Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-153

153. országos ülés június 14. 1876. 271 Csak a materialis oldalára a dolognak kívánok még egy megjegyzést tenni. Méltóztatnak tudni, hogy a ministerelnök ur kijelentette, miszerint az őszi ülésben fogjuk ezen nagy kérdéseket tárgyalni, nevezetesen a vám és kereskedelmi kérdést, melylyel szerencsétlenül öszszefüzték a quota-kérdést és a bank-kérdést. Ugyancsak akkor következik a budget-tárgyalás. a mi szintén nem néhány napi munka, nem is szólva a többi intermezzokról, talán bizonyos pénz műveletekről, bizonyos tartalék tőkék megteremtéséről, melyekkel mindig bőségesen el vagyunk látva; én tehát alig képzelem, hogy lehessen mindezeket akkor alaposan letárgyalni, ha a kormány insittál abban, hogy csak akkor terjessze elő a szükséges adatokat, mikor már a törvényjavaslat maga kerül a ház elé; miként lehet elképzelni, hogy ezen néhány nap vagy hét alatt, melyet ezen törvényjavaslat tárgyalásának szánnak, ugy hogy különösen azon képviselő, aki elfogadni hajlandó : mondhassa, hogy nyugodt lelkiismerettel szavazza meg, hogy áttanulmányozta a dolgot. Emlékeztetem a t. házat, hogy a romániai szerződés fölött három napig vitatkoztunk és már a 3-ík napon hangzott mindenfelől, hogy „eláll," ugy, hogy az utolsó szónokok a nagy zaj miatt nem is tudtak már szóhoz jutni. Mit láttunk Ausztriában. Az osztrákok, a kik mesterek a maguk érdekének fentartásában, két hétig tárgyalták ezen ügyet és senkinek sem jutott eszébe megakadályozni a tárgyalást. S ime most látjuk, hogy kinek volt igaza: látjuk, hogy elhamarkodtuk a dolgot, s hogy jobb lett volna, na egyátalában nem tárgyaltuk volna. De fájdalom, most már késő, eső után köpenyeg. — Mondom — ha ilyen szerződéssel, mely egy külországra vonatkozik, tehát nem volt átalános szerződés, sok két hét: akkor, — ha önök most nem látnak el bennünket ezen adatokkal, — a most szóban levő előterjesztés tárgyalására legalább három hónap fog kívántatni. Ha önök hajlandók ennyi időt engedni: belenyugszom, hogy várakozzunk ; de ha nem, akkor ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a benyújtott indítványt a tárgyalásra kitűzni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Midőn a ház asztalán fekvő ezen inditványnyal szemben és a t. képviselő ur indokolása következtében jelezni akarom a magam álláspontját, illetőleg a kormányét, mindenekelőtt a t. képviselő urnák egy hasonlatára kívánok felelni, a mely szerint a jelenlegi magyar kormányt legczélszerübbnek találta méregkeverőkhöz hasonlítani.' Egyről megfeledkezett a t. képviselő ur. 0 azt mondja, hogy miután a házi orvos nem akarta a vegyi felbontást eszközöltetni: ő jött gyanúba és később kisült, hogy ő a méregkeverő. De mit gondol a t képviselő ur, ha az a házi orvos azt mondotta volna: nincs szükség vegybontásra, hogy meggyőződjenek, hogy ezen étel nincs megmérgezve, én magam megeszem, és megette volna, a küldöttség őt bizonyosan nem tartotta volna nemde méregkeverőnek ? (Élénk tetszés a középen ! Átalános derültség.) Különben t. ház, midőn ki akarom jelenteni azt, hogy a kormány arra kéri a házat, hogy ne méltóztassék tárgyalni az indítványt: egyúttal határozottan kívánom kijelenteni azt is, hogy a mely adatok szükségesek ós lehetők, azok elő fognak annak idejében a házban terjesztetni; de meg kell, hogy jegyezzem azt is, — hogy a t. képviselő ur alternatívájára válaszoljak, — azt, hogy legyen a kormány kezében adat, melyből maga kiindulhat, vagy hogy azon adatok már ugy összeállitva legyenek, hogy a házban jelentés alakjában előterjesztethessenek ; e közt gondolom maga is el fogja ismerni : van különbség. Mert arra, hogy a kormány elindulhasson, elég bírni adatokkal: de, hogy a ház elé terjeszthesse, azokat még össze is kell állítani és kellő alakba önteni. Különben, nehogy többet látszassam ígérni, mint a mennyit lehetséges, azt is bátor vagyok megjegyezni, szemben a t. képviselő ur indítványával, hogy abban csakugyan követeltetnek olyanok is, miknek teljesítése nem lehetséges. Példáid a t. képviselő ur azt akarja, hogy mutattassák ki adatokkal a restitutióknál az áruk eredete. Már kérem azt, hogy akkor, midőn a szesz, vagy ezukor készül az egyik országban, raíhnáltatik a másikban, és ismét az első ország területén keresztül vitetik ki a másikból directe: azon áruk eredetét nem pontosan ós hitelesen, hanem csak megközelítőleg is kimutatni lehessen, én részemről határozottan lehetetlennek tartom. (Közbeszólás a szélső balfelol: Nem tesz semmit.) Ha az ember nem gondol azzal, hogy hiteles-e, a mit mond, vagy sem: akkor természetesen nem tesz semmit. (Derültség.) A másik, mit a képviselő ur kivan, az, hogy pontosan mutattassék ki a magyar kereskedés ugy a külfölddel, mint Ausztriával. Már t. ház, ez megint olyan, a mit kellő pontossággal kimutatni nem lehet, mert bejön a kereskedelmi czikk a vámon, bejön a mint, — hogy példát hozzak csak fel, — a bécsi kereskedésekbe, később, hónapok, meglehet félév múlva jön aztán be Magyarországba. És épen ezen mód az, mely iránt Magyarországon igen sokan, részint magokat megcsalják, részint másokat félre vezetnek, talán öntudatlanul is, hogy mindent, a mi bejön, ós a vasúti és gőzhajózási adatok alapján kimutattatik, hogy bejön, ugy tüntetnek elő, mint a tisztán Magyarország és Ausztria közti kereskede-