Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-112
376 112. országos ülés márezius 20. 1876. nemű pressiót nem látok, mint a mely aggodalomra okot szolgáltatna. Én jól tudom azt, hogy az 1868. XXXVIH. törvényczikk 11-ik §-ában a felekezetnek a többi jogok közt biztosítva van a tanítási rendszer és módszer iránti intézkedés; de én abban, hogyha a tanfelügyelő az iskolák látogatása alkalmával valamelyik iskolában meggyőződik arról, hogy a tanítási módszer káros és ártalmas, hogy ezekről a ministernek jelentést tegyen és erre az egyházi főhatóságnak figyelmét tiszteletteljesen felhívja : az autonómiának semminemű sérelmét nem látom. Azt tartom t, ház, lehetetlen a mai nap már a szabad verseny elől elzárkóznunk. Én azt tartom, hogy az eszmék országában, hogy ugy mondjam, védvámot felállítani nem lehet ós ugy vagyok meggyőződve, miután egyik felekezet sem vindieálhat az iskoláiban használt módszernek csalhatatlanságot : lehetetlenség sérelemnek venni azt, hogyha valaki, ha mindjárt a tanfelügyelő is, jóakarattal figyelmezteti az egyházi hatóságot arra, hogy íme ezen iskolai módszer hiányos, hogy azt rósz néven vegye és ha azt akarjuk, hogy az iskola ügye intensive, qualitative is fejlesztessék: akkor sérelmet ne keressünk az ilyen jóakaratú barátságos figyelmeztetésekben. Egyébiránt miután a ministernek joga van, ha meggyőződött arról, hogy valamely felekezeti iskolában a módszer káros, ártalmas: az egyházi hatóságot arról magától is értesíteni, én feleslegesnek tartom a négy utolsó sort s azoknak kihagyását elfogadom, Kállay Béni: T. ház! Az 5. §. 3 pontjának a) pontjára tett módosításokat nem fogadhatom el; hanem annak' utolsó pontjára nézve, a mely így kezdődik : „ha pedig a használt iskolai könyvek stb." van észrevételem, ugyanis e pontot nem hagyhatom ki ; mert az öszszeköttetósbeu áll a szakasz előbbi részével és annak következményei is; hanem ezt azon szövegezés szerint, a mint itt van, nemcsak fölöslegesnek, hanem veszélyesnek is tartom. Itt t. i. a tanfelügyelőnek jog adatik jelentést tenni a tanmódszer és tartalomra nézve károsnak talált könyvről. Én ezen beleavatkozást, legyen az bárminemű iskola, egy tanfelügyelőnek ilynemű beavatkozását veszélyesnek tartom ; mert nem tartom, hogy bárki képes volna és hivatva volna a módszer és tartalom fölött, kivéve, hogy ha államellenes dolgokat tartalmaz, döntőieg határozni. Azért óhajtom, hogy ha ezen rész igenis kimarad: az előbbi rész benn maradjon, annyival inkább; mert itt ki van mondva, hogy a felekezeti iskola köteles könyveit közölni a tanfelügyelővel, ezen közlés következménye természetesen az, hogy a tanfelügyelő köteles jelentést tenni a ministernek és a minister tudja a módját, hogy rniképen érintkezzék az egyházi főhatóságokkal az olyan könyvek miatt, a melyek talán nem nyerték meg tetszését; de semmi esetre sem lehet a tanfelügyelőnek joga , hogy ő a törvény által mintegy felhatalmazva az iskolában tanított könyvek és módszer iránt nyilatkozzék és jelentéseket tehessen. Ezért én bátor vagyok ekkép formulázni ezen részt: „ha pedig a használt iskolai könyvek között olyanokat talál, a melyek a kormány által nincsenek eltiltva, sőt az illető iskola saját hatósága által engedólyezvék. azonban a tanfelügyelővel nem közöltettek: ezekről mind a ministernek jelentést tesz, mind az illető iskola illetékes fő hahatóságát értesiti. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a m6dosüváriyt.) Kasper Mihály: T. ház! A 3. pont b) bekezdésében a tanfelügyelő ha hiányt . tapasztalt, köteles arra figyelmeztetni a tanítót és az iskola illetékes főhatóságát ós egyszermind jelentést tenni a ministernek. Ezen utóbbi kötelezettséget, hogy t. i. a tanfelügyelő minden apró hiányok iránt azonnal a ministernek is jelentést tegyen, — ezt feltétlenül ós paranesolólag a törvényben kimondani részemről nemcsak nem czólszerünek, hanem igen sok irányban károsnak is tartom, főként miután föl lehet tenni, hogy az ily apró hiányok nagyobb része egyszerű figyelmeztetés folytán is el fognak hárittatni. Nézetem szerint tehát ugy volna czélszerü a szakaszt szövegezni, hogy a tanfelügyelő csak azon esetben tegyen jelentést a ministernek: ha ebbeli figyelmeztetése siker nélkül marad, vagy más szóval, ha azt szükségesnek látja. Ennélfogva a következő módositványt vagyok bátor benyújtani. „Az 5. §. 3. pontjának b) alatti kikezdése utolsó sorában e szó után „és iteendők ezen szavak „ha szükségesnek látja." Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a módontváíiijt) Zsedényi Ede: Pártolom tisztelt barátom Pap Gábor módositványát, mely szerint az állam érdekei ellen irányzott tankönyvek elkoboztatnak ; a 3-ik pontnak azon része azonban, hogy akár tartalmukra, akár módszerökre nézve saját ítélet szerint hibás tankönyvek iránt jelentést tehet a ministernek: kihagyatik; mert ily rendelkezés ugy sem törvénybe való. Várady Gábor hozzám intézett a miveltség iránti szavaira azt válaszolom , hogy a magyar protestantismus műveltsége épen azért, mert nem a tanfelügyelők dajkáló karjain neveltetett fel, de autonóm kormányzata vezetése alatt haladhatott, annyira öszszeforrt hazánk protestáns népe életével, hogy nem volt párja széles ez osztrák-magyar monarchiában, mely mind annyi nyilast képes lett
