Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-112

364 112. országos Ülés márczius 20. 1876. megóvására szükséges, hogy a tanfelügyelő az állam közege legyen. {Helyeslés.) Azt hiszem t. ház, hogy sokkal inkább ismer­jük mindnyájan hazánk ezen sajátlagos viszo­nyait s ezen körülmény minden vonatkozásait: mint hogy szükséges volna itt bővebben kimagya­rázni. (Helyeslés ) De nemcsak nálunk speciális viszonyaink kö­zött, hanem minden államban s példának okáért a democraticus. szabadság nevezetes hazájában jüszak-Amerikában is mennyire találták szüksé­gesnek, hogy a tanfelügyelő az állam közege le­gyen: erre nézve szabad legyen Eandallnak, ezen nagytekintélyű és köztiszteletben álló férfiúnak egy megjegyzését fölolvasnom Észak-Amerika is­koláinak történetéből. „1841-től 1847-ig iskoláink a grófsági tanfel­ügyelők közvetlen ügyelete alatt voltak s mig ez intézmény fennállt: elemi iskoláink rendkívüli ha­ladást tettek. A törvény különféle rendeletei gyor­san és hathatósan végrehajtattak, az iskolák ata­lában jól képesített mindkét nemű tanítókkal vol­tak ellátva, a tanítás lényegesen javult, a szülők s közönség részvéte atalában emelkedett, a külön­féle alkerületekben (Towns) felmerült villongások e hivatalnokok eszélyes közbevetésével kiegyenlí­tettek és egy szerencsés felvirágzás elemei az egész államban el voltak már hintve. Egyszer a törvényhozás egy rósz órában meghallgatta lár­máját e jótékony rendszer ellenzőinek, kik a köz­oktatás iránt a rósz érzelmüekkel és közönyösekkel egyesülve elijesztő sokaságú aláírásokkal kívánták e tanfelügyelőségek megszüntetését, a nélkül, hogy a másik oldalról ellenmozgalom által gátoltattak volna. Ettől fogva megkezdődött a hanyatlás. Mi­helyt eloldatott azon kötelék, mely az államkor­mányt az egyes iskola körökkel összekapcsolta: egészen lehetetlenné vált gyakorolni azon felügye­letet, mely a törvényes rendszer hatékony műkö­déséhez feltétlenül szükséges volt. Az egyes alke­rületi tanfelügyelők (Townsuperintendents) egészen magukra voltak hagyatva s elveszték a grófsági tanfelügyelők bölcs tanácsadásait és közreműkö­dését" stb. Itt azután rajzolja azon hanyatlást, a mely bekövetkezett épen amiatt, hogy nem volt állam­közeg, a mely az állam központi kormánya és az egyes iskola-körök között a kapcsot fenntartotta volna. E gyakorlati példa eléggé igazolja, hogy még azon osztályok is, melyek nálunknál szerencsésebb nemzetiségi és vallási viszonyok közt vannak : szükségesül tapasztalták, hogy az iskolai felügye­letet az állam kormány közegei gyakorolják; — pedig senki nem fogja vádolhatni Eszakamerika államszervezetét azzal, hogy az centralizált. — Ez meg is történt 1848-ban és ettől fogva kez­dődik Amerika tanügyeinek szerencsés fölvirágzása. Ez indokokból kérem az eredeti* szöveg meg­tartását. [Tetszés.) Simonyi Ernő: Talán a t. elnök ur lesz szives felolvastatni Mocsáry Lajos képviselő ur indítványát, mert még eddig nem olvastatott fel. Gulner Gyula jegyző: (olvassa) A tan­felügyelőt, illetőleg a járásbeli tanfelügyelőket a törvényhatósági bizottság választja Simonyi Ernő: T. ház! Azon megjegyzé­sekre, melyeket a t. előadó ur tett: bátor vagyok azt válaszolni, hogy azon érv, miszerint a köz­ponti kormány inkább képes a szakértő embereket felismerni ós alkalmazni, mint a megyék: a tapasz­talással ellenkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De továbbá megvallom, hogy a mennyiben legalább a kormány titkai előttünk is tudva lehet­nek : én nem tudom hogy micsoda módon, hol vette, ós bir-e a szakminister a szakértelmi ké­pesség mértékével ? Hát hogyan fogja ő a szak­embereket innen jobban ismerni, mint azok, akik­nek ezek körében laknak, a kik őket színről-színre ismerik, a kik velük élnek ? Atalában nekem egyik kifogásom e szakasz ellen épen az, hogy itten nagyon hangsulyoztatik a szakértelem. Valahány­szor a szakértelemről hallok törvényt alkotni : mindig a kuruzslás jut eszembe. Itten a nevelés terén a józan ész, a tapintat igenis kell; de a szakértelem itt: nem tudom miből áll. Szakértelmet képez-o az, ha valaki tanult, vagy ha valaki taní­tott ? A kettő közül egyiket. A ki egyátaiában nem tanult: azt sem a ministernek kinevezni, sern a megyének megválasztani eszébe nem fog jutni. Az ellen pedig egyenesen tiltakozom, hogy csak tanitó legyen tanfelügyelővé ; "|nert ezt kuruzslásnak és az osztályérdek kizsákmányolásának tekinteném. Minden tárgyban-'előkerül nálunk ez a „szakértő" szó; a juridicus tárgyakban épen ugy, mint a vasút ügyében s itt a nevelési ügyben is. Mikor oly emberek alkalmazásáról van szó, kik maga­sabb műveltséget kívánó állást töltsenek be: min­dig oly emberek fognak alkalmaztatni, kik tanul­tak ; már pedig a tanügyben épen oly szakértő, a ki tanult, mint a ki tanított. Egyébiránt az a furcsa a t. előadó ur beszé­dében, hogy szerinte e törvényjavaslat nem kívánja centralizálni a tanügyet, mely ; — mint ő mondja — most centralizálva nincs. En épen azt látom, hogy ezzel a máris bizonyos fokig centralizált tanügyet még jobban kívánják centralizálni. A kormány általános programja és nyíltan vallott nézeteivel minden törvényjavaslatát ellentétben levőnek látom. Mindig azt mondják, hogy nyolcz évi tapasztalás mutatta meg, hogy Magyarországon decentralizálás kell, és azután ezen czini alatt­centralizálnak. De nem elégesznek meg azzal, hogy centralizáljanak; hanem minden minister külön magának centralizál, s külön bureaucratiát állit a

Next

/
Oldalképek
Tartalom