Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

272 129# országos megvegye, az ő szokott rövidségével azt válaszolta nekünk: „Megvettem, mert vagy kell ez a telek, vagy ha nem kell: olosó telek". Nem volna semmi kifogásom ezen argumentatió ellen, ha állitásainak legalább egyike teljesedett volna; de a mint látjuk, azok egyike sem teljesedett. A telekre nem volt szükség; hogy pedig az nem volt olcsó, mutatja azon körülmény is, hogy eladásra- ki van tűzve és nem találkozik vevő, a ki megvegye. Azt mondják, hogy idővel a Jelek ára ismét vissza adva térülni és akkor az állam kárpótolva lesz és nem vészit semmit. Azt hiszem azonban, hogy az állam nem speculáns ós ha volna is azt államnak pénze és nem volna kénytelen 10—12 °lo kamatra pénzt felvenni: akkor sern volna jogában, s nem volna szabad az államnak ilyen speculátióba bocsátkozni, [Helyeslés a szélső baloldalon) azon reményben, hogy 10—12 év múlva visszafizetik majd az árát. Azt is felhozták indokul, hogy a terv arra nézve, hogy az „Újépület" más telek és épület fejében átadassák, nem sikerült ugyan, de majd fog sikerülni most. Ez sem argumentum a telek akkori megvétele mellett, sőt argumentum az akkori megvétel ellen; mert ha sikerülni fog is a terv, hogy az uj épület egy más telekkel és épülettel felcseréltessék: erre a telket most fél áron meg lehet venni és akkor megnyernék a tőke felét ós a kamatot, a melyet azon idő óta elvesztettünk. T. képviselőház! Ha Kerkapoly Károly volt pénzügyminister ur a tervet bejelentette volna a háznak, és a ház helybenhagyta és neki a hitelt megszavazta ós a telek megvétetett volna, de időközben a közbejött körülmények folytán a tennem lett volna keresztülvihető: akkor még lehetne talán érteni és menteni a ministert; de még ekkor sem egészen, mert ne terjesszen oly tervet az országgyűlés elé, mely nem realisálható. Most azonban, midőn az országgyűlés kikerülésével, az országgyűlés tudta ós beleegyezése nélkül vette meg a telket és tette azon kiadást: a felelősség egész súlya őt terheli, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és őt az alól felszabadítani nem lehet, a következmények veszélyeztetése nélkül. Azt hiszem, hogy a törvényhozásnak egy erélyes lépést kell itt tenni, azon számtalan visszaélésekkel szemben, melyeket a zárszámadási bizottság tárgyalásai alkalmával tapasztalt a minister urak részéről a költségvetési törvénynyel szemben. Alkalmunk volt a zárszámadási bizottságban tapasztalni, hogy különösen az akkori közlekedési és pénzügyminister urak minő egykedvű, közönyös, lelkiismeretlen eljárást követtek a költségvetési törvénynyel szemben. Egész egykedvűséggel, közönyösséggel megvonták a hitelt ott, hová azt a törvényhozás megszavazta és utalványoztak nagy összegeket, a mire a törvényhozás nem engedélyezett semmit. május 12. 1876. És mindezek folytán a zárszámadási bizottság azon indítványával szemben, mely e tételre nézve a felmentést megajánlja, a következő elleninditványt vagyok bátor beterjeszteni: „A pénzügyministeriurn előirányzat nélküli kiadásai között a Kund-féle telek megvásárlására 300,997 frt 38'/* krajezárnyi kiadás fordul elő. Tekintve, hogy e telek megvételére semmiféle engedélyt, sem hitelt nem adott a törvényhozás; tekintve, hogy a pénzügyminister semmi biztosítékkal nem birt arra, hogy a czél, mely végett a telek megvétetett, el is fog éretni; tekintve, hogy semmi oly halaszthatatlan államérdek nem forgott fenn, mely a telek megvételét a törvényhozás előleges beleegyezésének kikerülésével indokolhatná; tekintve,- hogy a megvett telek jelenleg a vett áron el nem adható, ós a telekre kiadott 300,997 frt az államnak semmit sem jövedelmez ; tekintve, hogy az utóbb mondottaknál fogva az államnak különben is megrongált pénzügyi helyzetére a pénzügyminister ezen eljárása fölötte hátrányos: e tételre nézve a képviselőház a felmentést meg nem adja." (j&lénk helyeslés a szélső baloldalon^) Elnök: Fel fog olvastatni a beadott elleninditvány. Beőthy Algernon jegyző: (Újra felolvassa az elleninditványt.) Széll Kálmán pénzügyminister: Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen kérdésre vonatkozólag és a beadott indítványt illetőleg elmondhassam a magam nézeteit. Teljes tárgyilagossággal fogok c kérdésről szólani. Teszem ezt azon meggyőződés alapján, melyet az előttem fekvő actákból merítettem; teszem teljes pártatlansággal, mert hiszen nem a magam tény érői van szó, mint méltóztatnak tudni, hanem az előttem hivatalaskodott minister urak fényéről. Teljesen egyetértek az előttem szólott képviselő úrral arra nézve, hogy most az 1872-iki zárszámadások vizsgálatánál van ideje szólani arról, hogy a volt penzügyministernek egy ténye, melyet saját felelőssége érzetében tett: a volt penzügyministernek egy költsége igazolható-e és arra nézve a ház megadhatja-e a felmentést; egyetértek abban, hogy a kiadás, melyről most szó van, nem" volt előlegesen megszavazott hitel alapján téve; hanem téve volt a költségvetési előirányzaton kívül. Nem érthetek azonban egyet arra nézve, hogy oly tényt képez ezen kiadás, mely az akkori idők és viszonyok szerint megítélve, ma is igazolást ne lelhessen. Oly kérdés van itt előttünk t. ház, melynek megítélésénél ne a mostani viszonyokat méltóztassanak tekintetbe venni, hanem melynél, valamint minden oly kérdésnél, mely fölött bírálatot akarunk hozni, azon viszonyok, azon körülmények és azon factorok mérlegelen-