Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
116. országos ttlés márczius 24. 1876. Gb a hazaflságok sorában el nem ismerhetem. (Élénk helyeslés). A mi a politikai cinismust illeti, tökéletesen igazsága van ezen képviselő urnák; azt, hogy politikai oynismus van, nem ö mondotta; hogy annak korszakában élünk,nem ő mondotta; magának a mondásnak igazságát, én nem akarom vitatni, fejtegetni, támogatni vagy megtámadni; bár anynyit teljes készséggel elismerek, hogy azon nem általa tett mondásnak a képviselő ur a legnagyobb illustrátiója. (Élénk derültség). Azt is monda ő és itt ismét egy furcsa parlamentalis szokásra kell figyelmeztetnem, mely abban áll, de szerencsére még eddig nem parlainentális szokás, hogy egy privát discursusban elejtett szóból szónoklatot vagy annak egy részét képeznek; de hisz ez izlés és nincs kifogásom ellene ; — azt monda a képviselő ur, hogy én nem szeretem, hogy törvényjavaslatom védelmére többen felszólalnak és ebből azt következteti, hogy nem bizom abban, hogy törvényjavaslatomat érvekkel megvédeni lehessen. Már engedelmet kérek : itt megint a logikán kell csodálkoznom. Mert ha ón azt nem szeretném, hogy ellene ne beszéljenek a törvényjavaslatnak, ha azokat igyekeztem volna persvadeálni, kik megtámadni készültek, hogy ne beszéljenek: akkor igenis teljes logikailag mondhatná, azért tettein mert félek, hogy érvekkel lerontják törvényjavaslatom alapját. De én azt gondolom, hogyha valaki épen azokat, kik pártolni óhajtják: kéri, hogy tekintettel az időre, melynek fontosságát mindnyájan felfogjuk, álljanak el: akkor azt mondani, hogy a törvényjavaslatot nem lehet megvédeni, ez a logika egyszerű szabályaival ellenkezik. (Helyeslés.) Végre is t. ház, a vád mindig csak az, hogy ezen törvényjavaslat nem áll az 1868-iki törvény alapján. Hogy mennyiben alkalmazható azon vád átalában egy ujabb törvénynyel szemben, hogy egy régibb törvénynek nem felel meg: erről már a múltkor nyilatkoztain; többet mondani nem kívánok, de ezen egy esetre nézve határozottan tagadom, hogy állana. Mert engedelmet kérek, az előttem szólott t. képviselő úrtól; de az 1868. XLIII. törvénycikknek nem csupán az 1. §-ára, nem is csupán a 10. ós 11. §§-aira; hanem hivatkozni kell az egészre, annak egész összefüggésében. (Ugy van!) S ha igy Jiivatkozunk: azt gondolom, hogy a törvényhozás tudta, azon alkalommal, midőn a törvényt hozta, hogy mit akar; és a mit az első §-ban mondott: azt nem akarta lerontani a 10., 11. §§-al ; hanem az 1. §-ban kimondván az átalános elvet, a 10. és 11. §§-ban kimondja, hogy ezen átalános elv korlátai közt kell intézkedni a Királyföldön. És ha igy vesszük fel a dolgot: akkor határozottan merem állítani, hogy ezen törvény rendelkezéseinek meg is felel. (Ugy van !) JiEPV H. NAPLÓ 1875 78. VI KÖTET. Még egy pár észrevételt leszek bátor tenni, azután bezárom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) En, legyenek meggyőződve, midőn ezen töryéi^avaslatot beadtam, nem szétrobbantani akartam, — mint a képviselő ur mondotta, —. azt, a mit századok összeállitottak; hanem az volt és az lesz törekvésem mindig, hogy a mit a századok összekötöttek: a magyar állam minden részét mentől inkább egymáshoz forraszszam ; (Helyeslés.) és mentől inkább elhárítsam azon mesterséges gátakat, a melyek ezen összeforradásnak még útját állják. (Élénk helyeslés.) És itt ezen esetben is semmi egyébbről nincs , hanem csakis erről van szó. Különben a t. képviselő urak közül egyik, ki nem ma szólt, — ez az, a mi ellen törvényjavaslatomat még nem megvédeni, de védni akarom, — azt monda, hogy ezen törvényjavaslat megtestesülése annak,, a mit ón a múlt évi — ugy monda ő — márczius 13-án, — lehet, nem emlékszem, — mondottam. Mit mondottam én akkor? Azt mondottam talán, hogy a magyar nemzet el fogja tiporni azokat, a kik nem magyarok ? Soha, sem akkor, sem más alkalommal egy szóval sem mondottam; hanem a mit mondottam: az, hogy figyelmeztettem az akkor felszólalt képviselő urat, hogy vigyázzanak, mert bár mennyi bajunk legyen is, Magyarországnak és a magyar nemzetnek lesz anynyi ereje eltiporni azokat: a kik létele és biztonsága ellen törnek. (Élénk helyeslés.) És meggondolta-e a képviselő ur, hogy a mikor azt mondotta, hogy ezen törvényjavaslat az én akkor mondott szavaimnak megtestesülése, hogy mit mondott ezzel? Egy oly vádat, nem érdemlett vádat a Királyföld szász ajkú lakosai ellen, a mely vádat, ha arról kellőleg felvilágosittatnának: elsők lennének ők, hogy a képviselő úron megtorolják. (Élénk helyeslés.) Mert ha ezen nyilatkozatom megtestesülése az, hogy a szászok eltiportassanak: ez azt teszi, hogy a szászokba haza létének ós biztonságának ellenségei ; (Élénk helyeslés) a mi meglehet, hogy a képviselő ur képzeletében és óhajtásában ugy van ; de a valóságban nincs ugy. (Élénk helyeslés') A 7 égül az azelőtt szólott t. képviselő urnák egy kifejezésére reflectáiok még. 0 azt monda, hogy ő a törvényjavaslatot épen azért sem fogadja el, mert a magyarokra nézve még roszabb mint a szászokra nézve. Elsőben arra kérem a t. képviselő urat, hogy, mint mondani szokták, ne fájjon neki a mi fejünk; arról majd gondoskodni fogunk magunk. De bátor vagyok kifejezni azt is s kérni a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot, mint nem olyat, mely, a képviselő ur állítása szerint, rósz lenne a szászokra s még roszabb a magyarokra és a románokra, hanem mint olyat, mely meggyőződésem szerint jó a Királyföldön