Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-138

138. országos ülés május 24. 1876. 339 tagjának lelkiismerete megnyugíattatott az okmá­nyokból : ugy én óhajthassam azon okmányoknak itt a házban leendő felolvasását, hogy elmondhas­sam, hogy én is meg vagyok nyugtatva az eredeti okmányok által. (Helyeslés.) Nagy György: T. ház! Én, mint a zár­számadási bizottságban a pénzügyministerium ren­des kiadásainak előadója azon szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy alkalmam lesz mindjárt a t. képviselő urat az első nehezményezett tételre nézve megnyugtatni; a másodikra nézve pedig nem lehet semmi kifogásom, hogy azon eredeti okmányok, melyek ezen dologra vonatkoznak és melyek az én kezdeményezésem folytán közöltettek a zárszámadási bizottsággal: közöltessenek a tisz­telt képviselő úrral is, vagy ha a t. ház ugy mél­tóztatik kivánni, az egész házzal is. Ami itt a Tisza-Ujlakon ós Zsarnoezán fel­merült 6,265 frt 34 kr. több-kiadást illeti, erre nézve a t. képviselő ur pártja némely tagjainak élénk helyeslései közt azt mondja, szörnyűködve, hogy borzasztó dolog, hiszen egy magán-embernek is kellene tudni; (Madarász József közbeszól: Azt nem mondtam!) azt méltóztatott mondani, hogy az mégis rendetlenség, mert ha rendesen gazdálkod­tak volna, nem rótta volna meg, tehát megróni valónak találta a pénzügyministerium ezen eljárá­sát, mely szerint ily kiadást, melyet még egy óvatos magán-embernek is előre kellett volna látni: ők nem látták előre. Én azon meggyőződésben vagyok t. ház, hogy az ón t. képviselőtársam igen óvatos és elő­relátó és fölteszem róla, hogy a saját budgetjét mindig előre csinálja meg; de szeretném látni, hogy ezen budgetnek bármely rovatában szerepel-e azon tétel, hogy ha pedig az istennyila beleüt a házamba : ennek újbóli felépítésére ennyi. (Átalá­nos derültség.) No már t képviselő ur, Tisza-Ujlakon és Zsarnoezán egyik helyen a nagy vihar elvitte a sörház födelét, a másik helyen megégett és mint­hogy az állam épületei nincsenek biztosítva, mert oly sokfélék lévén az épületek, a biztosítás nem fizetné ki magát: azokat fel kellett ismét épiteni. Ugyan kérem, még a legóvatosabb ember is felveszi-e a maga budgetébe és az esélyek közé oda teszi-e hogy mi történik, ha élek, és mi történik, ha meghalok. Már engedelmet kérek, ha megha­lok, hogy akkor mi történik: az nem szükséges. (Derültség.) Azt csak nem lehet felvenni, hogy a szélvész leveszi a ház fedelét: mert azt egy évvel előbb nem lehet tudni; de ha már levette, fedél nélkül nem lehet hagyni az épületet: azt átlátja a képvi­selő ur; meg kellett hát csináltatni, ha meg kel­lett csináltatni, ingyen nem csináltatta senki, ek­kor hát pénz kellett rá, ha pedig ez pénzbe kerül, akkor ezt előreirányozni kell, de ha nem lehetett előirányozni s miután mégis meg kellett csinál­tatni a fedelet: azt hiszem, hogy ez olyan kiadás, melyet ha majd Madarász képviselő ur lesz a pénz­ügyminister, maga is helyben fogja hagyni. (Élénk derültség.) A mi a másik pontot illeti, erre nézve a ne­hézséget épen én tettem, ez az ungvári malom ügye. Nem egészen deríti fel a dolgot a jelentés. mert hiszen az előadó ur csak a végeredményt vette fel; de miután kifogásolta a t. képviselő ur, kötelességein elmondani ugy, a mint történt. Az ungvári vizimalom kitataroztatására előirányozta­tott 3000 frt és kiadatott 29,000 frt. Erre én azt mondtam, hogy lehetséges ez, hiszen csak szak­értőkkel előirányoztatták ? Milyen szakértő lehet az, a ki 3000 frtot előirányoz olyan építkezésre, a mit csak 29,000 forinttal lehet megcsinálni? Erre nézve a zárszámadási bizottság utasított, hogy kér­jek felvilágosítást a számvevőségtől, ez nem tudott felvilágosítást adni. A bizottság ekkor utasí­tott, hogy a pénzügyministerium közegeitől kérjek felvilágosítást, azon utasítással, hogy hozza el az eredeti okmányokat. A ministerium képviselői ez ügyben minden eredeti okmányt bemutatott. Ezen okmányokból arról győződtünk meg, hogy ezen nevezetes tul­kiadás abból származik, hogy ott nem vizimalom van, hanem a vizimalom helyett az államra igen előnyös feltételek mellett egy vállalkozó gőzmalmot épített oly kötelezettséggel, hogy azt 10 óv múlva ingyen átengedi az államkincstár birtokába. Miután ón ezen tulkiadást helyesnek s az államra nézve előnyösnek találom : ajánlom a t. háznak elfoga­dásra. (Helyeslés a középen. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Ekét tételre nézve már most azon felvilágosítás után, melyet a pénz­ügyi tárcza számadásának előadója tett, bátor va­gyok megjegyezni, hogy ha a zsarnóczai és tisza­ujlaki sörházaknál elemi csapások következtében történt a kár, hogy azt előrelátni nem lehetett; hanem akkor itt egészen máskép kellett volna el­járni ; meg kellett volna mondani, hogy elemi csa­pás jött közbe, és ekkor nem kérdezte volna Ma­darász József képviselőtársam. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) A mi a másik kérdést illeti, t. i. az ungvári malmot, ez már egészen más. Itt a háznak fel volt terjesztve a költségvetés alkalmával, hogy ott lévén a kincstárnak egy malma: a szükséges tata­rozásra 3000 frt irányoztatik elő. A képviselőház belátta annak szükségét és utalványozta a szüksé­ges pénzt rá. Azonban mi •történik? Nem tataroz­tatik a vizimalom, hanem építtetik egy gőzmalom. De erre a képviselőház nem adott engedélyt. Meg­engedem, hogy az a gőzmalom minden krajezárját 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom