Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-145

145. országos Ülés június i. 1876. 93 vannak épen hazánk határszélén oly helyek, melyek hazánk integritása elleni két irányú machinatiónak fészkei, ezeket állambiztonsági tekintetekből nagyon is kívánatosnak tartom magyar alispánok éber felügyelete alá helyezni. T. ház! Én meg vagyok abban nyugodva, hogy az erdélyrészi volt nemzeti területek minden eddigi előjogaiktól, kiváltságaiktól, a közszabadság érdekében megfosztassanak ; én a székelyek szászok, magyarok földjének akár emlékét is kézségesen eltörlöm; én székely magyarnak több jogot, több szabadságot, mint a mennyit a szász és oláh élvez : nem követelek. Én zúgolódás nélkül fogadom azt, hogy Hunyad, A.-Fehér, Doboka, Szolnok, Fogaras s talán még Kolozs megyékben is, az ott nagy többségben levő oláh testvéreink jogos igényei kielégítést nyertek. Én átlátom helyességét annak, hogy a 15 darabba szétszaggatott F.-Fehér megye elenyesztetett, hogy aimak 560Ü0 Magyar népessége a szász törvényhatóság-ok kikerekithetésére íbrdittassék, valamint Alsó-Fehér esedékes része is arra fordíttatott. Én még azt is megengedhetőnek tartom, mert a tájrajzi helyzet követelte, hogy Besztereze megye Kolozs és Szolnokból sok oda csatolt magyar községgel kiegészíttetett ; de már azt semmiképen nem tudom a méltányossággal, a testvériséggel, az örök igazsággal megegyeztetni, hogy akkor, a midőn mi mintegy 80,000. sőt ha a Brassóvidéki magyarságot vesszük, 110,000-nyi magyart oda adunk, hogy a 160,000nyi szász fenmaradhatását biztosítsuk, s törvényhatóságaikat kikerekítsük: akkor ők vonakodjanak Segesvár és Kőhalom székek legfölebb 16,000-nyi, magyarul jól tudó szász lakóit Udvarhely és Küküllőmegye életképessé tételére átbocsátani, főleg akkor, a midőn ez által a reájuk életkérdést ké pező Szebenmegye kellő mérvű megerősítésének czélja is eléretik. T. ház! az erdélyrészi szászok szerencsétlenül települtek, mert a szélrózsa minden irányában szétszórták magukat, s e törvényjavaslat mesterfogásaid elismerem azt, hogy 100,000 magyar odaáldozásával ugyan, de mégis három, esetlegesen 4 megyét biztosított számukra. Szász testvéreink ezt természetesnek, helyesnek tartják; de a mikor nekik kellene a magyar által hozott áldozatot csak lizedrészben viszonyozni: akkor mindjárt előállanak a „non possumus" tanával, s a kormány mindenben enged nekik. Semmi, tisztelt ház! nem jelegzi ezen területrendezés ügyét oly jellemzoleg, mint az a németszövegü földabrosz ott az országház társalkodó termében, az valódi megtestesülése a német alapon átvitt terület eldividál ásnak. Ez előttem : értelmezhetien; valamint azt se tudom magamnak megmagyarázni, hogy szász testvéreink miért vonakodnak velünk, ha csak egy kis pontocskán is közelebbről érintkezni, s a mi szövetségünk által magukat, kiknek szétszórtságuknál fogva oly nagy szükségük van, erősíteni. Ha e hazában valakinek, ngy az erdélyrészi szászoknak ohajtaniok kell a velünk való solidaritást. az utógondolat nélküli őszinte kibékülést, az együttesen való előhaladást; ezt veszély nélkül tehetik szép múltjuk, s mostani létei ük is erre nézve minden aggályaikat, minden kételyeiket elenyésztetheti. Hisz a történelem megtanítja őket, hogy ha ma léteznek, ha faji aspiratiókat táplálhatnak, ha jóllétnek, fejlődésnek örvendhetnek: azt egyenesen a mi védelmünknek, a mi gyakori hibáikat s elpártolásaikat elnéző, nagy lelküségünknek köszönhetik. Elismerem, hogy humanistieus hivatásunk betöltésénél az ő szövetségökre szükségünk van; de ők is ismerjék el, hogy létezhetésök s további gyarapodásuk a mi támogatásunktól van feltételezve. A gondviselés sorsunkat egybe csatolá: „Itt élnünk halnunk kell.'"' Nem kerülniök, hanem őszintén ohajtaniok kell a velünk való közelebbi érintkezést, s a szabadság áldásainak együttes értékesítését, érdekeiket nem külön választani, hanem egyesíteni kell miénkkel. Áll reájuk is, hogy: „A nagy világon e kívül nincs számodra hely." Mert higyjék el a kifelé ábrándozok, hogy a. nagyon messze eső nagy német birodalom consolidálásának terhes müve még évtizedeken, talán századon át annyira igénybe veszi az ottani figyelmet, hogy sokkal üdvösebb reájuk nézve, ha a messze röpkedő egyfejü és kétfejű sasok után való ábrándozás helyett, a harmad-halom szilárd talaján igyekeznek gyökeret verni. T. ház! a kormánynak két egy telken lakó gazdával van dolga, s én ugy találom, hogy csak az egyikkel értekezett, a másikkal elfeledte magát érintkezésbe tenni, s igy természetes, hogy eljárása egyoldalúvá lett. Méltóztassék a térképre tekinteni, méltóztassék a népesedési, területi és adózási viszonyokat számba venni, s megfog győződni, hogy Udvarhely és Kisküküllő megyéknek czélszerü kikerekitését s életképessé tételét csak is egyedül az általam fenébb jelölt módon eszközölheti. Tibád Antal képviselőtársam módositása javít ugyan valamit a helyzeten ; engem azonban az sem elégíthet ki: pártolom azért Könczey sokkal radicalisabb javaslatát, megjegyezvén, hogy az nem csak egyszerűen az ő javaslata, hanem Udvarhelyszék bizottmányi gyűlésének a t. házhoz intézett, s minden tagjának kezéhez juttatott kérvényével is támogatva van; eltérés a székhelyben van csak, s én Székely-Kereszturt épen mint a szászokra is előnyösebbet óhajtanám székhelyivé tétetni, mint a. mely igy alakított megyének központján fogna feküdni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Igen röviden kénytelen vagyok az előttem szólott