Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-154
298 154. országos ülés jniiius 16. 1876. volna, hogy a kormány ily értelemben járván el: a kormánybiztos azon beavatkozását megrótta volna és roszalta volna, hogy legalább lássa a világ, hogy a kormány nem akarja elismerni azon állást, hogy itt már itélt dologgal áll szemben, hogy a hiba constatálva van ; hanem ennek megítélését a törvényben kijelölt fórumra, a biróságra bizza. A mi a hirdetést illeti : arra hivatkozik, a minister ur, hogy mit nem mondanak az alapszabályok, és mit nem mond a törvény. Az nem érv, a mit a törvény nem mond; mert a: törvény igen sokat nem mond. A törvény csak azt; mondja, hogy mit kell tenni; de hogy mit nem keli tenni, mit lehetne tenni: arra a törvény nem terjeszkedik ki. A törvény nem mondja, hogy minden indítvány szó szerint hirdettessék ; hanem hogy az indítvány kihirdettessék. Ez nézetem szerint elég arra, hogy az indítvány közzététessék ugy, a mint benyujtatott, különösen mikor a többi indítványok is kivonatilag tétetnek közzé, értem, hogy ez is csak ugy tétetik közzé. De a többi indítvány ugy tétetett közzé, a mint be volt nyújtva, ez az egy pedig csak átalános kifejezésekben tétetett közzé. A mi a kormánynak részvételét illeti, én megengedem, hogy a kormány ott, a hol az államvagyon érdekelve van : részt vegyen és nem vonom azt kétségbe, hogy ott igen is joga van részt venni; hanem a kérdés az, hogy oly esetben, midőn az igazgató tanácsnak, jóhiszeműsége, tisztakezüssége és becsületessége vonatik kérdésbe: a részvényesek egy része által részt vegyen-e? Vajon ezeknek igazuk van-e. vagy nem ? annak elhatározásába bocsátkozni nem akarok; hanem a tény az, hogy azt, hogy akkor a kormány az igazgatótanács eljárására, támogatására álljon oda, méltóztassanak megengedni: én helyeselni képes nem vagyok és sokkal czélszeriibbnek láttam volna azt, hogy á kormány tartózkodjék minden tekintetben a részvényesek és igazgató tanács közt, bármely félre nézve is részrehajlást tanúsítani. De, há egyátalábau beavatkozott: akkor be kellett volna avatkozni a törvények szentségének fentartására és az igazságnak kiderítése tekintetében is; akkor igen is. beavatkozhatott volna abban a tekintetben, hogy segítette volna előmozdítani azok nézetét, kik ez ügy megvizsgálását óhajtották. Méltóztassanak megengedni, a hol nem tiszta eljárásról van szó: ott a vizsgálattól irtózni, — mindig neveli a gyanút és mindig, kétszeresen, tízszeresen sokszorozza a gyanú erejét. A ki irtózik a vizsgálattól ós oda áll azt mondani: én becsületes ember vagyok, de vizsgálatot nem engedem meg: — ez gyanús dolog főleg ott. a hol a társulat vagyonáról van szó. Különben a dolog ugy áll, hogy ezen vasútnak építésére mindjárt első aláírásakor tíz millió forinttal több jött be, mint a mennyire a vállalkozók vállalkoztak e vasút kiépítésére. Később uj vállalkozókkal még előnyösebb szerződés köttetett és mindannak daczára, hogy nagy fölösleg maradt : az eredmény mégis az, hogy az nem elegendő ; sőt a vállalkozók számlát nyújtottak be, melyben az államtól és az igazgató tanácstól nagy kárpótlást kérnek, mert nem jöttek ki azon pénzzel. De, ha e kárpótlás egész mérvében állana is, amint ón tudom : az csak 8 millió forintra terjed ; de hát a fenmaradt pénz, mintegy 10 — 12 millió forint hol van? Vizsgáltassék meg, hol van ez a pénz? hová lett? Ennek megvizsgálása igenis szükséges volna a közérdek tekintetéből és jogában van ezt minden részvényesnek megtudni. Ez nem lévén elég, a kormány ígért bizonyos mérvű kárpótlást az igazgatótanácsnak. De ehhez a részvényesek is kell, hogy hozzájáruljanak, főleg miután részvényeiknek az állam és a törvény által biztosított százalékának levonásáról van szó. Ez inditványoztatott és határoztatott a közgyűlésen. Ily körülmények közt a kormánynak egyenesen részt venni ós támogatni az igazgatótanács eljárását: én nem tartom a kormány feladatának, nem tartom a közérdek előmozdításának. A mi azt illeti, hogy a kormány 2% millió subventiót ígért azon vasútnak, az az megegyezett, hogy ? l | 2 milliót fog fizetni azon kárpótlás fejében, a melyet a fővállalkozók követelnek : erre nézve a minister ur azt mondja, hogy majd, ha a törvényjavaslatot be fogja nyújtani, akkor meg fogja mondani, miben áll a dolog. Engedelmet kérek, már itt titkolódzásnak helye nincs, mert a képviselőház, a törvényhozás, csakugyan megérdemel annyi tekintetet a minister úrtól, mint a mennyit megérdemel a kassa-oderbergi vasút igazgató-tanácsa, vagy a részvényesek. Vagy megtette a minister ur ezen ígéretet, vagy nem ? Ha megtette: akkor nincs mit titkolni; ha pedig nem tette: akkor nincs ok, miért titkolni, hogy nem tette meg és azt mondani, hogy majd az utolsó perczben fogja megmondani. Ez sem a ministerhez, sem a törvényhozáshoz nem méltó. Azt mondja a minister ur végre, hogy a mint az interpellátió kérdezi, a fővállalkozóknak zárszámadásai megvizsgálva csakugyan nincsenek. Ha megvizsgálva nincsenek: miképen lehet akkor kárpótlás-követelések iránt alkudozásba bocsátkozni, akár a kormánynak, akár még inkább a vasúti igazgatótanácsnak, a mely fölött pedig az alapszabályok ós a törvény értelmében a kormánynak a felügyeleti jogot gyakorolni joga van ós kötelessége. Hogyan engedheti meg a kormány, hogy az igazgatótanács a részvényesek kárára ígéretet és
