Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

144. országos Illés június 1. 1876. 59 (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A tárgyalást folytatjuk. Következik a részletes tárgyalás. Fel fog olvastatni a törvényjavaslat czime. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Helfy Ignácz: T. ház ! Itt csak egy egyszerű irályi megjegyzésem van, az t. i. hogy ,,né*mely" után magyar nyelvtan szerint nem lehet többes számot használni. Azért tétessék „némely törvényhatóság." (Atalános helyeslés.) Elnök: A javaslat az, hogy „némely törvényhatóságok területének szabályozásáról" e helyett tétessék : „némely törvényhatóság területének szabályozásáról." (Helyeslés.) Méltóztatik t. ház a szöveget a közigazgatási bizottság szövege szerint elfogadni vagy a módosítás szerint ? (Felkiáltások: A módosítás szerint.) Elfogadtatik tehát Helfy Ignácz képviselő ur módosítása és a czim ekképen fog szólani: „némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről." Molnár Aladár jegyző: (olvassa az 1. %-t.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Az 1-ső §-nak, mely a mint tudni méltóztatnak, hosszú és 22 számot foglal magában, valamennyi számaira nézve benfoglalva van egy külön alineában, hogy a megyének mi legyen a székhelye. Bátor vagyok erre nézve az egész szakaszí illetőleg egy módositványt beterjeszteni. Az atalános tárgyalás alkalmával is kifejeztem abbeli nézetemet, hogy a székhelyek megállapítása nem alkalmas arra, hogy e fölött a törvényhozás intézkedjék; kifejeztem azon nézetemet, hogy ez oly valami, a mit a törvényhatóságokra magokra kellene bízni, miután ez az ő specificus ügyök és csak is a törvényhatóságok, illetőleg a törvényhatóságban érdekeltek, a törvényhatóságban lakó nép van hivatva, hogy czélszerü intézkedéseket tehessen, miután a törvényhozás tagjainak teljesen lehetetlen, hogy minden helyre nézve elegendő és kimerítő ismeretök legyen annyira, hogy helyesen meghatározhassák a székhelyeket. Ezen akkori indítványomat concrét módosítás alakjában most vagyok bátor kifejezni, hogy ezen székhelyeknek meghatározása bizassék magukra a törvényhatóságokra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az atalános vitában elősorolt érveimet ez alkalommal ismételni nem akarom. Legyen szabad azonban megjegyeznem azt, a mit a t. belügyminister ur az akkor kifejezett nézetemre válaszolni méltóztatott. (Halljuk!) Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy ezt az ő nézete szerint, tenni azért sem lehet, mivel az oly törvényhatóságok, melyekben a kikerekités következtében két vagy több székhely lesz a jövőben: azt sem tudnák, hogy hol jöjjenek össze, ezen újra alakítandó törvényhatóság nem tudná, hogy hol jöjjön össze és azért a kormányt kellene azzal megbízni, hogy a helyet kitűzze. Ezek voltak a t. belügyminister ur szavai. Megvallom, hogy örültem, hogy csak is ezt hallottam ellenvetésül Őrültem, hogy részben elfogadta nézetemet, a menynyiben azon esetben, midőn megmarad a törvényhatóság lényege és csakis egy hely esik a törvényhatóság kebelébe, hogy ott nem szükséges a törvénynek a szókhely meghatározása iránt országgyülésileg intézkedni. A mi pedig azt illeti, hogy ha két vagy több székhely esik egy uj megyébe; erre nézve nem méltóztatott felhozni egyebet, mint azt, hogy hiszen akkor a törvényhatóság azt sem tudná, hol tartsa első összejövetelét. Örvendettem ezen nyilatkozatnak azért is, mert ha egyéb kifogása nincs az ellen: ezen, mint én bátor voltam javasolni, igen könnyen lehet segíteni. A dolog igen egyszerű t. i ha ily alakulás végett össze kell jönni az újonnan kikerekített megyének : akkor a főispán összehí egy conferentiát, a hol jónak találja s ezen conferentia ki fogja jelölni azon helyet, a melyet legjobbnak talál s a conferentia határozatának következtében a főispán feladatánál és hatalmánál fogva össze fogja hívni az első gyűlést oda, hol ő találja legjobbnak ; azon gyűlés aztán intézkedhetik akár mindjárt, akár pedig később arról, hogy bol legyen majd az újonnan arrondirozott törvényhatóságnak szókhelye. Ebben nézetem szerint nincs semmi nehézség s így azon egyedüli ok, melyet a belügyminister ur az ő parlamentalis vitabcli eszközeinek gazdagtárházából felhozott vagy felhozhatott: teljesen elenyészik. Bátor vagyok még csak arra felhívni a t. ház figyelmét, hogy valóban azt hiszem, mindnyájunknak éreznünk kell azon helyzetnek viszás voltát, melybe jutunk akkor, midőn határoznunk kell a székhelyek megállapításáról ott, hol a helyi körülményekről helyes fogalmunk, helyes ismeretünk nincs. — Mindnyájunknak van helyes ismeretünk egyik-másik megye körülményeiről, de nincs valamennyi megyéjéről. Meglehet, hogy az illetők hivatottaknak érzik magokat, hogy azokról helyes véleményt mondjanak; de már többek csakis informatió, meglehet buzgó, de téves informatió következtében határozhatják el magokat szavazatukra s így ki vannak téve annak, hogy nem kellő alapossággal, nem kellőleg indokolva fogják adni szavazatukat. Én azt hiszem, mindnyájunk érdekében van az, hogy e kellemetlen helyzetből meneküljünk. Én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak komolyságával ellenkezik az, hogy csak ily egyoldalú informatió következtében szavazzunk a nélkül, hogy I biztos alapra fektethetnők elhatározásunkat s erre