Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-154

154. országos ülés június 16. 1876. 303 nem is olyan könnyű dolog ám, mint a hogy azt a t. képviselő ur interpellációja szerint tartani látszik. Ha én az adóbehajtást valamely vidéken megszüntetném: akkor nemcsak azok, kik sújtattak, nem fizetnének, hanem nem fizetnének azok sem, a kik semmiféle csapást nem szenvedtek és fize­tésképesek. Az egyes eseteknek tapintatos, mél­tányos elintézésében fekszik a fősuly és ennek figyelembe vétele pedig nem volt ós nincs kizárva. (Tetszés.) Áttérek a harmadik kérdésre, nevezetesen, hogy szándékozom-e megváltoztatni azon rendele­tet, melyben, mint a Lükő Géza képviselő ur in­terpellátiójára adott válaszomból kitűnt, az adóle­engedést hivatalból csak a szőlőkre kívántam ér­tetni. Erre vonatkozólag kijelentem a képviselő urnák, hogy ezen rendeletemet mégváltoztatni nincs szándékomban. Az 1876-iki törvényczikk életbeléptetéséig áll a régi törvény, tehát ha a törvényes szempontra helyezném magamat, az egész dologról nem is kellene szólnom. Ámde én a méltányosság szem­pontját is tekintetbe veszem és hivatalos eljárást indítottam meg a fagykárok felvétele iránt a szőlőkben, azért: mert a szőlő, ott a hol ez évben megsemmisíttetett, csakugyan kétségtelenül olyan csapás, melyre nézve az uj törvény megadván az adóleengedés jogczimét, nem akartam oly méltány­talan lenni, hogy csak azért, mert a régi törvény értelmében a jog czim tőle ínegtagadhattatnék, a leengedés kedvezményében ne részesittessék. De már arra nézve, a kinek szántóföldje van, az uj törvény azt mondja: a szántóföldekre nézve adóleengedésnek csak akkor van helye, ha oly időben és oly módon semmisittetett meg azon szántóföldön az egész termés, hogy egyátalában ujabb bevetés ál­tal nem pótolható. Már pedig én azon meggyőző­désben vagyok azon hivatalos adatok alapján, melyek birtokomban vannak, az ország minden részéből, minden egyes adóhivatal területéről, hogy a fagy által igen nagy csapás érte ugyan az or­szágot; de mégis igen ritka hely az, hol oly idő­ben semmisült meg a rozs egész termése, hogy például krumplit, kukoi-iczát takarmányfélét vagy hajdinát vetni ne lehetne. (Derültség a szélső balon.) Engedelmet kérek, a törvény, melynek életbelépte­tését a t. ház reám bizta, nem azt mondja, hogy a föld ugy tétessék jövedelmezővé, hogy megint gabona teremjen rajta, hanem egyátalában, hogy jövedelmezővé tétessék; pedig az a föld, mely megtermi a takarmányt, az hoz jövedelmet. (Moz­gás a szélső balon.) Épen Szalay Imre képviselő ur, ki somog3Í, tudja, hogy ha júliusban learat­nak: még akkor is újra bevetik a földet. Ha tehát a májusi fagy után még kiszántják: akkor mindenesetre lehet még ott termelni vala­mit. 'Mert nem kereseti adóról van itt szó, nem jövedelmi adóról; hanem van szó földadóról, mely nem egy óv jövedelme szerint vettetik ki. hanem kivettetik a kataster alapján évek hosszú sorozatá­nak jövedelme szerint kiszámított átlag alapján. Ez pedig nem agy van számítva, hogy tiz vagy húsz mérő árpát vagy búzát terem egy évben ezen vagy azon föld, hanem a locális termési viszonyok szerint. Ebből az következik, hogy a törvénynek ezen rendelkezése teljesen rationabilis. S ha nem akarjuk eltörölni az egyik kézzel, a mit a másik kézzel építettünk: nem is lehet más eljárást követni. Nem szándékozom tehát azon rendeletet, me­lyet a fagykárok tekintetében országszerte meg­indítandó eljárásra nézve kiadtam, megváltoztatni; de a mint a szőllőkre nézve elrendeltem a fagy­károk összeírását és az elfagyás esetében az adó leírását: hajlandó vagyok méltányossági szem­pontból ott, hol localis viszonyoknál fogva egy vidéknek specialitása kizárólag a rozs-termelés és a hol bebizonyittatik az egyesek részéről, hogy a rozs teljesen elfagyott, de teljesen és hogy a lo­calis viszonyok közt egyátalában teljesen lehetetlen volt a földet másodszor gyümölcsözővé tenni: haj­landó vagyok ezeket kivételképen bizonyos móltá­nyos eljárásban részesíteni és a fizetésképtelenek­nek bizonyos fizetési halasztást engedni, a f. évi első és második negyed adóját illetőleg s ez által az őket ért csapás súlyát némileg enyhíteni. De ily esetben bebizonyított tényeknek kell fenforogniok s én ez eljárással egyes kivé­teles esetekre szorítkozom s nem terjeszthetem ki azokra, kik daczára annak, hogy a fagy által súj­tattak, mégis fizetésképesek. Ezeket voltam szerencsés előadni. Bocsánatot kérek, hogy hosszasan tettem ; de igen nagy fon­tosságúnak tartom a kérdést. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés.) Mandel Pál: Azon bevezetés után, melyet a t. jiénzügyniinister ur használt, nagyon tartot­tam tőle, hogy a miiiister ur felelete megnyug­tatni nem fog. Utolsó szavai azonban épen e te­kintetben elégítettek ki, a mit legfőkép kívántam, nevezetesen : hogy egy egész nagy vidéken, milyen a Nyír, az egyetlen őszi termés, t. i. a rozs meg­semmisülvén, még pedig igenis oly időben, midőn tavaszi vetés által már nem lehetett a kárt pó­tolni : a minister ur ily esetben az adó bekövete­lésében kíméletesen járasson el. Egyébiránt nem is kívántán a múlt évi hátralékos adó elengedését kérni.: hanem csak a folyó évi adóét és a meny­nyire e tekintetben a minister ur azt mondotta, hogy nem teheti meg: oly kérelmet tagadott meg, a mit én nem is intéztem hozzá, mert csak a f. évi adóra terjeszkedtem ki. Hogy pedig a Nyíren csakugyan, nagy vidéken és nagy mérvben elfa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom