Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-129
Ig0 129. országos ülés katonai hatóság között a csere eszközöltessék; magam is elismerem azt, hogy a haza minden fiának érdekében áll és kívánatos is, hogy az ország fővárosa mennél díszesebb és egészségi szempontból is kedvező legyen. Azonban engedje meg a t. ház, hogy a feletti kételyemet fejezzem ki, mintha közóhajtás lenne az, hogy az ország fővárosának érdekében történt czélszerű intézkedések egyúttal az ország költségén történjenek. Azt mondja a bizottsági jelentés, hogy a minister kénytelen volt a telket megvenni : hacsak annak elejtésével a már megállapított cserét meghiúsítani nem akarta. Ebből az tűnik ki, hogy ezen csereüzlet már 1871. januárius 18-án megállapittatott. Ha tehát ezen csere már 1871. januárius 18-án megállapittatott, kérdem : míképen képzelhető az, hogy ezen csere, mely már 1871 -ik évben megállapittatott: 1873-ban végleg érvényen kivül helyeztetett ? Mert ha való az, hogy az 1871-iki január 18-án megállapított csere az 1873. válságnak esett áldozatául: akkor okvetlenül valónak kell lennie annak is, hogy az 1871. januárius 18-ától ezen ügylet tárgyában oly mulasztások követtettek el azáltal, hogy a csereüzlet részleteiben is, végleg be nem fejeztetett, hogy ezen mulasztás is okvetlen indokát képezi annak, hogy a ministertől a felmentés megtagadtassák. De a főtekintct az, hogy a minister a háznak ezen telek megvétele iránti szándékát be nem jelentette. {Felkiáltások a szélső balon : ügy van!) nemcsak hogy be nem jelentette; de mint a bizottsági jelentésből kitűnik, a ház előtt ezen megvételi szándékát határozottan eltitkolta, miután a jelentés azt mondja, hogy az 1871-ik évi január 18-án kifizetett vételár, mint előleg lett elkönyvelve s igy a kiadás valódi czime a költségvetésben elleplezve. Én, t. ház! azt hiszem, hogy azon indok? mely a bejelentés elmulasztásának védelmére felhozatott: nem okszerű. Az mondatik a jelentésben, hogy ha a ministernek szándéka nyilvánosságra hozatilc : a telket kétségkívül csak magasabb áron lehetett volna megszerezni. En azt hiszem, hogy ezen szerződés egy ügylet volt, mely az eladó és a ministerium közt köttetett; az eladó tudta, hogy a ministerium számára szereztetik meg; ha tehát nyilvánosságra jött volna is, hogy a ministerium szándékozik megvenni a telket: azt hiszem, hogy ez az eladó szándékára lefolyással nem birt volna. En azt hiszem, t. ház, hogy legfőbb dolog itt az, hogy azon alapelv lett megsértve, hogy a parlament megkérdezése nélkül köttetett ily szerződés, (ügy van! a szélső balon.) Ha a képviselőház ezen eljárást helyesli: akkor lemond a parlamenti kormányzat alapelvéről ós akkor egyedül azt tartja fen magának, hogy a ministerek tényeit registrálja. En ezen szempontból indulva ki, pármájus 12. 1876. tolom Osávolszky képviselőtársam határozati javaslatát (Helyeslés a szélső balon.) Mihályi Péter előadó : Azokra nézve, melyeket a közvetlen előttem szólott t. képviselő ur a bizottság jelentésében előadottakra nézve felhozni méltóztatott: szükségesnek tartom némely megjegyzéseket tenni. Mindenekelőtt biztosithatom a t. képviselő urat, miszerint azon tény előadás, melyet a bizottság jelentésébe felvett, teljesen és minden részleteiben az ezen telekvétel ügyre vonatkozó eredeti ügjdratokon alapszik. A bizottság jelentésében felemlíti, miszerint azon egyenérték megállapittatott, mely az úgynevezett uj épületért a katonai kormányzatnak volt adandó. A bizottság ezen állitása a teljes valóságon alapszik; mert a bizottság a ministerium és a hadügyi kormányzat között ez ügyre vonatkozólag vezetett tárgyalások irataiból meggyőződött arról, miszerint azon objectumokra nézve, melyek a katonai kincstárnak lettek volna átadandók: — a két fél között végleges megállapodás jött létre. A felszólandó képviselő ur fenebbi állitása kapcsán azon további kérdést teszi, hogy ha a két kormány között megállapodás létezett: mi 'oka annak, hogy az nem érvényesíttetett? E kérdésre a t. képviselő ur az eddigi tanácskozásból megnyugtató felvilágosítást nyerhetett volna. Ennek igen egyszerű oka abban rejlik, hogy miután az uj épület telkeinek az időszerűit biztos kilátásra jogosított hasznos értékesítése iránt egyes pénzerőkkel vezetett tárgyalások az 1873-ik évi általános pénzválság folytán eredményre nem vezettek s ez által uj épület telkeinek hasznos értékesithetése lehetetlenné vált: a ministerium az Újépület átvétele iránti szándékát s ezzel a katonai kormányzattal létesített megállapodását a pénzügyi helyzet javulása idejére, későbbre elhalasztani kénytelenittetett. Különben biztosíthatom a t. képviselő urat, miszerint a bizottságnak tudomása van arról, hogy a közös hadügyi kormányzat a legutolsó időben és pedig a folyó év elején a pénzügyministerhez intézett hivatalos átiratában kijelenti abbeli szándékát, hogy azon megállapodás pontjainak egyes tárgyaira nézve külön-külön érvényesíttessék a csere addig is, míg a pénzügyi helyzet javultával az, a maga egészében eszközölhető lesz. A mi a t. képviselő ur azon állítását illeti, hogy a kérdéses telek vételére kiadott költség titokszerüen előlegkép könyveltetett el a pénzügyminister által: ezen állítására bátorkodom megjegyezni azt, a mit a t. pénzügyininister ur is kiemelt felszólalásában, azt tudniillik, hogy a telek vételára előlegként azért könyv eltetett el, mert az akkori pénzügyininister ezen kiadást ideiglenesnek tartotta, mely az ujépületi telkek egyrészének
