Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-115

_ 11&. országos ülés márezius 23. 1876, 33 követ és választók közt van, netalán nem minden­kor volt correot. Mindenesetre áll az, hogy, még azon esetben is, ha curiatim votuma lett volna akkor a szász nemzetnek: még az esetben is az unió törvénynyó vált volna. Ezen nyilatkozat tétele után egy terjedelmes emlékiratot adtak be a ki­rályföldi törvényhatóságok képviselői, a melyben kifejtik azon óhajtásaikat, a melyeket az unió keresztülvitelére tervet készítő regnicolaris bizott­ság elé kivannak terjeszteni. Ezt tegnap Bausz­nern Guidó tisztelt képviselőtársam felolvasta; de szerintem egy nagy tévedéssel. Épen a kezem­ben volt maga a nyomtatvány hiteles alakban s ma e tekintetben utána néztem a lithografált tudó­sításban s ugy láttam, hogy három szó, melyek­nek nagy fontosságuk van, a szövegből kétség­kívül t. képviselőtársam tollhibája miatt kimaradt, itt ugyanis az országgyűlési határozat igy van közölve: Az országgyűlés a fenebbi nyilatkozatát szász atyánkfiainak rokon érzelemmel fogadván, azt azon meghagyással adja át az unió tárgyában kinevezett országos bizottságnak, miszerint az az . igazság és méltányosság határai közt teljes igye­kezettel oda munkálkodjék, hogy az érintett nyi­latkozat alapján a magyar ministerium által tör­vényjavaslat terjesztessék a törvényhozás elé". A kimaradt szók„ pedig a következők: „Es jctean órszágíástan határai". Ezen kifejezés: „józan órszágíástan" nem mondom: hogy közönségesen használt kifejezés ; de nagyon jól értem, hogy ez alatt a salus reipublicae rejlik és hozzáteszem, hogy én ezt nagyon is lényegesnek tartom ; hogy más- milyennek tartja: az a saját felfogásának kér­dése. Mondóin tehát az országgyűlés ez uniót elfogadta ós utasításba adta a regnicolaris bizottság­nak azt, hogy a szászok kivánatait, a mennyiben a joggal, a méltányossággal és az ország összes érdekeivel összeegyeztethetők, figyelembe vegye. Ezután — tudjuk — következett az özönvíz. Hosszas időn keresztül semmi politikai élet nem volt. — mert nem nevezem politikai életnek azt, a mi mindjárt az 50-es évek elején épen a Király­földön keletkezett. Nálunk politikai élet nem voít: nálunk a törvényes, jogos alkotmányos működés csak az 1868. évvel kezdődik. Az 1868 évi XLIII. törvényezikk e tekintet­ben intézkedett ós az e tekintetben való intézke­dés az unió keresztülviteléről előttem nem annyira abban fontos, a mit tegnap felhozni méltóztatott, hogy utasittassék a ministerium, hogy a Király­föld rendezéséről törvényjavaslatot nyújtson be; hanem számomra rendkívül fontos az, hogy az 1848. évi kolozsvári 1-ső törvényezikk bevezeté­sében kifejezett azon elv, hogy mindazon előjogok, melyek azelőtt Erdélyben voltak, ezentúl politikai nemzetre ós vallásra való tekintetek nélkül eltö­röltettek : nemcsak átalánosságban lett kimondva, KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VI KÖTET. hanem kimondatott az, hogy megszüntetnek, eltö­röltetnek a régi politikai nemzetek és politikai territóriumok. Ez rendkívül fontos és ez ugy volt és az én számomra fontos része a dolognak az, hogy a politikai nemzetek léte, — ha régeb­ben volt, a mint hogy elösraerem, hogy volt és ha régebben oly nagy hatalmuk volt, hogy külön cantonoknak neveztettek azon területek, melyek Erdélyben a külön nemzetek birtokában voltak : — 1848-ban megszűnt elvileg, 1868-ban pedig tör­vénybe iktattattatván, a leghatározottabban meg­szünteítetett. Ez meg lévén, a kérdés, már most az: mit lehetne czélirányosan tenni ? Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az összes Királyföld nem több mint 150 s pár négyszög­mérföldet tesz s ezen 150 s pár négyszögmérföld el van osztva 4 darabra: Brassó külön. Besztercze 2 darab, a többi egy ós ezen 150 s pár nógy­szögmérföld 11 törvényhatóságot képez. Már most kérdem : mi lehetséges itt ? Szászvárost, Beszterczét és Brassót egy törvényhatóság alá vonni s a ki­sebb darabokat együvé, egy kalap alá vonva meg­szüntetni? Vagy meghagyván mindazon a külön kis törvényhatóságokat, azon 5, ő, 8 vagy 10 mérföld kiterjedésű Szerdahelyszéket vagy Szász­sebesszéket stb? Vagy meghagyván amaz apró törvényhatóságokat külön és egyszersmind egy magasabb rangú municipális életet adni ezek egye­temének? Itt bátor vagyok megjegyezni azt, hogy egyszer s máskor én is forgattam a régibb erdélyi törvényeket; de annak nyomát, hogy egy felsőbb­rangú öszmunicipium alkottassák Erdélyben a Ki­rályföld törvényhatóságaiból: sehol sem találtam. (Közbeszólás a szélső jobb felöl: De ott van!) Bocsánatot kérek; de ón arról, hogy egy össz­municipium alkottassák a Királyföld 11 törvény­hatóságából : egy szót sem olvastam sem a Lipót­kötlevólben, sem az Approbatákban, sem a Com­pilatákban; — pedig ez volt azon kor, midőn lehetett volna ilynemű dolgokat talán beigtatni. Az 1691-íki Lipótkötlevélben nagy átalánosságban vannak biztosítva az előjogok és constitütionális viszonyoknak fentartása, mely vonatkozott akkor mindkét esetben a leghatározottabban privilegizált előjogokkal körülsánczolt Királyföldre, melynek léte, — mint előbb bátorkodtam felhozni, — már megszűnt. Tehát, mondom: mit lehetne itt csinálni azon esetben, ha együtt nem maradhatnak és külön­külön nem élhetnének meg e törvényhatóságok? Harmadik lehetőség, egy törvényhatóságot alkotni, olyat: minőnek nincs párja a magyar történelem­ben ; s állithatom, hogy Erdély történelmében sincs, mely fölötte legyen a municipális életnek és alatta legyen az országgyűlésnek. No, hiszen hallottam ily nyilatkozatokat és ismerek a régi időben olv­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom