Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-138

1S8. országos Ülés május 24. 1876. 323 sok megvizsgálása tárgyában. Ha a t. ház ezen jelentést felolvasottnak méltóztatik elfogadni, akkor az átalános vitát fölötte megnyitom. Madarász József: T. ház! A t. elnök ur azon kijelentésére nézve, hogy ha a ház a zárszámadást vizsgáló bizottság jelentését felolvasottnak tekinti, akkor a központi előadó ur fogja indokolni véleményét: megjegyzem azt. hogy én is elfogadom, hogy a jelentós az átalános tárgyalásra nézve felolvasottnak tekintessék. Engedje meg azonban a t. ház, ha kötelességemnek tartom, azon ismételt kérésemet és óhajtásomat előadni, hogy azután ezen jelentést, nem magát a zárszámadást és annak pontos megvizsgálását tartalmazó részt, hanem magának a bizottságnak jelentését, mely a részletes vita alapjául elfogadtatik, pontonként méltóztassék felolvastatni s azt tárgyalás alá venni. A t. ministerelnök ur szives volt a múltkor, midőn az 1872-iki zárszámadások fölötti vita befejeztetett, azon megjegyzést tenni, hogy az a parlamenti tanácskozásoknak majdnem képtelenségre való vitele volna, ha egy ily zárszámadás itt a képviselőházban úgymint a költségvetés ismét a képviselőházban hónapokon át vitattatnék és tárgyaltatnék. (Közbekiáltások a középen: Igaz!) Engedje meg nekem arra megjegyeznem és engedje meg nekem a közbe kiáltó Houchárd Ferencz képviselő ur, ki azt mondja, hogy igaz, hogy megjegyezzem, hogy véleményem szerint ez nem igaz; nem igaz azért; mert én azt tartanám képtelenségnek parlamenti tanácskozásban, hogy ha egy bizottsági jelentés, a mely oly fontos körülményekről tudósítja a t. házat: nem tárgyaltatnék pontonként. Azt jól tudom, hogy még ha a bizottság a számadásoknak 4—500 vagy 1000 tételeire észrevételt nem is tesz, minden képviselőnek joga van ezt előhozni. De ezt nem akarom és most sem kérem azt; én csak azt akarom, hogy a jelentés, melyet a ház bizottsága terjeszt a ház elé, legalább egyszer pontonként olvastassák fel és pontonként igy tárgyaltassók. Ezt nem képtelenségnek, hanem parlamenti követelménynek, kötelességnek tartom. Ha arról lenne szó: vajon a költségvetést magát tárgyaljuk-e alaposan és hogy ott meghatározza a ház, hogy ennyit szabad a ministernek kiadni, többet nem, s azután a minister ennél többet ád ki olyanokra, melyek előirányozva nem voltak, s ez erről szóló jelentés nem olvastatnék fel a ház előtt ós pontonként nem tárgyaltatnék : — ezt tartanám képtelenségnek, mert akkor nem teljesítené kötelességét a ház. S én megvallom, inkább hajlandó volnék azt mondani: a minister költsön tetszése szerint, s azután majd mi megítéljük: ha a kettő közül kellene választani, inkább ezt választanám, mint sem, hogy a ház meghatározza, hogy íme ez a költségvetés, a minister pedig nem törődve vele semmit, kiad olyanokra, a mikre előirányozva nem volt, a mik töröltettek, mert hisz bejelenti utólagosan; de ha azután a ház még ennek pontonkénti tárgyalását sem veszi figyelembe: akkor azt hiszem, ez nem felel meg a mi parlamentalis kötelességünknek. Én tehát csak azért szólaltam fel most, hogy mivel az ország annyira fontosnak s nevezetesnek találja a költségvetés megvizsgálását, azt, hogy vajon indokolhatja-e a ministerium a tulkiadast vagy nem ? egy nem a ministerium alá rendelt, hanem mellé rendelt közegre bizta, s igy parlamenti kötelesség annak megvitatása s megvizsgálása, hogy a két testület közötti különbözetek miben állanak, s hogy a ministerium helyesen járt-e el. Azt értem, hogy ha már a számvevőszék átvizsgálja, vajon a ministerium tökéletesen teljesitette-e törvényszerű kötelességét, vagy nem, hogy ezt a házon kivüli Ítélőszék bírálja meg ; azonban nem értem azt, hogy egy bizottságban, mely kiküldetik, az ad egyedül jelentést és az nem tárgyaltatik részletesen, nem tárgyaltatik a szerint, a mint a házszabályok meg is szabják, hogy minden oly jelentés, mely a részletes vita alapjaid elfogadtatik, pontonként tárgyalandó. Megvallom azonban, hogy én a házszabályokra való hivatkozást fölöslegesnek tartom s sajnálattal vagyok kénytelen nyilvánítani, hogy maga a t. elnök ur tegnap mondotta, hogy a házszabályok értelmét magyarázni a ház van hivatva. Mikor oly világos a házszabály, hogy minden tárgy, mely a részletes vita alapjául elfogadtatik, pontonként kell, hogy tárgyalás alá vétetik, hogy minden kérvény, mely képviselő ellen adatik be, az illető képviselő meghallgatása nélkül el nem intézhető : akkor engedje meg a t. ház, én többé a házszabályokra való hivatkozást nem tartom helyesnek; mert ha ezt minden esetben a többségnek van joga magyarázni: természetes, hogy a többség nem az igazság érdekében, hanem a szerint, a mint azon egyén ügyét látja, azon intézkedik. Én tehát nem táplálok magamban reményt, hogy kérésem most figyelembe vétessék; de ezt kötelességemnek tartottam előadni s a t. előadó úrhoz — miután ő fog felelni — egy pár kérdést fogok intézni. Elnök: Méltóztassék talán bevárni, mig az előadó ur a jelentés indokolását előadja. Madarász József: Bocsánatot, még nem fejeztem be. Miután — mondom — nem táplálok reményt, hogy a t. ház e kérésemnek helyt adjon, azon esetben kényszerülve leszek azon módot is íelhasználni, melyet a t. ministerelnök ur mondott; mert hisz nincs kizárva, hogy minden képviselő előadhassa, minden egyes tételnél a maga véleményét,