Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-120

120. országos ülés márczlus 29. 1876 JJ1 tanácsos ur szintén lehetetlennek hitt. Ebben tévedett a ministeri tanácsos ur. De ha tekintetbe veszi, hogy az ilyen vizépitési munkák körül működő tudományos ember 100 évi adatokra alapította a maga nézetét: azt hiszem, hogy nem az bírálandó leginkább, vajon nem tévedett-e a magasságban ; de megbírálandó az: vajon az általa, ezen szabályozás tekintetéből czélba vett müvek jók voltak-e vagy károsak a szabályozás keresztülvitelére azon időszakra, mikor ezen szabályozás keresztülvitetett? és igy azt, hogy az ő munkálatai a czélnak megfelelők-e, a jövőre is felhasználható-e? Ez ki fog derülni, ha bírálat alá fog vétetni a legközelebbi időszakban elrendelendő vizsgálatok után a Dunaszabályozás jövőre történendő kivitele s az megállapiítatni fog; most pedig annak főrészéről a ministeri tanácsos véleményéről alig lehet ítéletet mondani. Hanem azt kénytelen vagyok kimondani, hogyha tekintetbe veszem mindazon munkálatokat és nézeteket, melyeket Gáthy, Győri, Eeiter mérnökök,Vásárhelyi, ki Európa egyik legkitűnőbb vizmérnöke volt, kifejeztek: mindazon munkálatok azon véleményt fejezték ki, hogy csupán jégdugulás folytán lehet Pesten oly nagy viz. Ennek folytán a szabályozás már oly arányban, ugy elő volt haladva, hogy jégdugulástól félni nem lehetett, a mint nem is volt, tehát természetes a ministeri tanácsos munkálatában az általa szerzett tapasztalatok alapján és a többi e tárgyban megjelent müvek, vélemények alapján tett nyilatkozata, hogy jégdugulás és olyan magas viz nem lehet. Ezeket előrebocsátva, most már áttérek a t. képviselő ur interpellatiójának tulajdonképeni főrészére. A t. képviselő ur t. i. azt mondja: vajon azon Dunaszabályozás, mely az ő véleménye szerint majdnem teljesen befejezve van, nem olyan-e, a mely aggodalmakra ad okot, a mennyiben nem védi meg a fővárost, hanem csakis az olyan pontokat, mint a képviselő ur mondja, a melyek már József főherczegnek e tekintetben erélyes intézkedései folytán védve voltak? Itt kettőt vagyok kénytelen megjegyezni. Előre bocsátom azt, hogy el kell ismernünk, hogy József főherczeg nádor ő fensége ismeretes erólyével igen nagy hálára kötelezte a főváros utó-nemzedékét az ő művei által; mert kétségtelen, hogy a legveszélyesebb és legfontosabb pontokat már ő védelmezett állapotba helyezte, annyira, hogy a későbbi szabályozás is, ugyanazon alapon indult, a melyen József főherczeg az akkori viz-mérnökök véleménye alapján a szabályozást kezdte; csak az a különbség, hogy később a szabályozás nagyobb terjedelemben folytattatott, de a fővárosi vizszabályozás eddig azon alapból indult ki, hogy a főváros csak jégdugulás esetében van veszélyeztetve. Ennek következtében az eddigi szabályozás csak két irányban volt keresztül vive : az egyik volt az, hogy ezen jégdugulás megszüntettessék; a másik, hogy a hajókázásnak megfelelő vizszabályozás létesíttessék; éhez természetesen csatlakozott harmadszor az, hogy a leginkább veszélyeztetett pontok védessenek, a melyek, minthogy a tulajdonképeni jégdugulás megszűnik, azzal összeköttetésben voltak, a mennyiben épen ezen szem-, pontból, hogy a jégdugulás veszélye megszüntettessék : szükséges volt a főváros között a Duna ágyát szabályozni és annak erőt adni, hogy a jeget itt a főváros közeléből a távolabbi vidékekre elsodorhassa. Tehát a fővárosi Dunaszabályozás, ha ugy Ítéltetik meg, mint a képviselő ur azt megítélni akarja, hogy tudniillik az be van fejezve teljesen és a fővárost mindenképen biztosító mű: akkor az nem csak hogy be nem fejezett mű, de még a tervbe vett kívánalmaknak sem felel meg, a mennyiben a fővárosnak nem is minden részét vonja be a szabályozásba; hanem minthogy az vétetett fő tekintetbe, hogy a főváros a jégdugulástól megmentessók: ily irányban történt Sí SZÍJbályozás leginkább és e czélból történt a Dunának itten kellő mederbe való szorítása, tudniillik, hogy sebességet nyerjen a viz, e czélból történt azon másik intézkedés, a soroksári ág elzárása, tudniillik azért, hogy egy mederbe, mely szabályozandó és rendbehozandó s mely egyszersmind könnyen is szabályozható, tereitessék a Duna s ebben legyen annyi ereje, hogy bizonyos pontig a fővároson alól is megakadályozza a jégduguJást. Ez volt eddig a Dunaszabályozás fő kiindulási pontja. E szempontból, annyiban, a mennyiben concipiálva volt, a Dunaszabályozás, mint a képviselő ur is el fogja ismerni: a czélnak meg is felelt; mert a főváros közelében jógdugulás, mindamellett, hogy Pozsonytól Orsováig, a hol csak zátony vagy sziget volt, megpróbálta a jégdugulást eszközölni, nem jött létre: mert azon okok megszűntek és a sebesség oly erős volt, hogy az még a Margitszigetnél sem engedte, hogy a jég lerakodhassák, lejebb pedig egész Tétényig megakadályozta^ a torlasz képződését. Én azonban azon meggyőződésben vagyok, hogy amint ezt a tapasztalás most már megmutatta, a szabályozásnak itt megállani nem lehet. Ámbár azt kénytelen vagyok bevallani, hogy ha tekintetbe vesszük azt, hogy most Magyarország minden folyója mentén, azt lehet mondani, úsznak a lakosok : ha tekintetbe vesszük, hogy Pozsonytól Orsováig mindenütt áradás volt. el kell ismernünk, , hogy e szabályozás Budapestnek nagy szolgálatokat tett, annak legfőbb, legértékesebb részeit megóvta a vizveszélytől. (Ugy van!) Mindamellett azt mondom, hogy itt megállani nem lehet. Miután Budapest nagyobb területet