Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

20 114. országos ülés máiezius 22. 1876. azon határozati javaslatnak, melybei) 1861-ik augusztus 21-én Tisza Kálmán mint akkori kép­viselő követelte, hogy jelentse ki a képviselőház: 1-szőr az országban lakó minden nemzetisé­gek az ország területi és politikai integritásával nem ellenkező, bármily igényeinek a feliratokban­kifejtett elvek alapján kielégítését ... a törvé­nyek alkotására képesített országgyűlés első és legfontosabb teendői közé sorozza! — ? Ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emel­kednék: maga a törvényhozás megrontana egy * nemzeti elemet, mely eddig épen különös vi­szonyai és az ezeken alapuló tulajdonságai által az államra nézve legnagyobb értékkel birt. Külö­nös érdekeinek önkormányzása képessé tette a szász nemzetet buzgósággal, takarékossággal és ipari ügyességgel egy gazdasági testületet képezni, mely az országos vagyon tetemes részét magában foglalja és annak daczára, hogy az állami adóhoz nagyon jelentékeny összeggel járul: az önkormány­zat feladatait csaknem kizárólag saját jövedel­meiből teljesíti. És a mi magát ezen önkormány­zati beligazgatást illeti: a magyar nemzetnek magának be kell vallania, hogy a Királyföldöu közbizton­ságot, erkölcsiséget, oktatást, adókezelést, utakat és minden igazgatási ágakat illetve sokkal rende­sebb és kielégítőbb viszonyok léteznek, mint az ország egyébb részeiben. De sokkal helyesebbek volnának a mi beligazgatási viszonyaink : ha azon provisoríum, mely 18G8. óta önkormányzati éle­tünkre nehezül, nem akadályozta volna beligazgatá­sunk minden kezdeményezését és minden élénkebb mozgását. Hogy a szász nemzet önkormányzatra képes, hogy az egyetemi kapocsában helyes beligazgatási eredményeket felmutathatja, elismerte Ő felsége a király maga azon, a szász nemzethez intézett leg­kegyelmesebb szavával: „Thron und Staat wér­den Eúch die verdiente Anerkennung zollen und die Bürgschaften zu schátzen wissen, welche Eure von unsern Ahnen so oft belobte Tapferkeit, Ausdauer und Treue, vornehmlich aber Euer Sinn für Ordnung und Gfesetzliehkeit und der vernünf­tige Gebrauch der hiedurch unter Euch heimisch gewordenen Freiheit für den Grlanz der Krone und den Bestand des Staates gewáhren." Ha tehát áll, hogy a Királyföld önkor­mányzati feladatát tökéletesen teljesiti és az ál­lami administratiót nemcsak nem nehezíti, hanem anyagi, erkölcsi és szellemi erőivel támogatja és előmozdítja: a Királyföld szétdarabolása és az ön­kormányzati testület jogkörének elkobzása köz­igazgatási szempontok által éppenséggel nem in­dokolható. De miért is indokolná: stat spro ra­tioue voluntas! Egyenes kárára volna tehát a közigazgatás­nak a szász municipális jog törvényellenes elkob­zása. De sokkal nagyobb és aggasztóbb volna azon intellecíuális kár, mely Magyarországra ezen törvényszegés által háramlik. „Denn kein Unreeht, welches der Menseh zu erdulclen hat, und wiege es nocli so sehwer, reicht für das sittliche Gefühl von weitem an das heran, wel­ches die von Gott gesetzte Obrigkeit verübt, in­dem sie selbst das Becht bricht:" mondja Ihering a hires műben: „der Kampf uras Becht." Ki tisztelje Magyarországban továbbá a jogot: ha a törvényhozás maga azt megszegné és igy a jog­érzületet és a törvények szentnek-tartását maga megszüntetné. Bedig egy államnak, ha magát tiszteletben akarja tartatni kívülről és megrendit­hetlenül és erősen belülről: nincs becsesebb java, melyet ápolni és őrizni tartozik, mint polgárai jog­érzülete. A jelenlegi javaslat elfogadása aláásná a nép jogérzületét, megrendítené a jog iránti bizal­mat ós Magyarország erkölcsi hitelét kétségessé tenné. Hogyan ereszkedhetnék a külföld Magyaror­szággal szerződési viszonyba: ha Magyarország törvényhozása egy ily alapszerződést, mint az Unió, megsérteni nem átallana? Hogyan láthatnák biz- • tositva ez ország lakói jogaikat a jogtalanság ellen: ha egy ily világosan, ünnepélyesen fogadott jog, mint a Királyföld municipális joga, — lábbal tiportatnék ? ; A nem magyar polgárok nyugtalanítva érez­hetnek magukat; ebben látnák legnagránsabb bi­zonyítékát annak, hogy a magyar államban nincs számukra hely, s hogy vitális érdekeiket taga­dásba veszik; egy ilyen magyar államot tehát le­hetetlen, hogy a nem magyar ajkúak szeretni, támogatni és védeni képesek lehetnének. A magyar törvényhozás, — engedjék reménylenem, — sokkal belátóbb fog lenni, mint sem hogy a belügyminister ur minap nyilvánított tévtanábau osztoznék, hogy tudniillik Magyarország a nem magyar ajkú pol­gárok sympathiája, támogatása nélkül is virágoz­hatnék vagy egyáltalában felállhatna, akkor: midőn azok épen nagyobb számban vannak. Azért szólok tehát ismét önökhez figyelmez­tetőleg, intőleg: saját magukért is legyenek igazságo­sok: Discite justitiam moniti et non temnere Divos. Bármi legyen is a határozat, én jobban is­merem nemzetemet, mint a belügyminister ur, s tanácsadói, s határozottan mondhatom, hogy az összesen velünk tart; a szász nemzet ezen confis­catióját törvényes szerződésen alapult jogainak, jogosnak soha sem elismeri, elvitázhatlan jo­gairól soha le nem mond, remélve a szebb jö­vendőt s bizva ügyének igazságába ; mert a mit erő és hatalom elvesz : t azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. Én a szőnyegen levő törvény­javaslatot mind átalánosságban, mind részleteiben ünnepélyesen és mély indiguatióval visszautasítom, és pártolom Kapp G. határozat javaslatát. Elnök: Bocsásson meg a t. képviselő ur, ha beszéde végszavaira, a melyekkel a törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom