Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167 országos Ülés november IS. 1876. 121 lyeknek más hibája nem volt, mint az, hogy egy közmondás ellen vétett, és a gazda nélkül csinálta a számlát; ezek bizony már meghaladottak s ezekről már adhatott volna felvilágosítást a minister u|\ A berlini conferentia memoranduma bizony szintén meghaladott pontnak tekinthető, erre nézve is adhatott volna felvilágosítást a minister. A ministerelnök ur tegnapi beszédében Helfy barátom egyik kérdésére válaszolva, azt monda, hogy vagy fölösleges, vagy helytelen volt, hogy az orosz czár beszédének authontieitása felett kételkedett; s hogy kérdezte a minister urat, hogy van-e a kormánynak tudomása arról, hogy beszéd hiteles. A minister egy pár tréfával ütötte el a dolgot. De a mostani gyors közlekedési eszközök mellett a távírda ma már mindjárt rendre utasította a minister urat. ugyanis a mint olvassuk a lapokban, a „Journal de Petersbourg" az orosz czárnak közölt beszédét pótolja és helyesebben szövegezi, mert r az nem volt hitelesen közölve a hírlapokban. Én egyáltalában sohasem hallottam azt, hogy a hírlapokban közlött beszédeket a törvényhozás alapos, hiteles, positiv adatoknak vegye ; igenis ezek alapul szolgálhatnak arra, hogy kérdés intéztessék a kormányhoz, van-e ez ügyről tudomása és hogy hiteles-e ; de hogy azt hitelesnek elfogadja: azt én egy parlamentál kormánynál sem láttam, épugy mint egyáltalában nem láttam azt sem, — hozzá kell tennem, sajnálatra — Magyarországon kívül, — hogy a táviratok a bíróságnál bizonyitékokul elfogadtassanak, mert hisz én is elmehetek a távírda hivatalba és oly badar dolgokat táviratozhatok a minister vagy bárki nevében, hogy a ki megkapja a táviratot: azt sem fogja tudni, mi történhetett a világon. Ilyen visszaélések gyakran történtek is, és azért a törvényszékek a távirati tudósításokat authenticus tudósításoknak sohasem vették és fogadták el. Ezek alapján kimondhatom, hogy ha Helfy barátom kérdést intézett a ministerhez, ha vajon hiteles-e az orosz ezár beszédének szövege: helyesen járt el, és hogy a minister ur által adott felvilágosítás, mely szerint igenis helyes volt azon beszéd szövege, nem volt correct, mert a ma közlött „Journal de Petersbourg"-ban a beszéd kijavítva közöltetik . Én t. ház, igen óhajtom, és szükségesnek tartom bírálat alá venni lépésről-lépésre a mi külügyi politikánk vezetését; hanem sajnos, arra nekünk elegendő adataink nincsenek. A külügyi kormány megszüntette még azon bevett szokást is, hogy időről-időre bizonyos külügyi okmányokat és jegyzékeket közölt; most azonban már azt sem teszi; a ministerelnök ur előadásaiból pedig, melyeket e házhan tett, bizony nehéz volna eligazolni arra nézve, hogy micsoda K.BPV. H. NAPLÓ 1875-78. VIII KÖTET. politikát követ külügyi hivatalunk. Ily körülmények közt igen természetesen nehéz feladat bírálatot mondani a külügyi politikáról és ha ezen adatok hiányában is én megkísértem egy s más lépését bírálat alá venni a külügyi hivatalnak, ha incorrect vagyok valamiben, vagy igazságtalanul ítélek: tulajdonítsa ezt magának és titkolódzási vágyának és, hogy én e tekintetben hitelesen és alaposan felvilágosítva nem voltam. Annyi bizonyos, hogy a ministerium titkolódzása ily nagy fontosságú és a nemzetet oly nagy mérvben és közelről érdeklő ügyben, nem sok érzéket tanúsított az alkotmányosság iránt. Csak azon kormánynak van oka titkolódzni, a mely olyasmit cselekszik, a mit napvilágra hozni nem mer; nem meri pedig azért, mert tudja, hogy a közvélemény felháborodnék ellene, hogy a közvélemény nem fogna osztozni az ő nézetében. Csak ily kormánynak vanoka titkolódzni; másnak nincs, mindég — mondom — feltéve azt, hogy nem oly felfedezésekről van szó, a melyek a függőben levő kérdéseknek kárára válnának :

t mert ezeknek felfedezését senki sem kívánja. Én t. ház, azt láttam, és más adatok hiányában a hirlapokbíl merítettem, a melyekre már most bátrabban hivatkozhatom, miután a ministerelnök ur tegnap hitelöket oly nagyon emelte, — én azt mondom, láttam, hogy a mi külügyi hivatalunk azon zavargások kezdetén, a melyek még a múlt óv folytán a török birodalom némely tartományában kiütöttek, azok irányában meglehetősen önálló ós határozott állást foglalt el, ós akkor jelentek meg azok az Andrássy-féle pontozatok, a melyek tudtomra Európa valamenyi udvara által elfogadtattak, kivéve talán Oroszországot, és elfogadtattak még a porta által is; de hát még sem léptettek életbe, miért ? Mert mint elébb mondottam, gazda nélkül számított és ugy járt, mint igen sok mások, a kik gazda nélkül számítottak. Ezen lépés után — ugy látszik — feladott minden önálló aetiot és követett másokat. És ha még jó irányban, jó helyre követte volna, ám hagyján; hanem mindjárt félre vezettetni engedte magát, és elment a híres berlini conferentiára, azon conferentia, a moly a három császári szövetségen alapult s már egészen más természetű volt, mint azon előterjesztés, a melyet a mi külügyministerünk gróf Andrássy Gyula közlött a többi hatalmakkal. Ezen keleti kérdésnek természetes ós szerződésileg kikötött megoldói voltak a párisi szerződést aláirt hatalmak. A berlini conferentia ezen hatalmak közül 3 között tartatott a négy másnak kizárásával. Ez már magában is megszegése volt a szerződésnek és megsértése volt a szerződő felek többségének és így természetesen azon szerződő felek azt mondták: Hát miért nem hívtak meg engem ama conferentiára ? Valószínűleg nem azért: mert meg voltak győződve, hogy egyet értek velük; hanem mert olyasmit akartak 16