Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

12 142. országos ülés május 30. 1876. ezen törvényjavaslatot már ezen felhatalmazásnál fogva sem fogadhatja el. De t. ház! nincs oly emberi ész, nincs oly törvényhozás, mely képes legyen egy oly kikerekitósi törvényt javaslatba hozni, a melyben ily hasonló esetek elő nem fordulnának, azaz a melynél a határok kikerekitésének és egyik vagy másik községnek, egyik vagy másik törvényhatóságba való áthelyezésének szüksége fen ne forogna; tehát ebből az következnék, hogy miután a t. képviselő ur annyira perhorrescálja a ministeri felelősséget, minden egyes concret contraversus esetet a törvényhozás fóruma elé kellene vinni. Már pedig méltóztassanak megengedni, ilyesmit egy parlamentalis országban sem követelnek; mert valóban képtelenség volna, ha a törvényhozás oly petitióknak özönével árasztatnék el, melyek a provinciális érdekek által a végtelenségig szaporittatnának. — Lehetnek minden orgauicus törvénynek, lehet ennek a törvényjavaslatnak is gyenge oldala, sőt elismerem, hogy van is ; — de minden törvénynek gyengéit a legilletékesebben és legalaposabban a közélet, a praxis szokta kimutatni, a törvényhozásnak pedig mindig alkalma és módja van az ily bajokat orvosolni ós azokon segíteni. Kérdem a t. háztól: vajon voltak-e codexeb a melyek habár hosszú évek során át, a legkitűnőbb szakférfiak által dolgoztattak ki, a melyeknek gyenge oldalait a praxis, az élet fel nem derítette soha. Évtizedek voltak szükségesek arra, hogy ily codexek a tökéletesség fokára eljutthassanak. Ezzel a törvénynyel is ugy lesz ; és mivel ez nem történhetik máskép, tehát el kell azt fogadni, nem pedig elvetni; mert az ország már epedve sóvárog egy jó közigazgatás után és már ott állunk, hogy az országot nem lehet folytonos biztatásokkal kecsegtetni. Én t. ház, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom: mert ezen törvényjavaslatnak el nem fogadását a közigazgatásra nézve valóban calamitásnak tartanám. Fentartom magamnak a jogot, ezen törvényjavaslatnak részletes tárgyalása alkalmával némely részleteire nézve igénytelen kifejezést adni. {Helyeslés.) Almássy Sándor: T. ház! A t. belügyminister ur tegnapi beszédét azzal kezdte, hogy ha meghallgatták volna a szónokokat, a kik a törvényjavaslatot ellenezték és azt nem fogadták el a részletes tárgyalás alapjául, láthatták volna azt, hogy egyik egészen ellenkező szempontból tabuba, rasat akar csinálni, a másik pedig részletesen akar eljárni és respectáini akar minden viszonyt, szóval nem egyező szempontból indultak ki a támadások s ebből azt következtette, hogy tehát az enyirn helyes, mert az iránt ellenkező nézetek merültek fel. Nem az első érvelése ez az igen t. belügyminister urnák; hallottam ezt máskor is, a mikor a szélső jobb ós a mi nézetünket ellentétbe hozta ós e szerint akarta következtetni, hogy neki van igazsága. Nézet különbségek bármely törvényjavaslatnál mindig fel fognak merülni; de ebből nem következik az, hogy egy harmadiknak a belügyminister urnák kelljen igazságának lenni. Én, mikor ilyen érvekkel akarjuk valamely törvényjavaslatnak, melyet én rosznak tartok, jó voltát támogatni: ezt az érvelést valóban nem tartom valami fontosnak. Továbbá a belügyminister ur bevallja, hogy bizonyos elveken nem indult ki, mert száraz elveken a megye rendezést keresztül vinni nem akarta, azt veszélyesnek tartja. Bár ón megengedem, hogyha valamely elvet felállítunk, attól kivételképen lehet eltérni, ezt megengedem ; de nem engedem meg, hogy, midőn a megyék ilyen kikerekitését tűzzük ki feladatunkul, hogy bizonyos elvek ne szolgáljanak alapul, melyek irányadók legyenek. Valóban nem is tudhatja az ember, hogy mily elveken indult ki a belügyminister ur, nagy vagy kicsi megyét tart-c czélszerünek. Azt látjuk, hogy kis megyéket megtart és nagy megyékhez területeket hozzácsatol. Nem tudjuk a Tisza-e vagy a Duna-e azon vonal, mely a megyéket elválasztják. Heves megyére, a mely közelségénél fogva Egerhez gravitál, az hozatott fel okul, hogy a Tisza közte van és inkább Szolnokhoz terelendő ; de másutt mindenütt meghagyták a megyék együttességét: habár a Tisza vagy a Duna választja is ós igy itt sincs princípium. Van egy elv, a mire a t. belügyminister ur müvét állapítja, tudniillik kimondván azt, hogy a folytonosság elvét tartja szem előtt tartandónak és hogy azok, a kik a terület folytonosságát nem tartják szükségesnek : látja, hogy ellenkeznek a törvényjavaslattal. És keresztül van-e ez vive'? Nem, mert bár az egész ország területét nem tanulmányoztam is keresztül, de tudom, hogy egy kérvény jött a közigazgatási bizottsághoz egy község részéről, a mely bebizonyítja ós kimutatja, hogy egészen el van szakítva Borsodtól és Miskolczczal csak ugy érintkezhetik, hogy ha Egeren megy keresztül és igy kéri magát odacsatoltatni. És a belügyminister azt mondta, hogy most Borsod nem arrondiroztatik, tehát ezen kérvénynek a mai nap hely nem adathatik: tehát azon elvet, melyet megállapítottnak mondott ki, szintén nem látom keresztűlvive a gyakorlatban. Ha a belügyminister ur itt nem vette lelkiismeretesen; lehet, hogy másutt sem fogja venni. A székhelyek megállapításában sem látok következetességet, hanem csak elvtelenséget. A ministeri indokolás folytán a székhelyre vonatkozólag fölhozott indolás alapján Zilah lett a székhely; a központnak Somlyóra való tétele mellett a közé-