Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116f
80 116. országos ülés imíiezius '24 1876. gazdászati szempontból azt lehetne felelni, hogy jobb, ha az ingatlan licitáltatik el, mert államgazclászati szempontból az a legczélszerütlenebb, ha a föld nem műveltethetik; ez pedig az eset, ha vetőmag nincs. De én mindezeknek bővebb taglalásába bocsátkozni nem akarok és pedig azért, mert azt hiszem, az a legegyszerűbb dolog a világon. Azt, hogy mennyi vetőmagra van szüksége az egyes földbirtokosnak, megállapítani nem igen nehéz. Meglehet állapítani ugy, mint itt meg van mondva a főrendi módositványban. Köztudomású dolog, semmi sem könnyebb, mint megtudni, mennyi földje van fennhagyva az egyes birtokosoknak őszi vagy tavaszi vetésre. Hogy miért ne lehetne tehát már augusztusban megtudni, mennyi vetőmagra lesz szüksége a birtokosnak: mért ne lehetne tehát az időt is befoglalni, miért ne lehetne eszerint Paczolay képviselőtársam indítványát elfogadni? én meg nem foghatom. Az ellen a pénzügyminister ur semmi plausibilis okot felhozni nem méltóztatott, én tehát azt azon indokokból, miket Paczolay képviselőtársam mondott, pártolom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár szót kívánok a tárgyhoz szólani. Ez abból áll, hogy a mint magában elvontan az emberi ravaszkodástól és a prókátori fogásoktól eltekintve igen jogosnak látszik a vetőmag lefoglalását meg nem engedni; épen ugy ha már magában bármely alakban megengedtetik az, hogy kivétel történjék a vetőmagra nézve, igen nagy vcszélylyel jár; mint bátor leszek rögtön egy példával illustrálni. Épen azért én kérem a t. házat, hogy azon formulát méltóztassék elfogadni, mely a kijátszásoknak legkevesebb tért enged, mert a veszély ebben fekszik. Ismétlem, lehetetlen, hogy valaki azt mondja, hogy nem óhajtandó az, hogy maga a szükséges vetőmag le ne foglaltassák. Ez óhajtandó, erre mindenesetre törekedni kell; de ha a törvényben — nem kellő korlátozással kivált — kimondatik, hogy a szükséges vetőmag le nem foglalható : beáll azon veszély, mely annál nagyobb, minél több idő engedtetik arra, hogy felteszem, nekem mondják hogy kell ezer mérő vetőmag, ki tudom mutatni hogy nekem annyi csakugyan kell, én szerződést kötök egy gabnakereskedővel, a hol azt mondom: eladom neked egész termésemet igy s így, ezer mérő kivételével. Ezt a szerződést megkötöm előre, midőn ezután nem fizet adót egy krajezárt sem. s jön az adó executor, felmutatom neki, hogy mindent eladtam a vetőmagon kivül. tehát nem férhet hozzám az adóexecutió. Már engedelmet kérek, oly intézkedéseket tenni s kiterjeszteni ezt a lehetőséget kilencz álló hónapra, mely szerint, a ki megakarja csalni az államot, biztosan, törvényre hivatkozva, hozzáférhetetlenül megcsalhassa: ez sem az igazságnak, sem a jó adófizetők érdekeinek meg nem felel; mert ismétlem — a mit máskor is mondottam — hogy mindaz, a mi az adófizetők részéről az állam kijátszását elősegíti, a jó adófizetőnek árt a csalók előnyére. Én tehát ismétlem, ha már a vetőmagnak a végrehajtás alóli kivétele meg lett állapítva és ha a főrendiház is bizonyos megszorításokkal hozzájárult: nem kívánom ujra feleleveníteni a dolgot egészében, de igen kérem, méltóztassék azon formulásást elfogadni a mely legalább a csalást ós a kijátszásokat a legkisebb mérvben engedi meg. Kérem a t házat, méltóztassék a főrendiház módosítását elfogadni. Csanády Sándor: T. ház! Meglepett engem a t. ministerelnök ur azon nyilatkozata, azon föltevése, mintha az egész világ csalókból állana. (Derültség). Köztudomású dolog az, t. ház! miszerint e haza polgárai, e haza adófizetői, tőlük kitelhetőleg igyekeznek adófizetési kötelezettségüknek megfelelni, csak azon oknál fogva is, hogy a kellemetlenségektől, a költségektől s a károktól önön magukat megkíméljék. Tehát kimondani azt az elvet átalánosságban, hogy a törvényhozó testületnek óvatosnak kell lennie, inert csalókkal áll szemben: nézetein szerint nem a leghelyesebb eljárás. A t. pénzügyminister ur nyilatkozata arról győzött meg engemet, miszerint a t. minister ur a pillanatnyi haszonért feláldozza a jövő év egész jövedelmét akkor : a midőn a szántó-vetőket még a vetőmagtól is meg akarja fosztani. T. ház! ha a vetőmagot, és az igavonó barmot elveszszük a szántóvetőtől: miből fogja az, az állam iránti kötelezettségeit teljesíteni, miből fogja adóját fizetni? Én azt hiszem, miként maga a t. pénzügyminister ur is meg van győződve arról, hogy ha a vetőmag és az igavonó marhák elárvereltetnek a szántóvetőktől: azok éhen halókká válnak. Tisza Kálmán t. ministerelnök ur aggodalmát fejezte ki aziránt, hogyha a vetőmagot meghagyják az illető szántóvetőnek kezében : az azokat eladja s az állam igen nagy mérvben fog károsodni, mert nem lesz honnan behajtani az adót. Bocsásson meg a t. ministerelnök ur, hisz ily esetben, ily körülmények közt hatalmában áll az. illető adóvégrehajtónak az adótartozó más vagyonából exequálni, hatalmában áll a végrehajtást magára a fekvő birtokra vezetni, s legalább az által, ha fekvő birtokának egy részét el fogják is az adótartozásért adni: lesz mag, melylyel birtokának másik részét bevesse, és nem lesz azon kellemetlen helyzetben, hogy már a legközelebbi évben az éhenhalás kínjainak legyen kitéve. Én a Paczolay János t. képviselő ur által tett módositvány elfogadása mellett nyilatkozom. (Helyeslések.)
