Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-154

294 151. országos Illés június IC. 1S76. A budapest-zimonyi vasút irányára nézve tudtommal a kormány is, én is azon nézetben vagyok, hogy ezen vonal igenis Szabadka és Újvidéken vagyis a Duna balpartján vezetendő. (Helyeslés.) Ezen irányban vannak az eddigi előzetes tervezetek mind készítve ós ezen irányban folytattatnak továbbra is, mivel a törvényhozás által erre engedélyezett hitel annyit ki nem tett, a mennyit az egész vonal tanulmányozásának részletes keresztülvitele igényelt volna; de azon irányban folytattatik most is a tanulmányozás és azon irányban fognak a részletes tervezetek elkészíttetni. Hanem, hogy azon vonal elkészítése mikor fog a képviselőháznak törvényjavaslat alakjában előterjesztetni: arra nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mennyiben meggyőződésem szerint ezen vonal csak akkor fog a maga jelentőségének valósággal megfelelni, mikor nemzetközi vonal lesz, tudniillik mikor folytatása keletre biztosítva lesz; azt hiszem, hogy mig ezen biztosítás ténynyé nem válik: nagyon nehéz e tárgyban inditványnyal jönni. E tekintetben az előzetes lépések ugyan megtétettek a török kormánynyal, a Konstantin ápolyba vezetendő vonal véglegesen megállapittatott, és megállapittatott a csatlakozás is a szerb kormánynyal, csupán a jóváhagyás maradt el a szerb kormány részéről és mig e jóváhagyás meg nem érkezik: addig teljes bizonyossággal nem lehet a csatlakozási pontot tudni, valamint azt sem, vajon a szerb kormány szándékozik-e a vonalat folytatni;

; addig tehát szükséges az ügyet függőben tartani. Én azonban azon meggyőződósben vagyok, hogy szemben azon körülménynyel, hogy ha egész Európát vasúti hálózatok borítják, semmiféle ország el nem zárkózhatik sokára az efféle vonalok folytatásától és hiszem, hogy Magyarország ós Budapest városának ezen vonal kiépítése által is emelkedni fog azon missiószerü helyzete, hogy a nyugat és a kelet között a kereskedést közvetítse ; mert ha ez nem történik: akkor sem Magyarország felvirágzása, de különösen Budapest városának azon lendülete, melyet természetszerűleg vennie kell, eléretni nem fog. Én tehát azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a kormány megmarad az irányra nézve eddigi elhatározása mellett és akkor, mikor azon biztosítók meglesz, hogy a vonal folytattatni fog: törvényjavaslattal igenis elő fog állani. Hogy az ország jelenlegi pénzviszonyai is akadályt képeznek e tekintetben, azt alig szükséges mondanom és erre nézve egész rövidséggel kimondom, hogy köztudomású, hogy addig, mig a pénzügyi viszonyok szerencsésebb fordulatot nem vesznek: ilyen nagyobb vasút építésébe fogni alig lehet. A mi a harmadik kérdést illeti, hogy megmarad-e a kormány czélszerü szándéka mellett, hogy e nemzetközi vonalat, mint allamvasutat építteti. Erre nézve én részemről azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy véleményem szerint azon vasútépítési mód, mely szerint concessió adatik állambiztositók mellett: a legszerencsétlenebb mód, melyhez nyúlni,, véleményem szerint egy államnak nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ezen mód méhében rejti a zavaroknak valóságos kulcsát; ezen mód oka annak, hogy oly tömérdek lebonyolítandó ügyeink és bajaink vannak a vasutakkal; ez oka annak, hogy a mi vasutaink legalább 40%-el többe kerültek, mint kerültek volna külömben és én e módot legfölebb oly esetben ajánlhatnám : ha valamely kis szárnyvonal építéséről volna szó, melyet más módon kiépíteni teljes lehetetlen volna. Én részemről vagy államvasutként, vagy oly módon kívánnám e vasutat kiépíttetni, hogy ez által az államnak teljes joga az a fölötti rendelkezésre fenmaradjon. Azonban, a mi engem specialiter illet: én legczélszerübbnek az államvasút építését tartom. Ezt kívántam a 3-dik pontra nézve megjegyezni. Külömben még csak azt jegyzem meg, hogy ily nagy fontosságú nemzetközi vonalaknál, melyeknél épen a nemzetközi érdeknek kell főnek lenni, az államnak mindenesetre befolyással kell birnia. Az 5-dik kérdésre nézve, hogy ha ez akadályozó esetek nem léteznének : vajon a törvényjavaslat még ez évben beterjeszthető volna-e? azt hiszem, erre nézve már feleltem s biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ha akadályok nem volnának : nagy örömmel terjeszteném be ezen •törvényjavaslatot, miután ez az ország jó pénzügyi viszonyainak javulását jelezné ; de ha ez be nem áll : kénytelen lesz a kormány addig várni, mig az akadályozó viszonyok megszűnnek. Ebben gondolom a 6-ik kérdésre is meg van a felelet. Mert igaz ugyan, hogy tervem az volt, hogy az ínségre jutott vidékeknek e vasút építése által mód és alkalom nyujtassék a keresetre; de egy részről a t képviselő ur is tudja, hogy az inség nem volt olyan nagy, mint a minőnek előre hittük s azon vidékek oly igen nagyon nem szenvedtek, mint gondoltuk az áradáskor; más részről csakugyan nincsen jelenleg oly stádiumban a dolog, hogy a t. házhoz azon kéréssel járulhatnék, hogy ezen vasutat már most építsük. Kérem tehát válaszomat tudomásul vétetni. (Helyeslés.) Kármán Lajos: T. ház! Az igen t. közmunka- és közlekedésügyi minister ur válaszának azon része, mely a budapest-zimonyi vasút irányára vonatkozik: engem teljesen kielégít és megnyugtat. Én interpellatiómat, ismervén az állam pénzügyi helyzetét, nem is periculum in mora, de csupán serkentésül, jóakaratú figyelmeztetésül ki-