Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-128
128. országos Ülés május II. 1876. 103 egyfelől; másfelől pedig ezen nyerstermények számára a kivitelnek mentől nagyobb szabadsága biztosittassók. Ugyancsak a vámszövetség kérdésével kapcsolatosan szóba kellett jönni annak, a miről már e ház kebelében is többször volt szó : ugyanis a vámrestitutió és a- fogyasztási adók kérdésének. Ezeket illetőleg, tekintette] bizonyos fokig mindkettőre, mindkét kormánynak elfogadott álláspontja az, hogy a mit a vámrestitutiónál a magyar kormány, mint a magyar kincstárnak a múltban valóságos megkárosod ásat kimutatott: ez irányban a magyar kincstár a jövőre a károsodástól megóvassék. A mi a fogyasztási adókat illeti, ezekre nézve direct utón a magyar kincstár számára nincs kárpótlás kilátásba helyezve. Indirect utón nyer a magyar kincstár bizonyos kárpótlást az által, hogy a két kormány külföldön termelt oly fogyasztási czikkekre fölállítandó pénzügyi vámok behozatala iránt lépett egyezségre, a melyekből befolyó vámtételek 30°í„-je megy a fenálló viszonynál fogva a magyar kincstár javára: mig a mi fogyasztásunk ezen tárgyakban legfölebb 2()°j 0-ot tesz. Itt tehát indirect utón van ugyan a magyar kincstár részére bizonyos kárpótlás, az ugyancsak a fogyasztási adó czimén szenvedett veszteségekért; de azt egyáfalában nem állítom, hogy ősszegileg e két tétel egymást pótolja; sőt határozottan megmondom, hogy ez irányban mindaz, a mi nézetem szerint is Magyarországra nézve méltányos lett volna : el nem éretett. A fogyasztási adókra: nézve különben mindkét kormány megállapodott abban, hogy a fogyasztási adók, jelesen és főleg a ezukor- és szeszadók egyetértőleg módosíttassanak, ugy. a mint ezt az államkincstárak, valamint a termelés érdekei ki* vánják; főleg megállapittatott az, hogy a gazdasági szeszfőzdék számára oly kedvezmények adassanak, a melyek által a gazdasági szeszfőzdék létezése, a mi ma már majdnem teljesen lehetetlenné lett: ismét lehetővé tétessék és ez által Magyarországra és Magyarország főleg némely vidékeire nézve egy igen fontos kérdés megoldassák. A tárgyalások folyamán szóba hozatott a bank kérdése is. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy szóba hozatott nem az irányban, hogy arról folyjon a tanácskozás: van-e joga a magyar államnak, illetőleg a magyar kormánynak egy teljesen önálló bankot létesíteni, — mert e felett tárgyalásba bocsátkozni sem jogunk, sem szükségünk nem volt és ezt nem is tettük volna semmi viszonyok közt; hanem igenis, miután mi nem tartottuk lehetőnek, — az ország érdeke szempontjából nem tartottuk lehetőnek, — hogy a külön bank azon veszély mellett állíttassák fel, hogy bankjegyeink szemben az államjegyekkel disagioval bírjanak: nem láttuk ezt — minthogy, mint igen jól méltóztatnak tudni, a kész fizetést, az órczczel való beváltást rögtön felállítani nem lehet —• nem láttuk ezt máskép elérhetőnek, mint csak ugy, ha ez „iránt a két kormány egyetértőleg tesz megállapodásokat, vagy más szóval : kölcsönösen elfogadja a két kormány s mindkét országgyűlés a kéuyszerforgalmat. Egyébiránt az alkudozások eredménye azután, miután a kölcsönös kónyszerforgaloni nehézségekbe ütközött, a bankot illetőleg a következő: Nem csak fel nem adatik, de határozottan kimondatik mind Austriának. mind Magyarországnak joga: külön bankot állítani; 10 esztendőre pedig a következő alapokon szándókoltatik a két kormány által a bankügy rendeztetni. Egy és ugyanazon tár nlat nyerjen privilégiumot ugy Magyarország mint Austria számára, a mely társulat állítson tökéletesen egyenjogú, egymástól tökéletesen független két bankintézetet, egyet Budapesten, a másikat Bécsben. Batároztassék meg, hogy ezen társulat hiteleszközeinek, illetőleg az általa statutumszerüleg kiadható bankjegyeknek mennyi °| 0-a fordítandó az egyik és a másik állam hitelének emelésére, még pedig oly formán, hogy azon °j 0 , a mely például Magyarország javára számíttatik: csakis itt legyen értékesíthető és semmi viszonyok közt a magyar hiteltől meg nem vonható. Az egy társulatnak kifolyása az, hogy a bankjegy egy legyen ; de a beváltási kötelezettség necsak egy helyre, hanem ép ugy Bécsre, mint Budapestre állapittassék meg és a bank érczalapja is részben a budapesti, részben a bécsi bankintézetnél helyeztessék el. A két directiót a társulat közgyűlése választja, mindeniket az illető állam polgárai közül, mig mindenik intézetnek vezetésére az alkormányzót az illető pénzügyminister ajánlatára és ellenjegyzésével ő Felsége nevezi ki. Azon teendőkre nézve pedig, melyek a bank-társulat egységéből és a bankjegyek egységéből okvetlenül következnek, de csakis ezekre nézve szerveztessék egy központi orgánum, még pedig ugy, mint a két bank directiójának választmánya, azaz bizonyos számú tagot válasszon bele a budapesti directió és ugyanannyi számú tagot a bécsi directió; nevezzen ki hozzá a magyar kormány egy tagot, az osztrák kormány is egy tagot, élén állván az egész társulatnak azon kormányzó, kit a két kormány felterjesztésére ő Felsége nevez ki. Ezek azok, mikre nézve a két kormány a bankot illetőleg egymás között megegyezett. Végezetül szóba jött még a quota kérdése is ; szóba jött először azért és mindkét kormány által azon eszme, hogy a törvényes útnak megtartásával 21*
