Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-92
92. oi'szsig-os ülés február 17. 1876. 35 Méltóztassanak e szerint azok, kik Horváth Lajos képviselő ur módositványát elfogadják, felállani. (Megtörténik?) A ház többsége elfogadja, s e szerint a 15. §. harmadik bekezdése ezen módositvány értelmében fog kiigazittatni. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa a ie>. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 11. g-í.) Gulner Gyula: T. ház! A 17 §. második bekezdése bennem aggodalmakat kelt az iránt, hogy az adófizetők netalán zaklatásoknak lehetnek kitéve. Ez aggodalom, mely bennem ezen szakasz ellen felmerül : alapszik azon, hogy ezen szakasz kimondja, hogy azon esetekben, midőn az adófelügyelő, vagy helyettese valakit megkérdezni óhajt és felvilágosítást kíván az illető adófelügyelőtől nyerni: akkor közvetlenül érintkezhetik vele, és mint ezen §. második bekezdése mondja : köteles ezen értekezést a lehetőségig azon községben teljesíteni, melyben az illető lakik. Én teljesen megvagyok győződve . hogy ezen szakasz fogalmazójának nem volt az az intentiója, a mi ebből a szakaszból kimagyarázható lenne az esetben, midőn az illető adófelügyelő az e §-ban ráruházott hatalommal visszaakarna élni. Különben is az illető adótétel kirovatik hivatalból és az adózót nem lehet kötelezni arra, hogy egy másik községbe menjen : ha netalán az adófelügyelő egy más községben való megjelenését kívánná. Én azt óhajtanám, hogy mind azon esetben, mikor az adófelügyelő személyes megjelenést kivan : menjen azon községbe, hol az illető adófizető lakik, és ne adjon a törvén} 7 tág tért arra, hogy az adófelügyelő ezen intézkedésbe kapaszkodva, 5—6 mértmöldnyire maga elé idézhesse az adófizetőt. Én ennélfogva a 2-ik bekezdésben előforduló ezen két szót: „a lehetőségig." kihagyatni óhajtom. Beőthy Algernon jegyző': (Újra felolvassa Gulner Gyula módositványát.') Baross Gábor: Én nem arra akarok észrevételt tenni, mit az előttem szóló t. képviselő ur előterjesztett; hanem a magam részéről ugyanazon §. végső bekezdéséhez volnék bátor egy egyszerű, stylaris módositványt tenni. Az van mondva e 3-ik sorban: „a telekkönyvi törvényszék és más közhivatalnok köteles stb." Minthogy a telekkönyv és törvényszéki egymástól el nem választható, ezen kifejezés: „telekkönyvi — törvényszéki" helyébe bátor vagyok ajánlani: „a bíróságok." E szerint a 3-ik pont ekkép hangzanék: „A bíróságok és más stb." E kifejezésben ben van az, mit a §. kifejezni óhajt. Ragályi Gyula: T. ház! Én ezen egész §-nak kihagyását kérem, miután ennek végrehajtása valóságos zaklatással, injuriákkal és valóságos spanyol inquisitioval lesz összekötve. Mert beidézhetnek az adófelügyelők akárkit is tanúvallomásra, eskületételre és mindenre fogják kényszerithetni. En semmi inquisitionak, semmi utánjárásnak, leskelődésnek barátja nem vagyok, s azért azon módositványt adom be, hogy ezen egész 17. §. hagyassék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon?) Elnök: Baross Gábor előbb beadott módositványa fog felolvastatni. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa:) A 17. §. utolsó bekezdésében e szavak helyett: „a telekkönyvi törvényszék" „bíróságok" teendő, (olvassa továbbá Ragályi Nándor módositványát:) A 17-ik §. hagyassék ki. (Helyeslés a szélső balon.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház ! A módositványok, a melyek|beadattak, oly természetűek, hogy a törvényjavaslatnak tulajdonképen csak szerkezetét teszik helyesebbé, és azért minden indokolás nélkül elfogadom ugy Baross Grábor t. képviselőtársam, mint Gulner Gyula t. képviselőtársam módositványát és mind a kettőt a szövegbe kérem iktatni. A mi azonban azon indítványt illeti, a melyet Ragályi Nándor t. képviselőtársain szíveskedett benyújtani, hogy t. i. ezen §. hagyassék ki: azt, engedelmet kérek, semmi körülmények között nem fogadom el. Nem fogadhatom el pedig azért: mert, méltóztassék megfontolni kegyesen azt, hogy akkor, midőn az adózó polgárok egy egész nagy részének, a kereseti adó 3. és 4. osztály alá tartozó polgárok adója akként állapittatik meg, hogy az adónak, illetőleg jövedelemnek bevallása van reájuk nézve kiszabva, s ezen bevallott jövedelem alapján azután kivető bizottságok Ítélnek, melyeknek összeállításába csak befolyása vau a pénzügyi kormánynak, de a mely a pénzügyi igazgatóság keretébe nem tartozik, azaz, juri természetű kivetésről van szó, mikor tehát nem bizonyos külső ismertető jelek után beosztás melletti classificatioról van szó, hanem adóbevallásról: akkor nem lehet azt megengedni, hogy hagyassék ki minden olyan rendelkezés, mely a pénzügyi kormányzatot képessé teszi arra, hogy megítélhesse, hogy az adóbevallás helyes-e vagy nem. S mikor ezen §. azt rendeli, hogy jogában van az adófelügyelőnek az illetőt a bevallás részletezésére felvilágosítás adásra kérni, továbbá jogában van azokat kérdezni, a kik a tényekkel és az illetők vagyoni körülményeivel ismerősek: azt oly sajátságos modorban tüntetni elő, mint a t. képviselő ur tette és azt spanyol inquisitionak, kínzásnak vagy zsarolásnak nevezni teljes lehetetlen. Az 1867. évi törvény is szükségesnek tartotta ezen rendelkezést és még is a t. képviselő ur velem együtt nem egyszer panaszkodott az iránt — és igazsága is volt, — hogy nem egyenlő a megadóztatás: mert sok ember kibúvik adója alól; és most a t. képviselő ur azt akarja hogy mikor nem is kívánunk uj eljárást, hanem csak az 18G7. 5*
