg van, vagy meg lesz szüntetve minden beruházás, építkezés vagy befektetés, mely habár költséggel jár, de az országra, vagy egyes vidékekre nézve mégis többé-kevésbé előnyös; hogy a kiadásoknak restriuctiója mellett, a közadók tetemesen felemeltettek s az ország polgáraira különféle czimeken ujabb terhek rovattak; hogy ugyanakkor, midőn az állam a legkevesebb előnyben sem részesiti az ország lakosságát: — ugyanakkor nemcsak fokozott terhet róv reá, hanem a megszaporított terheket még szigorúbban hajtatja be. (Helyeslés.) És mindennek daczára, — daczára annak, hogy kiadásainkat 1873-hoz képest 42 millió fo-