Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-142
10 142. országos ülés május 30. 1876. Tóth Vilmos : (közbeszól): Nem ismerem el! Kállay Béni: Hanem azt mondja, — ezt már körülbelül felírtam, — az ország mégis könynyen elviselheti még a gyengébb közigazgatást is, ha ez folyománya a történeti fejlődésnek, mint a rendszer ujabb és teljes változtatását; — ós erre megjegyezte egyik képviselőtársunknak, hogy ő még azon lehetőséget is jogosultnak tartaná — nem mondja, hogy óhajtandónak, csak jogosultnak tartaná, — hogy itt a kikerekitésnek épen csak elve mondassék ki, a részletek keresztülvitele pedig teljesen a kormányra bizassék; ha pedig később a részleteknél hiányok tűnnek ki, intézkedjék azok pótlása iránt a kormány. Ez azon stabilitás, a melyet t. barátom a történeti fejlődéstől vár. (Derültség a jobboldalon). Én ezeket t. ház, nem tudom egészen összeegyeztetni a logikával. A mi magát a kérdést illeti, az igen t. ministerelnök ur azt mondotta tegnapi beszédében, hogy a különböző oldalról jövő támadások oly ellentétesek egymással, hogy már ez is bizonyítja, mennyire jó ezen törvényjavaslat. Méltóztassék megengedni, én legalább azt hiszem, hogy ha valamely dolgot akármely irányról, bármely szempontból vizsgálva, mindnyájan azon meggyőződésre jutunk, hogy ez rósz : ez nem annak jósága, hanem valóban roszasága mellett bizonyít. Az bizonyos, hogy mindazok, a kik eddig szóltak: elismerték azt, hogy a közigazgatáson javítani kell, és hogy a kikerekités oda vezet. Én nem tudom, szerencsének vagy szerencsétlenségnek tartsam-e azt, — tagadhatían, megtörtént rajtunk is többször, — hogy nézeteink olykor megegyeztek a kormány nézeteivel, a mi azonban a közigazgatást illeti, abban teljesen eltérők voltak nézeteink a t. ministerelnök úrétól. Nem tagadom, hogy most, midőn oly törvényjavaslatról van szó, mely egyenesen a közigazgatás rendezésével foglalkozik: talán nagyon is háládatos lenne a törvényjavaslatot a mi álláspontunkból bírálni; de elismerem azt is, hogy ez nem lenne méltányos, noha a t. ministerelnök ur kimondotta azt is, hogy ő azt hiszi, hogy azok, a kik ezen javaslatot, vagyis az előbbieket, melyekkel ez kapcsolatban van, el nem fogadják: ezt annál szivesebben elfogják vetni. Én ezen nézetben nem osztozom ; mert ha valamely törvényjavaslat, bármenyire elleneztük is azt, törvénynyé válik, elfogadjuk azt teljesen, még következményeiben is, ha azok kapcsolatosan, organicusan folynak egymásba, ós midőn én bátor leszek ezen javaslatra nézve megjegyzésemet megtenni, egyedül a kormány administrativ politikájában eddig kifejtett nézetekből fogom bírálni. És ezek alapján nézetem szerint a jelen törvényjavaslat nem áll összhangban azon nézetekkel, a melyek eddig a hasonnemü administrativ törvényjavaslatokban feltalálhatók. Nem áll pedig összhangban azért, mert nemcsak, hogy keresztülvitelét ós életbeléptetését elő nem segiti, de sőt megakadályozza azt; megakadályozza nézetem szerint a közigazgatási bizottság életbeléptetését. Igaz, én elleneztem azokat és nem várok semmi jót azoktól az országra nézve; de ha már megvannak : megvallom nem értem, hogy miért csináljunk oly törvényt, a mely azok életbeléptetését meg fogja nehezíteni. Meg fogja pedig nehezíteni nézetem szerint azért: mert a törvény nem gondoskodott arról, hogy mindazon elemek, a melyeknek a közigazgatási bizottságban részt kell venniök, akképen legyenek csoportosítva az újonnan alakítandó megyékben, hogy mindenesetre könnyebben és akadály nélkül végezhessék el functiójukat. És ugyanazon bajt látom a domesticára nézve is, — a mely hogy helyes-e vagy nem, arra most nem fogok kiterjeszkedni,— de azon aránytalanságok, a melyek a törvényjavaslatban jelentkeznek: az újonnan alakítandó megyéknek ugy területére mint nópességök és adóképességökre nézve, azt fogták okozni, hogy a domestica rendszeres kivetése ós elviselése mindenesetre • nehézséggel fog járni. És azt ugy látszik, hogy a t. ministerelnök ur is érezte, mert az indokolásban kimondotta legalább két megyéről, •— ha jól emlékszem Csik és Udvarhelyről, hogy nem igen fogják közigazgatási költségeiket saját erejökből viselhetni, és erre nézve az indokolás szabadságára hagyja azon két megyének, hogy később, hajónak látják, egyesüljenek más megyékkel. Most azonban kimondja határozottan, hogy ugy topographiai, mint más viszonyoknál fogva az egyesítést lehetetlen volna keresztülvinni. Lehetetlen tehát most, midőn épen a területi rendezés vitetik keresztül; de lehetséges később, midőn e két megyének ez épen tetszeni fog. S ha nem felel meg e törvén3 7 javaslat épen azon administrativ elveknek, melyeket én legalább felfedezhetni véltein a kormány mai projectumaiban: akkor én nem hiszem, hogy az az administratió javítására szolgálna. Nem tudom, hogy mily czélt fog elérni a javaslat, ha csak azt nem, hogy ujabb megyéket teremt, ujabb nevekkel, ujabb confíguratióval, de ugyanazon attribútumokkal, melyekkel a régiek bírtak. Nem szeretnék félreértetni, és kijelentem, hogy nem kifogásolom, hogy a javaslat csak részletesen igyekszik keresztülvinni a szabályozást; mert elismerem, hogy midőn bizonyos nagyobb mérvű és szabású reformokról van szó: akkor bizonyos viszonyok következtében megeshetik, hogy szükségessé válhatik az, hogy ne egyszerre, hanem részlegesen vitessék keresztül a rendezés. De az megkívántatik mégis ez esetben, hogy ezen részleges kivitel is organikus összefüggésben álljon azon egész conceptióval, melyre a kormány és a törvényhozás jutott^ midőn azon nagyobb szabású reformot tervezte. És megvallom, épen az organi-
