Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-134

242 134. országos illés uiájus 39. 1876. sem mástól nem hallottam, hogy „mindenki be- j lássa, miszerint a központi kormány teendőit 12 törvényhatóság közvetlen érintkezésével sokszorositani és ennyi részben igen kis törvényhatósággal eldarabolttá tenni a közigazgatás területeket, sem a közigazgatás, sem az annyira szükséges takarékosság szempotjából nem czélszerü." A mi a mostani állapotnak költséges voltát illeti, én megvallom, hogy azért, mert a ministeri rendeleteket talán több példányban kell litographiroztatni és több példányban kell a postán szállítani : azt nem lehet mondani, hogy ez valami nanagyon szaporítaná a költségeket , ós hogy nagy megtakarítás lenne a. reductió utján remélhető. Ezt annál is inkább bátor vagyok kétségbe venni; mert azt hiszem, hogy ha ez remélhető volna, a t. minister nr nem mulasztotta volna el ezen kivált más viszonyaink közt hathatós argumentumot indokolásában felhozni. A mi pedig azt illeti, hogy a gazdálkodást nemcsak a központi kormányzatnál, hanem az egyes muuicipiumoknál is keresztül kell vinni, az pedig mindenesetre megtakarítást eredményez, ha egyes hivatalok, bizonyos teendők elmaradnak: erre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy épen a városokra kellene azt bizni: vajon készek-e e terheket viselni tovább is; és ha oly körülmények közt vannak, a mint, hogy többen vannak is, hogy megbírják ezen nagyobb költekezést: akkor azon eminens jogokért, melyekkel mint szabad kir. városok birtak. bizonyára szívesen el fogják vállalni azon néhány ezer frtnyi több költséget, s én ebből nagy bajt a városi közönségre káramolni nem látok. A mi azt illeti, hogy nem czélszerü feldarabolni a királyi városok által a megyék területét, azt hiszem, hogy az által, hogy itt-ott van a megyék területén egy-egy kis sziget, mely ki vau véve a megyei közigazgatás területéből: ez a területi összefüggés contimuitását egyáltalában nem zavarja meg, a minek következtében nézetem szerint az indokolásnak ezen része is elesik. Meg van még az indokolásban átalánoságban érintve azon szempont, mely ugy látom, az uralkodó eszmét képezi a czélba vett rendezésnél, hogy czélszerü a városi és vidéki elemnek amalgamizálása, meri azon különvált állapotot, mely most fenáll, továbbra fentartani nem czélszerü. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen amalgamizálás szempontjából ily intézkedések nem indokolhatók; mert ezen amalgamizálás nézetem szerint elérhetetlen. Nem kasztszcrü különbségekről van szó ; hanem azon a létező viszonyokban rejlő különbségről, mely a városok és vidékek lakóit természetszerűleg elválasztja a közéletben. A városok lakói egészen más világnézlettel bírnak, más körben mozognak, másnemű tevékenységhez vannak szokva, mint a vidék lakói; a városi ember nem viseltetik nagy érdekkel a vidék viszonyai iránt, s viszont a vidéki ember nem viseltetik érdekkel a városok ügyei iránt, minek természetes következménye, hogy valamint a városi ember nem ismeri jól a vidék körülményeit és viszonyait: viszont a vidéki ember nem ismeri a városéit; miből ismét az következik, hogyha most azt követeljük, hogy kölcsönösen egymás ügyeibe avatkozzanak : akkor tökéletesen deplacirozzuk őket ós megbénítjuk azon buzgalmat, melyet a közügyek iránt különben, ha saját hatáskörükben meghagyatnának, képesek volnának kifejteni. Ezeknél fogva t. ház, mind addig, mig nern látom kimutatva azt, hogy valósággal indokolva van a városok reductiója az által, mert eddig nem voltak képesek megfelelni feladatuknak: még nem vagyok megnyugtatva az iránt, hogy ők ezen reductiót magukra nézve nem fogjak sérelmesnek tartani, hogy ez által nem fog igen sok polgár elkeserittetni. nem lehetek megnyugtatva ezen törvényjavaslat által, s azt általánosságban el sem fogadom. (Helyeslések.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. ház ! Minthogy már több oldalról történtek felszólalások törvényjavaslatom ellen, sőt határozati javaslatok is nyújtattak be azzal szemben : kötelességemnek tartom a felhozott ellenvetések némelyikére legalább lehető rövidséggel válaszolni. (Halljuk!) Itt legelsőbben is a közvetlenül előttem szólott képviselő urat kell némely tévedésére figyelmeztetnem. Az első tévedés, melyből kiindulva magát félrevezettetni engedte: az, mintha a külön törvényhatósági joggal biró városok és a rendezett tanácsú városok között azon különbség léteznék, hogy a rendezett tanácsú városok átalában a vagyonkezelésre nézve a törvényhatóságok alá rendeltetnének, mig a külön törvényhatóságot képező városok e tekintetben egyes egyedül maguk önállóan intézkednek. Ez nem áll. Mert a külön törvényhatóságot képező városok is e tekintetben a ministerium felügyelete alatt állanak és semmi ilynemű intézkedésök a ministerium előleges jóváhagyása nélkül nem érvényes. A különbség tehát csak az. hogy a felügyelet, mely mindkét irányban megvan, a rendezett tanácsú városokat illetőleg, decentralisálva van a megyéknél, lévén azonban sérelem esetében felebbezési joguk a kormányhoz. De meg inkább téved az előttem szólott képviselő ur abban, midőn e törvényjavaslatnak, ha elfogadtatnék, hatása gyanánt tünteti elő azon városokra nézve, melyek eddig szabad királyi, vagy törvényhatósági joggal felruházott városok voltak, azt, hogy ezentúl épen vagyonuk tekintetében a