Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-154

294 151. országos Illés június IC. 1S76. A budapest-zimonyi vasút irányára nézve tud­tommal a kormány is, én is azon nézetben va­gyok, hogy ezen vonal igenis Szabadka és Újvi­déken vagyis a Duna balpartján vezetendő. (He­lyeslés.) Ezen irányban vannak az eddigi előzetes tervezetek mind készítve ós ezen irányban folytat­tatnak továbbra is, mivel a törvényhozás által erre engedélyezett hitel annyit ki nem tett, a mennyit az egész vonal tanulmányozásának rész­letes keresztülvitele igényelt volna; de azon irány­ban folytattatik most is a tanulmányozás és azon irányban fognak a részletes tervezetek elkészít­tetni. Hanem, hogy azon vonal elkészítése mikor fog a képviselőháznak törvényjavaslat alakjában előterjesztetni: arra nézve kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy a mennyiben meggyőződésem sze­rint ezen vonal csak akkor fog a maga jelentősé­gének valósággal megfelelni, mikor nemzetközi vonal lesz, tudniillik mikor folytatása keletre biz­tosítva lesz; azt hiszem, hogy mig ezen biztosítás ténynyé nem válik: nagyon nehéz e tárgyban inditványnyal jönni. E tekintetben az előzetes lépé­sek ugyan megtétettek a török kormánynyal, a Kon­stantin ápolyba vezetendő vonal véglegesen megálla­pittatott, és megállapittatott a csatlakozás is a szerb kormánynyal, csupán a jóváhagyás maradt el a szerb kormány részéről és mig e jóváhagyás meg nem érkezik: addig teljes bizonyossággal nem lehet a csatlakozási pontot tudni, valamint azt sem, vajon a szerb kormány szándékozik-e a vonalat folytatni; ; addig tehát szükséges az ügyet függőben tartani. Én azonban azon meggyőződósben vagyok, hogy szemben azon körülménynyel, hogy ha egész Európát vasúti hálózatok borítják, semmiféle or­szág el nem zárkózhatik sokára az efféle vonalok folytatásától és hiszem, hogy Magyarország ós Budapest városának ezen vonal kiépítése által is emelkedni fog azon missiószerü helyzete, hogy a nyugat és a kelet között a kereskedést közve­títse ; mert ha ez nem történik: akkor sem Ma­gyarország felvirágzása, de különösen Budapest városának azon lendülete, melyet természetszerűleg vennie kell, eléretni nem fog. Én tehát azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a kormány megmarad az irányra nézve ed­digi elhatározása mellett és akkor, mikor azon biztosítók meglesz, hogy a vonal folytattatni fog: törvényjavaslattal igenis elő fog állani. Hogy az ország jelenlegi pénzviszonyai is akadályt képeznek e tekintetben, azt alig szüksé­ges mondanom és erre nézve egész rövidséggel kimondom, hogy köztudomású, hogy addig, mig a pénzügyi viszonyok szerencsésebb fordulatot nem vesznek: ilyen nagyobb vasút építésébe fogni alig lehet. A mi a harmadik kérdést illeti, hogy meg­marad-e a kormány czélszerü szándéka mellett, hogy e nemzetközi vonalat, mint allamvasutat építteti. Erre nézve én részemről azt vagyok kényte­len megjegyezni, hogy véleményem szerint azon vasútépítési mód, mely szerint concessió adatik állambiztositók mellett: a legszerencsétlenebb mód, melyhez nyúlni,, véleményem szerint egy államnak nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ezen mód méhé­ben rejti a zavaroknak valóságos kulcsát; ezen mód oka annak, hogy oly tömérdek lebonyolítandó ügyeink és bajaink vannak a vasutakkal; ez oka annak, hogy a mi vasutaink legalább 40%-el többe kerültek, mint kerültek volna külömben és én e módot legfölebb oly esetben ajánlhatnám : ha va­lamely kis szárnyvonal építéséről volna szó, melyet más módon kiépíteni teljes lehetetlen volna. Én részemről vagy államvasutként, vagy oly módon kívánnám e vasutat kiépíttetni, hogy ez által az államnak teljes joga az a fölötti rendelkezésre fenmaradjon. Azonban, a mi engem specialiter illet: én legczélszerübbnek az államvasút építését tartom. Ezt kívántam a 3-dik pontra nézve meg­jegyezni. Külömben még csak azt jegyzem meg, hogy ily nagy fontosságú nemzetközi vonalaknál, me­lyeknél épen a nemzetközi érdeknek kell főnek lenni, az államnak mindenesetre befolyással kell birnia. Az 5-dik kérdésre nézve, hogy ha ez aka­dályozó esetek nem léteznének : vajon a törvény­javaslat még ez évben beterjeszthető volna-e? azt hiszem, erre nézve már feleltem s biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ha akadályok nem vol­nának : nagy örömmel terjeszteném be ezen •tör­vényjavaslatot, miután ez az ország jó pénzügyi viszonyainak javulását jelezné ; de ha ez be nem áll : kénytelen lesz a kormány addig várni, mig az akadályozó viszonyok megszűnnek. Ebben gon­dolom a 6-ik kérdésre is meg van a felelet. Mert igaz ugyan, hogy tervem az volt, hogy az ínségre jutott vidékeknek e vasút építése által mód és alkalom nyujtassék a keresetre; de egy részről a t képviselő ur is tudja, hogy az inség nem volt olyan nagy, mint a minőnek előre hit­tük s azon vidékek oly igen nagyon nem szen­vedtek, mint gondoltuk az áradáskor; más részről csakugyan nincsen jelenleg oly stádiumban a do­log, hogy a t. házhoz azon kéréssel járulhatnék, hogy ezen vasutat már most építsük. Kérem tehát válaszomat tudomásul vétetni. (Helyeslés.) Kármán Lajos: T. ház! Az igen t. köz­munka- és közlekedésügyi minister ur válaszának azon része, mely a budapest-zimonyi vasút irá­nyára vonatkozik: engem teljesen kielégít és meg­nyugtat. Én interpellatiómat, ismervén az állam pénzügyi helyzetét, nem is periculum in mora, de csupán serkentésül, jóakaratú figyelmeztetésül ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom