Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-135
1:55. országos Ülés májas 20. 187C. 259 miníster ur vezéreszméihez nem csatlakozhattam ós különösen ha nem is kizárólag a városi, a polgári elem szempontjából elleneztem a közigazgatási bizottság intézményének életbeléptetését: ugy a jelen törvényjavaslatot sem fogadhatom el a részletes vita alapjául. Elismerem, hogy a ministerelnök ur azon indokának, hogy ez mellőzhetlen kiegészítése a fennebb emiitett törvénynek: van némi jogosultsága; de még az ő szempontjából is, ugy vélem, lehetett volna a kisebb városok törvényhatósági jogainak eltörlésére vonatkozólag jobb törvényjavaslatot készíteni. Másrészt igen jól értem, hogy a kormány, mely elnökének nyilatkozata szerint', nem szeretne helyétől megválni addig, mig az uralkodó szomorú közállapotokon nem javított vala, mig létezésének ós működésének maradandó emlékeit nem emelte vala, tekintettel azon eredményekre , melyeket pénzügyi viszonyainkra vonatkozólag ós az Osztrákországgal való nemzetgazdászati kiegyezés tárgyában kivívni szerencsés volt: igen élénken kell,hogy óhajtsa, mikép legalább a közigazgatás terén, már az ő nézete és terve szerint, az országot boldogítsa. Bár mennyire óhajtom is, hogy a hazának »em csak ezen. hanem minden tekintetben való boldogítása sikerüljön akár a jelenlegi kormányának is, melynek — meglehet igen számos — híveihez nem tartozom: nem nyughatom bele oly eszközbe, melyet ezélra vezetőnek nem tarthatok. Készemről igen igazságtalannak tartanám azon városi képviselőket, akik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, azzal vádolni, hogy helyi érdekeket védelmeznek. Felszólalásuk természetes és jogosult, mivel azon viszonyokat, melyeket a törvényjavaslat érint, tüzetesebben ismerik, mint más helyzetben levő képviselőtársaik. De ellenem a •jelzett vád sem emelhető, mintha pro domo szólnék. Mert nem vagyok városi választó-kerület képviselője , habár kerületem azokhoz tartozik, melyekről a ministerelnök ur dicsérőleg kiemelte. hogy helyesebben fogják fel azon viszonyt, melynek a városok és a környező vidék lakossága közt az ő nézete szerint is fen kellene állania. Ott valóban a város nem kivan külön állást; de a vidéki lakosság sem kívánja, mivel ők rokon eleinek, mivel a szabad polgár mellett, már századok óta szabad parasztság is létezik. Elvük volt: virtus nobilitat hominem. Ha a populus Verbőczianus már e század előtt helyesebben fogta volna fel viszonyát a városokhoz; ha a városoknak nem kellene emlékezniök azon hangulatra, mely régibb időkben számos országgyűlésen irányukban nyilvánult: akkor, tessék elhinni, a városok sem idegenkednének a megyékkel való szorosabb kapcsolattól. Igaz, hogy a megye most más alapokra van fektetve és én örülök annak, hogy ezen demokratikusabb autonómia íiivei a túloldalon védik a városi törvényhatóságok önállóságát. De midőn ón is ezen önállóság megszorítása ellen emelek szót, nem teszem ezt sem egy város érdekében, sem kizárólag a városok vagyis azoknak lakossága érdekében, hanem első sorban az ország érdekében. Elismerem, hogy az állami administratiónak javítása igen fontos érv. De elvégre a jó administratió is nem czól, hanem csak eszköz; a fődolog, hogy legyen mit administrálni. És e tekintetben igen találóan jellemezte igen tisztelt Zsedényi Ede képviselő ur a városi középosztály nemcsak fennmaradásának, de fejlesztésének is feltételeit, - illetőleg azon kedvezőtlen hatást, melyet a törvényhatósági önállás megszüntetése gyakorolna az ily módon sújtott városok iparára és kereskedelmére. Valóságos bűnt követ el Magyarország anyagi ós szellemi fejlődésén, a ki haladásának" főeszközeit, a városokat gyöngíti, aki a polgárosodást nehezíti. És itt van tulajdonkép a nézetkülönbség az előttünk fekvő törvényjavaslat védői ós megtámadói között. Azt mondják, hogy hiszen a bekeblezendő városok tulajdonkópen nem vesztenek semmit, csak politikai jogokat, a melyekért cserében azonban még sokkal tágabb körű politikai és egyéb befolyást nyernek; csak hogy ezek a konok városi polgárok ezt be nem akarják látni: mivel bizony eddig nem bizonyult üdvösnek a megyei administratió a polgári elemre, az iparra, a kereskedelemre, a társadalmi élet egészséges kifejiósére és ők még a közvetett érintkezést is a szolgabirósági dicsőséggel nem kívánják. Igen szép a ministerelnök urnák azon'intentiója, hogy a kirívó létező ellentétek ne állandósittassanak, hanem a különböző elemek összeforrasztassanak és igen is helyeslendő volna, ha azon érintkezés, mely ezen összeolvasztás eredményeként felhozatik: valóban az óhajtott ezólhoz vezetne. E tekintetben azonban igen helyesnek tartom Mocsáry képviselőtársam azon nézetét, hogy ezen amalgamizatió ily módon jeleideg elérhetetlen, mert a természetes viszonyokkal ellenkezik. Olaj és eczet nem egyesülnek, hacsak a kellő só-mennyiség nem veszi át a közvetítést. Nálunk, a hol a társadalmi viszonyok nem változtak oly rohamosan, mint az azokon alapuló törvények, a hol a kutyabőrös jogegyenlőség közvetlen utódai még most is lenézik a szabad munka képviselőit: még nincs meg azon kötszer, mely a heterogén elemek mechanikai vegyületét, organikus egészszé varázsolhatná át. Teremtse meg előbb a miníster azt a jó közigazgatást a megyékben, mely után sóvárog az egész ország és akkor meg lesz azon só, mely a városi és megyei elemet, mint az olajt és eczetet államéletünk salátájában egyesíti. De erre egy kis idő kell. A minisíer ur azt mondja, hogy nem akar több rósz érzést kelteni 33*
