Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-166
112 168. országos Ülés november 17. 1876 ezelőtt: jelentés tétetnék oly lépésekről, a melyeknek irányától ma eltérő irány követteíik és a t. ház ítélne oly lépések felett, melyek ma már érvényen kivül helyeztettek és megeshetnék mindig — ezen nem létező esetét az ineonsequentiának téve fel, — hogy a jelentés alapján helyeslését mondaná ki a ház a külügyi politika vezetésére, midőn az ma már oly irányban vezettetik, mely azon helyeselt iránytól eltérő lévén, nem bírná a ház helyeslését s igy a ház helyeslésével erőt adna a kormánynak a tovább működésre akkor, midőn az irány, melyben a kormány működik: már más, mint az. a mely helyeseltetik. És viszont, a megfordított esetben pedig, helytelenítést mondva ki a ház a jelentés folytán oly irányról, melynek ma már ellenkezője követtetik: meggyengítené azon kormány hatásai. a mely pedig most már oly irányt követ, melyet a ház helyesel. Ily előterjesztés megtételének, tehát semmi néven nevezendő gyakorlati haszna nem lehet. (Helyeslés a középen.) A mi a második kérdést illeti, én t. ház azt tartom, hogy maga az igen t. képviselő ur, ki a kérdést hozzám intézte, legjobban meggyőzhetett mindenkit arról, hogy a költségvetés tárgyalása előtt módot nyújtani arra, hogy a keleti kérdés itt «a házban tárgyaltassék: egyátalán nem szükséges. Mert hiszen maga mondta ki, hogy a költségvetés általános vitájában meglesz az alkalom, azok számára, kik ezt helyesnek tartják, a keleti kérdéshez hozzászólani. Már most, a mikor az interpellátió megtetetett, csak néhány nap választott el bennünket a költségvetési vitától, ily körülmények közt pedig, még ezelőtt a keleti kérdésről minden szükség nélkül egy külön vitát tűzni napirendre: az idővel való oly rósz gazdálkodás volna, melyet a t. ház nem hiszem, hogy elfogna követni. Én tudom azt magam is. hogy a költségvetési vita alkalmával senkinek azt, hogy ugy mondjam megtiltani, vagy senkit abban meggátolni nem lehet, hogy ha ezeket a kérdéseket is be akarja beszédének keretébe vonni: ezt megtehesse; de én a magam részéről nagyon óhajtom, de nemcsak óhajtom, hanem azon reménynyel és bizalommal nézek ezen eshetőségnek elébe, hogy ha ezen kérdések szóba fognak is hozatni: nem fog a vita oda fejlődni, hogy a magyar képviselőház parlamenti tapintata iránt kétséget támaszthassson bárkiben is. (Tetszés a középen.) Én t. ház! Simonyi Ernő képviselő ur kérdéseire ezekben megfeleltem. Tudom én, ós tudja a kormány azt, hogy a t. háznak, minden perczben joga van a kormánytó lbizalmát megvonni; s legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a mely perezben ez be fog következni: a kormány tudni, érezni fogja, hogy mi alkotmányos kötelessége ; de addig, mig ez meg nem történik, addig, a mig a mai viszonyok közt valóban igen súlyos felelősségei járó ezen helyeken állunk: egész őszintén ki kell, hogy jelentsem azt is, hogy saját megfontolásunk után vagyunk kötelesek elhatározni, hogy ezen oly kényes és nehéz kérdésekben mikor nyilatkozzunk és mit nyilatkoztassunk ki. (Helyeslés a középen.) Kérem a t. házat, legyen kegyes válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! A kormányelnök ur válasza eszembe juttat egy régi adomát, mely Riehelieu bibornokróí szól. Azt állitják, hogy neki azon szokása volt, hogy szerette magát az ugrásban gyakorolni és mindég inasával versenyzett, hogy melyikök tud messzebbre ugrani. Ezt megtudta egy igen ügyes udvaronez, Grammont herczeg, és elment a bibornokhoz, beszélt vele ugrásról és kínálkozott, hogy versenyt fog vele ugrani; a bibornok elfogadta az ajánlatot és csakugyan mindketten ugrottak, de Grammont herczeg sokkal ügyesebb udvaronez volt, semhogy meszszebb ugrott volna, mint Riehelieu, és ezen ügyességének, hogy nem tudott annyira ugrani, mint a sibornok: köszönhette jövő előmenetelét. Nekem ugy látszik, hogy a belügyminister ur megakarta mutatni, hogy ő nem tud annyira ugrani, mint a mennyire ugrott Auersperg herczeg az osztrák parlamentben, (Derültség,) azaz, hogy tud csinosan öszszefüggő beszédet kikerekiteni, anélkül, hogy valamit mondana. (Derültség.) így állván a dolog: természetes, nekem kevés válaszolni valóm van, annyival is inkább, minthogy a jelen pillanatban az ügynek érdemleges tárgyalásába bocsátkozni nem akarok, fentartva azt magamnak azon vitára, mely holnap fog kezdődni s mely mindenesetre alkalmat nyujtand arra, hogy ez ügyben, mint más ügyekben is, melyek a kormány működésére vonatkoznak, szólhassunk és véleményünket nyilváníthassuk. Attól, amitől a ministerelnök ur látszik tartani, hogy oly modorban fogna itt a keleti ügyről a vita folytattatni, hogy az a magvai* parlamentnek tapintatlanságát fogná feltüntetni : — attól mondom én nem tartok; de megvallom, az előzmények után nagyon tartok attól, hogy a minister urak parlamenti érzékéről nagyon furcsa fogalmakat fog a világ nyerni. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ő nem adhat semmi felvilágosításokat, mert az ilyen öszszefüggő kérdésekben, mint ez, mely még befejezve nincs: tulajdonképen nincs is meghaladottá lépés. Hisz engedelmet kérek, vannak más alkotmányos országok is, vannak más ministerek, kiknek fogalmuk van ugy az alkotmányos alakról, mint a parlamenti ildomról és azok mégis mondhatnám naponként közlik lépésről lépésre, amit közölni lehet, mi a folyamatban levő tárgyalásokra káros befolyással nincs, a nélkül, hogy valaki őket erre felszólítsa. No más ha már kormányok tehetik: azt hiszem,
