Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-116

]!<>. országos ülés ínáxczius 24 1S76. 01 — méltóztassék megengedni, hogy csak néhány sort idézzek, nehogy velem is valami tollhiba történjék. — Zeyk Károly nagyszabású beszédének vége felé következőket monda: „A szász nemzetre nézve némely kéréseket, követeléseket terjesszünk ő Felsége elébe, hogy ő Felsége, mint a törvényhozó hatalom egyik fele, méltóztassék az igazság és jogegyenlőség alapján tekintettel lenni és felügyelni arra. hogy a törvényhozó hatalom második fele : a közös országgyűlés is tekintettel legyen azokra, mert én valóban óhajtom, hogy a szász földnek, a regius fundusnak, azon munioipalis jogai, melyek az ősi eredeti alakban a népszerű kormányzatnak a népből származott kormányzatnak egy igen szép példányképét mutatják : a szászföldnek ezen kormányzata, mely az egyes polgároknak házi életébe is befolyást gyakorol, megmaradjon a régi alapon. Ennél még ünnepélyesebben nyilatkozott az előrelátó. nagy tekintélyű államférfin báró Kemény Ferencz az erdélyi országgyűlése elnöke, ki ugyanakkor ezen 1865-iki országgyűlés elnapolásánál ezekre vonatkozólag a következőket monda: „Be kell vallanom azt is, hogy magas kormányunk egy felsőbb szempontból, tekintve hazánk ügyét: annak adta jelét ós bizonyságát, hogy nem a népek megosztásában keresi az összes birodalom erejét, nem abban találja fel kormánya hatását, hogy a népek a politikai szabadságnak kisebb mértékével elégíttessenek ki, hogy megosztva kevesebb erkölcsi erőt fejthessenek ki s elgyengülve könynyebben kormányoztathassanak ; sőt ellenkezőleg iránya és meggyőződése az látszik lenni, hogy a miveltség és politikai jogok élvezése vágyának ösztönszerű érzete azon politikának igér jövendőt, mely a népek igazságos kivánatait kielégíti s csakis az erősítheti meg a birodalom nagyhatalmi állását. — Biztosan nézek azon jövőnek elébe, hogy Erdély végleges egyesülése Magyarhonnal sokáig késni nem fog. Ezen hitemben megerősít engem azon biztos remény, hogy kormányunk magasztos törekvésében általunk is elősegittetik. Alig lehet, avagy csak egy józan itéletü polgára is e bonnak, annál kevésbé e diszes területnek, ki egyesülésünknek üdvös művét túlfeszített kívánalmakkal nehezíteni törekednék; ki az 1848-ban alkotott 1-ső és 7-ik törvényezikkek határozmányainak korlátain tul kívánna menni s Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon institutioit, melyek az egyesülést nem gátolják s melyek három századot meghaladott idő alatt ősi szokásainkkal együtt testünkbe és vérünkbe átmentek, egyszerre megsemmisíteni igyekeznék s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő kivánatait megtagadni kívánná, s ezt tartva szem előtt a szász nemzet kárt magára nézve abban nem láthat, hogy a magyar koronának közvetlen oltalma alá megyén s éretten megfontolva állását, oka az aggodalomra nem is lehet: mert municipiuma az egyesülés m-ellett épen föntarthatik, sőt gyámolittatván igaza az összes Magyarhon által, történetének azon fényes korszakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időben a magyar királyok korára* esik, mely időből valók a legszebb szabadalmai s polgári jólétének sarkalatos alapjai," íme t. képviselőház, csak azért voltam bátor ezeket felhozni, hogy kimutassam, hogy Erdélynek legtekintélyesebb férfiai akkor ily módon, ily modorban és ezen tartalommal nyilatkoztak és nem botránkoztak meg annyira, mint most méltóztatott megbotránkozni báró Kemény képviselő ur. mikor nem kívánunk többet, mint municipiumunk, municipális jogunk fenntartását s hogy területünk maradjon meg és ne bocsáttassák a kormány szabad rendelkezésére. Be ez irányiján nem akarok tovább menni, a ki ez irányban meg akar győződni, az meg lesz. A ki nem akar: azt nem fogom meggyőzni. A többire nézve a mi előterjesztetett, kettőt méltóztassanak megengedni, hogy csak röviden érintsek. Tudniillik a majdnem minden szónok által hangoztatott ..privilégiumokat", és itt az épen anynyiszor hangoztatott „jogegyenlőséget" is, melytől mi állítólag annyira irtózunk. A mi e szót: „privilégium" átalában illeti, annak valódi értelme nem az. a mit ma azáltal átalában érteni akarunk : annak valódi jogtörténelmi értelmét igen könnyű megmagyarázni. Azt. hogy e privilégiumok, különböző formában, nemcsak a szászok szabadságait és jogait biztosítják, de átalában Magyarország jogait is biztosítják : ezt uraim önök is mindnyájan tudják. Önöknek aurea bullája ugyanazon királytól ered, kitől mi arany bullánkat nyertük, t. i. II. Endre királytól : csakhogy a mi bullánk néhány évvel későbben kelt, mint az önöké. Be ne méltóztassék azt vélni, mintha vissza akarnék menni amaz idő eseményeire, nem, csakis egyre figyelmeztetem a t. házat, hogy az egész tárgyalás folyamán és a t. minister ur törvényjavaslati indokolásában mi reánk nézve csak az erdélyi viszonyokat érinti; pedig a Magyarországtól elválása után, a hol a törvényben trés nationes, három nemzetek léteztek, melyek az ujabbkori törvények által eltöröltettek; de azon jogok, melyeket az erdélyi szászok bírtak, sokkal korábban eredtek és még Erdély elszakítása előtt is az erdélyi szászok, mint teljes jogosultsággal bíró honpolgárok és pedig teljes jogú német ajkú honpolgárok léteztek és az országban élvezték jogaikat. Téves tehát azon nézet, mintha ők is csak 1848-ban nyerték volna átalában polgári jogaikat. Ok, mint átalában közönséges polgárok tartották fönn magukat, kiknél semminemű nemesi kiváltság, semminemű jobbágyi alattvalóság nem létezett: teljes egyenjogúság élvezetére szorultak azon