Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-146

116 146. országos iilés június 3. 1876. részemről mindezeknél fogva, a kérvényi bizott­ság véleményét pártolom. Zsedényi Ede: T. ház! Én részemről nem fogadhatom el Simonfay képviselő urnák azon állí­tását, hogy azon joggal, melylyel egy képviselő saját választói véleményét megtudni törekedvén, azokat egy gyűlésre meghívja, ugyanazon joggal Szoboszló városa általános megszavazás utján ki­puhatolja az összes lakosság véleményét, a tör­vényhozás elé terjesztett valamely tárgy iránt. Ha a t. képviselő ur ily véleményben van: akkor ta­gadja az 1848. évi V. törvényezikk érvényét, mely a követeknek népképviselet alapján való vá­lasztásáról szól ; de tagadja a Hajdú kerület ren­dezéséről szóló 1848. évi XXVI. törvényezikk érvényét is, melyben a Hajdú kerület és az egyes Hajdú városok képviseletét és annak választás­módját az addigi választási képesség alapján álla­pította meg. Eszerint Simonfay képviselő ur, bár az úgynevezett 48-as párthoz tartozik, épen az 1848. évi törvények ellen nyilatkozott, melyek sze­rint: „Minden Hajdú városban a helybeli tisztvi­selők és a képviselőtestület tagjainak választása megtörténvén: a főkapitány kerületi tisztújító szé­ket és ezt megelőzőleg közgyűlést hirdet, mely közgyűlésre a jelen törvény szerint megválasztott városi helybeli képviselőtestület tagjai egyedül meghívandók" ; és ezek mondják ki a Hajdú ke­rületnek akaratát, tehát nem az összes lakosság általános szavazata dönt; de csak azoké, kik a törvény által meghatározott politikai jogokkal bír­tak. Valamely általános szavazat sem a Hajdú kerületben, sem hazánk bármely vidékében gya­korlatban soha sem volt, s a törvény által meg­adva sincsen. r Pártolom a kérvényi bizottság vé­leményét. (Altalános helyeslés.) Simonfay János: Szavaim félremagyará­zása miatt kívánok felszólalni. Én nem azt mon­dottam, t. ház. hogy megválasztott képviselő ellen szavazás ne intéztethetnék; sőt ellenkezőleg azt mondottam, hogy ezen eljárásból az folynék, hogy a képviselő sem kérdezhetné meg saját választóit és nem tudhatná meg azok véleményét, ha a tör­vényhatóság nem tudhatja meg a saját lakossá­gának véleményét. (Szavazzunk /) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Engedelmet kérek, egy pár igen rövid dolgot kell, hogy elmondjak. Egyik az, hogy midőn ezen ren­deletemet kiadtam február havában, nehezen le­beghetett előttem a bécsi alkudozások sorsa, amint ezt a gyanúsítani soha sem szokott Simonyi Ernő képviselő ur mondotta. A másik az, hogy ha egyszer valahol történt is olyan, a mi törvénybe ütközik, nem tudván meg az illető minister, az oly praecedensül, mely­ből jogot lehetne formálni: sem másutt a világon, sem Magyarországon, nem ismertetik; mert kü­lönben utoljára minden bűnök szabadságára is lehetne praecedensekre hivatkozni; mert a legna­gyobb bűnök közül is igen sok nem tudatván meg, nem részesül a kellő elbánásban. Hogy bizonyosan azért folyamodott a tanács és intézkedett a minister ; mert tudta, hogy a népszavazás másként fog kiütni, mint a hogy óhajtja : ezen föltevését a gyanúsítani soha sem szokott Simonyi Ernő képviselő urnák nem ne­heztelem. 0 ugy látszik abból indult ki, hogy az ember mindent csak azért kell, hogy tegyen, hogy közvetlenül vagy közvetve kedvezzen a saját né­zetének. De mind Szoboszló városa tanácsának, mind — biztosithatom — nekem más felfogásom van; mert mi azonkívül azt is figyelembe vesszük, hogy mit rendel a törvény ós mit tilt — és ennélfogva mi a kötelességünk. Különben a t. ház hatalmában van a dolog fölött határozni. Nem akarom idejét bővebb fejte­getésekkel igénybe venni; arra az egyre azonban figyelmeztetem azokat, kik azt mondják, hogy az önkormányzati jog csorbítása az, ha meg nem engedtetik a törvényhatóságnak, hogy a hatóság belügyeiben megszavaztassa a népet; hogy gon­dolják meg, amint a megyei hatóság administrálja a megyét belügyileg: ugy administrálja a kor­mány az összes ország belügyeit. Ugyan vajon jó lesz-e, a szabadság szempontjából kedvező lesz-e az, ha azon praxis fog elterjedni, hogy a megye megszavaztassa a megyét, a maga belügyeire nézve, az összes ország belügyeire nézve pedig a kormány az egész országot. Ugyan kérem, gon­dolják meg: hová tennék ily eljárás mellett a ki­sebbség létezhetését és a szabadságot? (Helyeslés a középen.) Én kérem, méltóztassanak elfogadni a kér­vényi bizottság véleményét. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Kénytelen vagyok szavaim félremagyarázása miatt felszólalni. Nem azt mond­tam, hogy a ministerelnök ur februárban kiadott rendeletéből vonom azon következtetést, hogy a bécsi alkudozásokra gondolt; hanem azon nyilat­kozatából, melyet félórával azelőtt tett, midőn azt mondta Mocsáry Lajos t. barátomnak, hogy mi lenne következése például annak és megenged­hető volna-e, ha a megyék egy még meg nem hozott törvény iránt a népet megszavaztatni akar­nák? Erre mondtam ón, hogy tán a bécsi alku­dozások lebegtek szem előtt. Elnök: Fel fognak olvastatni a határozati javaslatok; előbb a kérvényi bizottságé. Beőthy Algernon jegyző : (Olvassa a kér­vényi bizottság véleményét.) Elnök : Ennek ellenében Mocsáry Lajos kép­viselő ur következő határozati javaslatot adott be. Beőthy Algernon jegyző: (Újra felol­vassa a határozati javaslatot.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom