Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

141. országos Ülés május 29. 1876. 403 szélső padokra mutat) kimondatott, hogy az párt­kérdés, nem lehet elfogadni. Természetesen, a kik nem helyeslik mindazon törvényeket, kik azt tart­ják helyesnek, hogy az országgyűlésnek esztendei működése haszontalanná legyen, a kik kevesebb kárt látnak ebben (-Zaj a szélső baloldalon): azok méltóztassanak a törvényjavaslatot elvetni. (Hosz­szan tartó zajos helyeslés a középen.) B. Orbán Balázs jegyző: Soós Gábor! (Hoszszan tartó nagy zaj.) Elnök: Csendességet kérek, az ülést foly­tatjuk. Soós Gábor: T. képviselőház! A szőnyegen forgó törvényjavaslatot én sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Nagy zaj.) Nem tekintem azt még jogosultnak arra, hogy az részletes tárgyalás alá vétessék. Ezen szerény nézetem támaszát találja azon ujabb időbeli világos értelmű s élő törvényben, mely a törvényhatóságok mindennemű jogainak — tehát a terület és szókhely iránti jogának — is szabadítását is megállapítja. Az 1790-iki törvényhozás a XXV. törvényben ekként nyilatkozik: „Üt distrietus Jazygum et Oumanorum — ac sex oppidorum hajdonicalium in suis legalibus juribus et privilegiis, libertatibus et immunitatibus — a divis hungariae regibus eon­cessis et coníirmatis in perpetuum eonserventur. sua majestate sacratissima benigne annuente sta­tútum est.'' Ezen törvény t. ház első tekintetre — ugy látszik, — hogy csak kizárólag a kunok, jászok és hajdú kerületek jogainak biztosítására szorítkozik; de ha bővebb vizsgálat alá vesszük, azonnal fel­fedezzük, hogy ezen törvény nem egyéb, mint az állam általi kiterjesztése az akkori törvényhatósá­gok mindennemű és forrású jogai biztositékának a hajdúkra, kunokra és jászokra. Hogy a dolog ekként áll: ez könnyen megérthető azon hasonlat­ból, a melyet ugyancsak az 1790-iki törvónyho­XXIX-ik törvényben tár szemünk elé, mely igy szól: „benigne eonsentiente sua majestate, status et ordines decreverunt districtibus Jazygum et Oumanorum— ac sex oppidorum hajdonicalium concedendum, ut binos ad diaetam nuncios dis­trietus Jazygum et Oumanorum — binos oppida hajdonicalia ablegare possint —sessionem, votumque habitirros." Már valamint ezen törvény által azon jogot ruházza által az állam a hajdúk, kunok ós jászokra, a melylyel akkor hazánkban minden törvényha­tóság élt, tudniillik a két-két követ küldés jogát: ugy az előbb felolvasott törvényben is ép azon jogbiztositékot : ut eonserventur in perpetuum" adja meg a jászoknak és kunoknak, a mely jog­biztositék élvezetében tényleg egyenkint és külön minden törvényhatóság volt. Ez kilátszik abból is, hogy az 1790-iki országgyűlés egyik factorának, az alsó táblának ép a vármegyék küldöttei tették nagyobb részét és az az alsótábla joghozási inicia­tivával is birt; ha tehát a megyék még akkor nem birtak volna jogaiknak ezen biztositékával: „ut eonserventur in perpetuum in juribus suis": kétségkívül előbb gondoskodtak volna a maguk jogainak biztosításáról és védfalakkal ellátásáról. mint az akkor az országgyűlésen képviselve még nem volt jászkunok és hajdúk jogainak biztosité­káról. Ezen jog biztosíték tehát „eonserventur in perpetuum in juribus suis" a kunoknak és hajdúk­nak nem kizárólagos jogbiztositéka, nemcsak ő velők közös, hanem közös az országnak minden hatóságaival, a mely törvényhatóságok ezen jogot szintúgy mint a hajdúk és jászkunok az ország­gyűlésétől vagyis az államtól nyerték a királyi felség jóváhagyása és szentesítése mellett. Ha ez igy áll, ebből egyenesen az következik t. ház, hogy az államnak teljességgel nincsen joga a tör­vényhatóságok jogai felett intézkedni, tehát nin­csen a terület és a székhely iránti jog fölött se a törvényhatóságok ellenére és azok kihallgatása nélkül ; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert az állam méltóságával és az eskü szentségével nem lehet teljességgel összeegyeztetni, hogy a mely jogot az állam örökre biztosított a törvényhatósá­goknak, azoktól azt elvegye. Érzik is minden érdeklett törvényhatóságok, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslattal ellenök jogtalanság szán­dékoltatik elkövettetni, — azért mint a felbolyga­tott méhkasok ugy zugnak mindenfelé és terüle­teik és székhelyeikre vonatkozólag részint óvató ­lásokkal, részint javaslatokkal állanak elé és ezzel azt akarják a törvényhozásnak tudomására jut­tatni, hogy miután az állani őket, in perpetuum biztosította jogaikban: annak többé nincsen már független intézkedési joga, hanem valamint egyéb tekintetben, ugy a területre, a székhelyekre nézve is első szava van a kerületekben és törvényható­ságokban lakó népnek, azután a törvényhatósá­goknak, a melyek a fölött, hogy miként történjék a terület kiigazítása, egyetértésre fognak jutni. Arra nézve mondom a döntő szó őket illeti és azután következik az, hogy az állam törvénnyel állapítsa meg azt. a mit ők közösen megállapítot­tak ; mert ellenkezőleg ha nem ugy történnék: az csak erőszakos tény lenne s mint lerázandó ked­vező alkalom eljövetelével, miként a 11. József csá­szár korabeliek — és azok, a melyek az 50-es évek­ben hordoztunk ; mert valamint a sir az olympus tetején is csak sir, ugy az erőszakos tény is csak erőszakossági tény az alkotmányosság bástyáiból is. (Halljukl) Á jelen törvényjavaslat, a mely tárgyalás alatt van, még eddig tudtommal leg­alább, nem volt a törvényhatóságokkal oly czél­ból hivatalosan közölve, hogv azok a kebelökben 51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom