Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
54 w 116. orszkgos ülea mároziiis 24. 1876. kednek: semmikép sem felel meg annak, a mit náluk tényleg tapasztalunk. En t. ház, csak azt mondhatnám még, hogy hivatkozás történt a szászok hazaszeretetére. Én ezt nem vonom kétségbe; hanem mindenesetre különös hazaszeretetnek látszik nekem az, hogy épen Bausznern Gruido képviselő urnák a szászok alkalmat nyújtottak arra, hogy az uniót itt előttünk három stádiumra oszthassa. Én a tiszta hazafiságot abban találnám, hogy ha az unio-törvényt már az első stádium, mint meglett tényt tekinthették volna ; különös hazafiság az, hogy azon autonómiát, a melyet 1850-ben és ismét] öleg 1860-ban az osztrák állami egység lábaihoz önként letettek: most épen a haza érdeke ellen, oly szívesen védelmezik. (Helyeslés), Volt a t. képviselő urnák és többeknek is hivatkozása a jobb közigazgatásra. Én hiszem, hogy az jobb; de ne legyenek oly szükkeblüek és épen azért, mert oly jó: ne rejtsék azt ugy véka alá, mint a fényt; hanem ezzel a ezélba vett területi felosztással hozzák meg azon áldozatot, hogy azokra is terjedjen ki azon jó mag, melylyel önök bírnak s melyről azt hiszik ők, az máshol nem is található. Én e törvényjavaslatot csak azon szempontból is kell hogy elfogadjam, hogy azon culturalis magas fokozat, melyre a t. képviselő urak hivatkoznak, terjeszkedjék ki a rendelkezési alap által oly polgárokra is, kik annak élvezetétől eddig el voltak zárva. Még csak egyetlen egy megjegyzésem "van. Az indignálódó képviselő urnák — nevét nem tudom — indignátiójára feleletem nincs. Árra felelni joga van saját választóinak; nekem fennmarad az az egy, hogy azon válaszból mérlegeljem a szászok culturalis fokozatát. A jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés). P. Szathmáry Károly: (Eláll!) A mint az ülés elején hallani méltóztattak, már el akartam a szótól állani. Hanem miután van egy nevezetes momentum, a melyet ezen tárgynál a játékból kiesni nem engedhetek s mert egy képviselő a túlsó oldalról, a kit miután ő szász képviselőket emleget, én tiszteletbeli képviselőnek vagyok bátor nevezni, (Derültség) oly érveket hozott fel ós ismételt, melyeket tegnap Trauschenfels Emil képviselő olyakul állított fel, melyek igazságát el nem ismerhetem: bátor vagyok egy pár szóval hozzászólni e kérdéshez. Azon főmomentum, melyért felszólalok, abban fekszik, hogy azok az urak, kik itt ily fennhangon szónokolnak, nem a mi számunkra, még nem is választóikra, hanem a müveit Európára, a müveit német irodalomra számítanak és azon utón, a melyet igen jók ismernek, a német sajtóba bevezetik ezen, őszintén szólva, sokszor valótlan állításokat hazánk és nemzetünk ellen és ott azokat érvényre juttatják a nélkül, hogy az azokkal ellenkező szó oda eljuthatna. Bausznern képviselő ur tegnap hálával emlékezett meg a „Pester Lloyd"-dal szemben, hogy egész beszédét szó szerint közölte. Én a journalistikának ezen jogát, hogy kinek-kinek beszédét ugy közölje, a mint neki tetszik, elismerem. Azonban ha azon nagy német lap, mely hazánkat a külföld előtt képviseli, ha helyt ad egész tömegében azon beszédnek, moly hazánkat megtámadja: lekötelezne minket hálára, ha legalább részben azokból is közölne egy keveset, a mit mi itt elmondunk. (Ellenmondás a szélsőjobboldalon. Felkiáltások a középen: Ez a reciprocitása) Ne méltóztassanak félni t. képviselő urak, hogy én valami nemzetiségi kérdést, vagy vitát szándékozom megindítani. Ez nem nemzetiségi kérdés, ugy hogy. én teljesen osztozom Helfy Ignácz t. képviselő urnák tegnap kijelentett azon nézetében, hogy ez komoly támadás nem lehet és így én nem tudom hogyan lehetett azon szász képviselő urnák azon vádat emelni, hogy mi nem felelünk elegendő számmal és elegendő érvekkel azon érvekre, melyeket ők fölhoznak. Mert hiszen maga Trauschenfels Emil képviselő ur azt mondotta, hogy az erdélyi tartományi gyűlésen tett nyilatkozatok, melyek ott történtek a leopoldi kötlevelet illetőleg: nem voltak vehetők a szász nemzet közvéleményének. De hiszen ekkor azt kérdem: hogyan lehet az ő véleményüket a szász nemzet közvéleményének venni akkor, a midőn oly derék képviselő urak t mint Fabriczius Károly, vagy Wáchter Frigyes (Éljenzés!) egészen más véleményben vannak ? Azon irodalmi mozgalomra emlékeztetnek bennünket ezen fölszólalásaik, a melyet az ilyes képviselő urak különösen a német irodalomban vezetnek (Halljuk!) Nagyon érdekes ez t. ház, hogy miként festik ott a magyar nemzetet és miként viszonyítják a szász nemzet culturföladatát a magyar nemzet barbarismussához, mely annak meghódítására irányul. Ugy állítják elő ezen magyar nemzetet, mint azt Bausznern Gruidó képviselő ur is teve, — hogy egy semmirekellő nemzet létezik Magyarországon és van ismét egy derék szász nemzet, mely hivatott „ad retinendam coronam", (Derültség.) mely Magyarországot meg is védte; mely a reformatiót behozta és mely az itteni literaturát fölvirágoztatta, mely itten roppant művészetet alkot és teremt, mint azt ma méltóztatott a t. képviselő ur mondani, ámbár én azt sehol nem láttam; (Derültség.) és végül mondom, mindazon autonóm jogokát és szabadságot megvédte, a melyet ezen barbár nemzet ő bennők megtámad (Derültség.)
