Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
36 315. országos ülés márczius 23. 187(>. Trauschenfels Emil: T. ház! Midőn éterembe ma bejö/ttem, iparkodtam minden ingerlékenységei; künnhagyni. Hogy ezen szándékomnak eleget is fogok tenni és teszek, bizonyítom azzal, hogy a ma reggel mint legelső szólott Fabricius Károly képviselő által mondottakra egyátalában nem válaszolok. A közvetlenül előttem szóló igen t. képviselő és államtitkár ur beszédére azonban bátor leszek némelyeket válaszolni. Beszédének első részét azon, megvallom igen szép és igazságos történelmi fejtegetést, már azért is nagy köszönettel veszem: mert illustrálja azon viszonyokat, a melyeknek alapjából magunk is kénytelenek vagyunk itt szólni, a fájdalom, rendesen nem jól informált képviselőház előtt; mivel az általunk fölhozott ily fejtegetéseket, alkalmasint nem nagy figyelemmel méltóztattak volna végig hallgatni. Én a t. képviselő urnák ezért valóban köszönettel tartozom ; megvallom azonban, hogy korántsem érthetek vele egyet beszéde utóbbi részében tett állításait és azokra alkalmazott megjegyzéseit illetőleg. B. Kemény Gábor országos képviselő és államtitkár ur a Venvirkiings-theoriat valóban briliánsán fejtegette; de nem azon szellemben ezen elvet, a melyből válaszolt volt- egyszer a hires bécsi tanárnak Lustkandellnek Deák Ferencz. Ha Deák Ferencz boldog emlékezetű képviselő szelleme lebegett volna szeme előtt a képviselő urnák: igen jól tudta volna, hogy bármit tegyenek egyesek, ez által egy corporatió vagy egy országnak, vagy egy nemzetnek jogait „verwirkolni" soha sem lehet. De tovább megy a képviselő ur és hibául rója fel, hogy bementek a királyföld képviselői az úgynevezett szebeni landtagba. Hát mit tettek az erdélyi magyar ajkú képviselők 1865-ben? vajon az I8o5-iki kolozsvári országgyűlés azért, mert Kolozsvárott volt és azért, mert 18fi5-ben volt; csak valamivel is jobban megfelelt az ország törvényes, alkotmányos jogának? Nem felelt meg egy szikrával sem jobban a törvényes követelményeknek ; tehát már ezen oknál fogva sem hivatkozhatott volna a t. képviselő arra és nem róhatta volna fel azt. mint jog- és alkotmány-sértést, mivel ő maga is ugyanazt tette. De különben is, nagyon veszedelmes ez ország bármelyik képviselője részéről a „Verwirkungs-theoriát" pengetni; mert t. ház, lemondani, — mint ö mondta, hogy lemondtak volna a szász képviselők a Leopoldinumról és nem tudom micsoda más becses jogokról — lemondani kétféleképen lehet: az által, hogy kevesebbet, és az által, hogy a szabad határon tul többet követelnek. Kemény Gábor t. képviselő ur a szebeni királyföldi képviselőkről állítja, hogy kevesebbet akartak, t. i. hogy azon diploma értékét nem becsülték meg, mint a^magok jogalapját ós.lemondtak róla. Emlékezzenek meg önök. — valóban nehezen esik kimondani e házban, és ne vegyék ingerültségnek, ón teljes józan hidegséggel mondom, hanem kénytalen vagyok ilyen kihívás után felemlíteni, — emlékezzenek meg a debreczeni országgyűlésről ; az is lemondott az alkotmányról, csak más formában. (Ohó! Mozgás.) Engedelmet kérek t. ház, mi jelenleg alkotmányos királyunk engesztelő kegyes elhatározásából, mi az ország hozzácsatlakozásából, élünk alkotmányos életet ; de nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezen korszaknak az a jelszava, hogy fátyolt borítunk a múltra. Mert t. ház: „Was dem Einen recht ist, ist dem Andern biliig." Legyen most szabad Tisza Kálmán t. ministerelnök urnák némelyeket elmondanom, tegnap elmondott beszédére. Az igen t. ministerelnök ur egy — nézetem szerint hibás — jogfejtegetés után elmondja azon két szempontot, mely őt a tárgyalás .. alatt levő törvényjavaslat fogalmazására birta, név szerint: megnevezi a jogegyenlőség elvét és a tulajdonjog tiszteletét. Ez utóbbira beszédem folyamán hésöbb fogok válaszolni. A jogegyenlőségről is csak pár szót akarok megjegyezni, miután ezen tárgy ma is több szónok által fejtegettetett. Azonban a t. ház tudomására akarom hozni, azt, hogy a jogegyenlőség a királyföld hétszázados alkotmányában kezdettől fogva megvolt; mert már II. András király szabadalmánál fogva „az unus sit populus, sub uno judice censeatur" szerint a nép a király íensőbb jog uralma alatt maga választotta biráit. És már évszázadok óta akkor is, mikor egész Magyarország minden más részeiben feudális jog volt gyakorlatban: e területen a rómaira alapított polgári magánjog szerint osztották ki az igazságot. Azonkívül a királyföld lakossága, mint olyan, újból a régi II. András féle szabadalom szerint membrum sacrae coronae tagja volt a szent koronának. Kizárva még pedig az erdélyi alaptörvények szerint, nem pedig a királyföldi alkotmány miatt, csak az volt: ki a négy recepta religiohoz nem tartozott, tehát a román is, ha a négy recepta religiohoz tartozott: részese volt minden jognak, mint akármely szász. A t. minister urat bizonyosan tévútra vezette az, a mit mások is gyakran összetévesztenek, t. i. Alsó-Fehérmegyének azon részei, a melyek mint a szász nemzet és Brassó város nemesi uradalmát képező részek már az erdélyi országgyűlések által századok előtt a corporatióknak lettek közigazgatási czélból odaosztva. Ezen részek, a melyeket mondom, sokan összetévesztenek: nem voltak a jogegyenlőségben, nem is lehettek, mert mint megyei részek, feudális joguralom alatt voltak. t
