Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-139

139. országos ülés májas 26. 1876. 369 bözetet, a melyet felvermi kellett. Midőn az arany és ezüst közt nagy lett az ágió : akkor, kiderülvén a két árfolyam közti nagy külömbség, ón a magam részéről a felvételt utólag indítványoztam. Én törvényjavaslatot nem szándékozom beterjeszteni azért; mert nem vagyok azon helyzetben, a melyben a t, képviselő urak ós gondolom a ház sines azon helyzetben, hogy abban a nézetben volna, hogy e kérdésben törvénynek kell intézkedni, mert nem történt a törvénynek megfelelő eljárás. De épen mert a ház abban a nézetben volt két izben, hogy a törvény értelmében történt az eljárás, csakhogy mi máskép magyarázzuk a a törvényt, mint a t. képviselő : — ez elég ok arra, hogy törvényjavaslatot ne terjesszek be és megelégedjem a ház határozatával; nem mert azt változtatja a törvény ; hanem azért: mert a főrendiház is hasonlóan hozzájárulván e határozathoz, gondolom ez elég, hogy a törvény alkalmazásának helyessége iránt szabályozó legyen. (Helyeslés.) Ragályi Nándor: T. ház! A pénzügyminister urnák csak azon észrevételére vagyok bátor felelni, a mennyiben azt méltóztatott mondani, hogy a kik ezen kölcsönre rászavaztak: azok tudták már akkor, hogy aranyban fog az felvétetni ós hogy ily differentia fog támadni. Ezt bátor vagyok kétségbe vonni és merem azt állítani, hogy kivévén egyes ministeri tanácsosokat és azokat, a kik ezen kölcsönt megkötötték: senki sem tudta, a képviselőház sem tudta e dolgot. De nem tudta az ország sem, sőt nem is hallottunk róla ; hanem mikor méltóztatott a költségvetésbe 2 milliós differentiát felvenni: akkor hökkent meg az ország, hogy a törvény ellenére mennyi pénzt kell fizetni. Én provokálok a t. ház igazság érzetére, hogy tudták-e azt, a mikor ezen kölcsön megköttetett, hogy az aranyban fog visszafizettetni? Zsedényi Ede: T. ház! Én elismerem azt, hogy igenis, ha a szerződésbe nem tétetett volna be az arany-érték: akkor nem kellett volna aranyban fizetni s akkor állana a felszólaló urak érvelése. Hanem másrészről kötelessége lett volna a ministernek, ezt annak idejében a háznak bejelenteni. Én ezt csak most tudtam meg, még a pénzügyi bizottságban sem tudták, miután nincs oly határozott rendelkezése a törvénynek, melyből ezt indokolni lehetne. Ezen törvénynek 3-ik §-a még azt is mondja, hogy a kamatok csak ezüstben fizetendők, sehol aranyról szó sincs. Azért a következő indítványt terjesztem be; Az 54 millió ezüst forint államkölcsönről szóló bizottsági határozati javaslat igy formuláztassék, hogy a határozati javaslat ezen szavai : „Idézett törvényhez képest ós" hagyassanak ki és azok helyett igtattassanak be a következő szavak: „mely az idézett törvény szavai ellen, de". Kerkapoly Károly: T. ház! Köszönettel és elismeréssel fogadom előttem szólott képviselő KÉPV. H. NAPLÓ 1870-78. VI. KÓTET. urnák azon beismerését, mely az ő határozati javaslatában is foglaltatik, hogy tudniillik elismeri, hogy az ország érdekében és a helyzetnek megfelelőleg történt az eljárás ; nem nyugodhatom bele mégsem azon felfogásába, mely szerint állítja, hogy a törvénytől eltértem. Legyen szabad nekem akkori eljárásomnak motívumait előadni, a mely motívumokban alig hiszem, hogy tévedtem legyen; pedig, ha azok helyesek : akkor a törvénynyel szó szerinti egyezerben jártam el, ugy, amint azt véltem akkor ós vélem most is. Csak tegnapelőtt törtónt a pénzügyi bizottságban, hogy a kereskedelmi minister ur egy kis törvényjavaslatot terjesztett be, melynek ezélja az, hogy felhatalmazás adassék arra, hogy a Parisban szervezendő métermértékhivatal felállításának és fentartásának költségeihez Magyarországra eső részösszeget Magyarország részéről a kormány megfizethesse,— nem tudom hány ezer, — de nem sok ezer francban egyszer-mindenkorra a felállítás költségeiből és aztán a fentartás költségeiből szintén ránk eső talán 4000 francnak évenkénti fizetésére felhatalmazást kért a kormány részére. És mit mondott a pénzügyi bizottság épen Simonyi Ernő képviselő ur indítványára, meggyőződésem szerint* helyesen ? Azt, hogy nem beszélhetünk francról, mert ilyen a mi törvényeinkben nincsen; a magyar törvény frankot nem ismer, mi kötelezhetjük azt a pénzt, a mit törvényünk ismer. Mi ismerünk osztrák értékű ezüst forintot; veretünk érmekot aranyból is, de törvényünk világosan azt mondja, hogy a saját magunk verdéjében kiállított arany érmek áruk, portékák és nem pénz. Ha hát pénzt kell nekünk köteleznünk : mi természetesen nem beszélünk más pénzben, mint a melyet a mi törvényünk ismer! Ismer ezüst forintot ós sajnos, az utóbbi idők súlya alatt papir forintot; ha tehát mi pénzösszegről beszélünk : kénytelenek vagyunk ennyi forint papír, vagy ennyi forint ezüstben beszólni; nem mondhatjuk ennyi forint aranyban.' mert arany forint nálunk nincsen. Mi történik hát? Kötelezzük ezüstben, azaz mikor ezüstben kötelezzük, erezet kötelezünk, abban a fajban nevezvén meg, mint a mit a mi törvényünk ismeri. Mi történt már most ugy a vasúti kölcsönnél, részben maga a törvényhozás által, mint a 30 milliós és 54 milliós kölcsönnél a kormány részéről ? Az, hogy azon tóny-kérdés megjelöltetett, hogy az elkötelezni engedélyezett ennyi ezüst forint tényleg az arany és ezüst legális ár viszonyait tekintve, ennyi franc és ennyi liver sterling. És ha a törvényhozás mondja meg, az sem mondhatja másként, mert tóny-kérdés, nem eldöntés kérdése, hogy vajon 10 forint legyen-e egy livre sterling, a világszerü törvényes valuta szerint. Most már épen Simonyi Ernő t. képviselő ur indítványára tegnapelőtt az határoztatott, hogy a 47