Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

54 144. országos ülés június 1.1876. egyszer elfogadtam : akkor eonsequentiáit is viselni fogom és arról is biztosithatom őt, hogy azon kö­telességeket, melyek ezen helyzetből reám hára­molnak, soha félig teljesíteni nem fogom. (Élénk helyeslés több oldalról.) Végül még csak egyet vagyok bátor szintén ezzel kapcsolatban megemlíteni. Gyakran megesik a magán életben, hogy valaki saját akarata ellenére magának ellenségeket szerez; ugy megesik néha az is, hogy egy kormány saját akarata ellenére magának oppositiót teremt. Ez néha épen sikerül. Végül visszatérve a kételyekre, fölvetek egy kérdést — kétely alakjában, tudniillik hogy va­jon mit mond a nagy közönség, a hirlapolvasó egész nagy közönség az országban: ha olvassa azon tényt, hogy az igen t. képviselő ur, a volt bel­ügymini ster, melegen, erőteljesen és hatásosan védte a jelenlegi belügyministert ? Azt fogja talán mondani — nem én mondom, hanem Hamlet mondta először, de a házban is mondatott egy alkalommal. „Es ist etwas fául ím Staate Dáné­mark.'- (Mozgás.) Ennyit voltam bátor a t. képviselő ur meg­jegyzéseire válaszolni. Most áttérek magára a szőnyegen levő tárgyra. Itt is igen rövid leszek. Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy mind­azon érvekre nézve, vagy legalább azok nagyobb részére nézve, melyeket én a törvényjavaslat ellen felhoztam: érdemleges czáfolatot nem hallottam. Elismertetett az, hogy az indokolás hiányos, hogy az adatok elégtelenek; elismertetett az is, hogy voltakép rendszeresség a törvényjavaslatban nincs; csakhogy az előbbiekre nézve megjegyeztetett, hogy azok fölöslegesek, az utóbbira nézve pedig, hogy nem czélra vezető. Az 5. §-ra nézve mindenesetre elismerésemet kell nyilvánítanom az igen t. bel­ügyminister ur iránt, a ki maga egy évre szabta a bizonytalan időre "kórt felhatalmazást. De mind­azonáltal a §. újbóli átolvasása után is a lényegre nézve megmaradok előbbi véleményem mellett. A t. belügyminister ur hozta fel azon érvet. hogy a ki megszavazta a közigazgatással reform­jával kapcsolatban lévő minden eddigi törvény­iavaslatot : annak meg kell szavazni ezt a törvény­javaslatot is. Én őszintén megvallom, hogy, a men­nyire ezen érvelést felfogni képes vagyok: azt el nem fogadhatom; mert hogy ha az egész ország arron­dirozásáról volna szó: akkor azt mondhatnók, hogy ezen érvelés csakugyan némi alappal bír; de midőn csak az ország egy harmadrésze arrondi­roztatík; akkor ón nem látom át, hogy a közigaz­gatási bizottságról, az adókezelésről stb. szóló törvényt e nélkül egyátalán életbe léptetni nem lehet. Ha én a t. minister ur érvelését elfogad­nám: akkor nekem bekötött szemekkel acceptálni kellene mindazon törvényjavaslatokat, melyek a közigazgatással kapcsolatban vannak s ezentúl előterjesztetni fognak mindaddig: mig az egész arrondirozási mű befejezve nem lesz; már pedig nézetem szerint ez igen soká fog tartani, mert ha ezen munkálat befejeztetik nyugaton, majd újra kell azt kezdeni keleten és így én obligoban maradnék nagyon sok időre: ezt ped|g nem óhajtom. / * Azt mondotta t. belügyminister ur, hogy ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatik, akkor a törvényhozás egy évet vészit. Ha el méltóztatnak fogadni azon alapelveket, melyekre az általam be­nyújtott határozati javaslat basirozva van: akkor időt fogunk nyerni; mert akkor egyszerre ós vég­legesen keresztül fogunk érni mindazon, a min előbb-utóbb mégis keresztül kell esnünk. Befejezésül szólok még a házi adóról is. Azon javaslatban, melyet benyújtani bátorkodtam, nagy részt azon indokra van a fősuly fektetve, hogy szükség lett volna a házi adót a közigazgatási kérdésekkel, ezen arrondirozási javaslattal egyide­jűleg szőnyegre hozni. Erre nézve constatálnom kell szintén, hogy czáfolatot nem hallottam; s hogy ez hallgatással mellőztetett. En előre kijelentem, hogy nem hiszem, hogy a t. kormány kerülő utón akarna adófelemelóst eszközölni, ez merő lehetet­lenség : mert mindenki észreveszi azt, ha többet kell fizetnie. De szükségesnek tartom, hogy ezen kérdés szőnyegre hozassék, először, hogy tájékoz­hassam magamat egyátaljában a megyék jövendő sorsa iránt s másodszor azért, mert én nem zára­kozhatom el azon aggodalom elől, hogy a házi adó egyenes utón a terheket mégis fokozni fogja, habár nem mindenütt egyforma mérvben. Ezzel t. ház befejezem beszédemet. Előadtam indokaimat; a t. ház figvelmébe vette azokat s meghallotta az ellenem felhozottakat is. A ház ítélni fog. (Elénk helyeslés különböző padokról.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk!) Kötelességemnek érzem a magam részéről is még néhány szót szólni, mielőtt e törvényjavaslat szavazás alá bocsájtatik. (Hall­juk !) S itt legelsőbben az előttem szólott t. kép­viselő ur beszédére van egy pár észrevételem. Azt, hogy ne adtam volna indokolásomban ós mellékletében kellő informatiót, hogy nem nyúj­tottam volna be a szükséges adatokat : azt ré­szemről el nem ismerhetem. Említtetett, hogy az adatokban egy hiba van. Erre most nem reflectálok. Az illető pontnál meg fogom mondani, hogy az ügy miben áll; de azt, hogy kellő indokolást nem tettem volna : el nem ismertem és most sem ismerem el. Arra nézve, hogy mennyiben kell annak, a Id megszavazta a többi törvényjavaslatot, megszavazni ezt is, — minthogy ez több helyről felemlittetett — később fogok részletesebben válaszolni; most

Next

/
Oldalképek
Tartalom