Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-125
140 125. országos illés május 8. 1876. általában a váltót a forgalom könnyűsége és könnyebbitése hozta létre, ugy a váltótovábbitásnak ezen módját is a forgatmánynak egyszerűsítése, a nehézségek elhárítása eredményezte. Meg volt ez a váltóüzletben sokkal hamarább, mielőtt bejött volna a váltótörvény Ez volt az oka, a mely eredményezte a lejárat utáni váltónak forgathatását, minthogy nagyon természetes, hogy az, a ki a váltót kifizette s nem volt directe maga kötelezett: kívánta, hogy az esetben, ha neki leszámítani a váltót nem lehetne, ő garantiát kapjon arra nézve, hogy pénzét nem fogja elveszíteni. Ezt a garantiát megkapta a váltó birtokosának forgatmánya által, a ki a forgatmányban azon nyilatkozatot adta — mert ez a forgatmány értelme — hogy ő, ha a váltó ki nem fizettetnék, az illető elfogadó vagy az előzők által: váltójogilag elvállalja a felelősséget a_ váltó kifizetéséért, azaz maga fizeti. Azt hiszem, hogy a forgatmánynak ezen egyszerűsége hasznosság szempontjából alig támadható meg és tudtommal hasznai az előbbi vita alkalmával sem vonattak kétségbe. A megtámadás okát mindekkoráig főleg a visszaélés könnyűsége, vagy lehetősége képezte, a mire azonban beszédemnek fonalán még vissza fogok térni. Ez volt az oka, hogy ugy az előbbeni igazságügyim nister, mint a, jelenlegi igazságügyminister az elvet igy fogadták el ; ez volt az oka annak, hogy a t. háznak jogügyi bizottsága első izben az igazságügyministerek által elfogadott elvet szintén sajátjává tette : ez volt az oka, hogy a felsőház mellőzve a t. alsóháznak határozatát : az igazságügyminister által elfogadott álláspontra állott. Mit mond ennek ellenében a t háznak javaslata, illetőleg a 14. §. *? Azt nem mondja, hogy a lejárat után nem lehet a váltót forgatni, nem mondja azt sem, hogy a lejárat után forgatott váltónak forgatója nem volna váltójogilag kötelezett. Elismeri ennek szükségét, elismeri ezéiszerüségét. Azon érv tehát, hogy a váltó életére a lejárati nap döntő, hogy az megszűnt a lejárat napjával forgalmi papir lenni, azon érv határozott és világos ezáfolatát találja magában a t. ház által elfogadott javaslatban, a mely ennek épen ellenkezőjét mondja. Azt mondja ugyanis : a lejárat nem határoz. a lejárat után a váltó még forgalmi papir marad, forgatható a birtokos által, rájöhet még a lejárat után 10—20 forgatmány is és valamennyi forgató váltójogilag marad kötelezve. Csak azt mondja, hogy megszűnik a forgathatás váltójogi erővel az óvatolásra kitűzött határnap eltelte után. Nem a lejárati nap tehát; hanem az óvatolásra rendelt nap azon időpont, melytől fogva a képviselőház által elfogadott javaslat a forgatásnak váltójogi hatályt többé nem tulajdonit. De ez t ház, épen elismerése azon elvnek, hogy igenis lehet a lejárat után is a váltót váltójogi erővel forgatni. Es ezen elvnek igen számos, igen fontos következményei lehetnek mind elvben, mind gyakorlati szempontból. Miért mondja ezt a javaslat ? Azért mondja : mert az ellenkezőt alig volna képes fenntartani ; mert csaknem ki van zárva annak lehetősége, hogy az ellenkező megállapittassék; vagy ha megáliapittatott, hogy a megállapítás ellen cselekvő váltójogi követelését elveszítse és ez nagyon természetes. Ha a váltó például május 8-án lejár és annak óvatolására a lejárat után még két nap hátra van, tehát óvatolható május 10-én, ha ma, holnap vagy holnapután az óvatolásra kitűzött óra előtt azon váltó még tovább forgattatik és a forgató a helyett, hogy kilenezedikét írná oda a forgatmány dátumául, oda írja május 7. napját, az óvás kivétetik s mind ő, mind pedig az előzők váltójogi kötelezettségben megmaradnak, megmarad a váltókereset teljes érvényében és hatálylyal az elfogadó ellen, megmarad a viszkereseti jog az ellen is, ki a váltót a lejárat után forgatta. Miért? Mert itt bizonyítani csaknem lehetetlen. Hiába mondaná az. illető adós vagy elfogadó, hogy a váltó a lejárat után forgattatott; ezt bizonyítani nem volna képes. Ha az óvatolásra kitűzött határnap előtt, de a lejárat után, tehát a két nap alatt tovább forgatja a váltót és megváltoztatja a dátumot s a helyett, hogy 8-ikát írná oda, a 7-ikét irja: annak kimutatása, hogy az 8-ikán forgattatott, csaknem teljes lehetetlen és igy igenis a lejárat után forgatott váltó váltójogi hatálylyal lenne forgatva. Mert méltóztassanak nevezni visszaélésnek vagy nem visszaélésnek: az, hogy mely napon forgattatott, ki nem mutatható. Vegyünk más esetet, vegyük az esetet, hogy az utolsó forgatmány üres volt. A váltó lejár május 8-án, kezembe jön üres forgatmánynyal május 7-én, én tovább adom a váltót május 9-én és ugyanaz, kinek adtam, harmadik kézbe adja május 9-én. Az óvatolási nap május 10-e lévén, nem kellene semmi egyéb, mint az üres forgatmányba forgatmányi napul beirni május 7-ét és az a törvény, mely azt mondja, hogy nem szabad a lejárat napja után a váltót váltójogilag forgatni: ezen egyszerű kitöltés által, daczára annak, hogy a váltó két nap alatt három metamorphosison ment keresztül, meg volna hiúsítva. A ki az óvást felveszi, az maga előtt nem lát egyebet, mint egy most már kitöltött forgatmányt, mely mást mutat mint a mi megtörténi, azt, hogy 7-én forgattatott ; holott ellenkezőleg a forgatás 9-én történt. Ez volt oka annak, hogy a képviselőház által elfogadott szövegben néma lejárati nap utáni forgatás, hanem az óvatolási nap utáni forgatás,
