Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-112
364 112. országos Ülés márczius 20. 1876. megóvására szükséges, hogy a tanfelügyelő az állam közege legyen. {Helyeslés.) Azt hiszem t. ház, hogy sokkal inkább ismerjük mindnyájan hazánk ezen sajátlagos viszonyait s ezen körülmény minden vonatkozásait: mint hogy szükséges volna itt bővebben kimagyarázni. (Helyeslés ) De nemcsak nálunk speciális viszonyaink között, hanem minden államban s példának okáért a democraticus. szabadság nevezetes hazájában jüszak-Amerikában is mennyire találták szükségesnek, hogy a tanfelügyelő az állam közege legyen: erre nézve szabad legyen Eandallnak, ezen nagytekintélyű és köztiszteletben álló férfiúnak egy megjegyzését fölolvasnom Észak-Amerika iskoláinak történetéből. „1841-től 1847-ig iskoláink a grófsági tanfelügyelők közvetlen ügyelete alatt voltak s mig ez intézmény fennállt: elemi iskoláink rendkívüli haladást tettek. A törvény különféle rendeletei gyorsan és hathatósan végrehajtattak, az iskolák atalában jól képesített mindkét nemű tanítókkal voltak ellátva, a tanítás lényegesen javult, a szülők s közönség részvéte atalában emelkedett, a különféle alkerületekben (Towns) felmerült villongások e hivatalnokok eszélyes közbevetésével kiegyenlítettek és egy szerencsés felvirágzás elemei az egész államban el voltak már hintve. Egyszer a törvényhozás egy rósz órában meghallgatta lármáját e jótékony rendszer ellenzőinek, kik a közoktatás iránt a rósz érzelmüekkel és közönyösekkel egyesülve elijesztő sokaságú aláírásokkal kívánták e tanfelügyelőségek megszüntetését, a nélkül, hogy a másik oldalról ellenmozgalom által gátoltattak volna. Ettől fogva megkezdődött a hanyatlás. Mihelyt eloldatott azon kötelék, mely az államkormányt az egyes iskola körökkel összekapcsolta: egészen lehetetlenné vált gyakorolni azon felügyeletet, mely a törvényes rendszer hatékony működéséhez feltétlenül szükséges volt. Az egyes alkerületi tanfelügyelők (Townsuperintendents) egészen magukra voltak hagyatva s elveszték a grófsági tanfelügyelők bölcs tanácsadásait és közreműködését" stb. Itt azután rajzolja azon hanyatlást, a mely bekövetkezett épen amiatt, hogy nem volt államközeg, a mely az állam központi kormánya és az egyes iskola-körök között a kapcsot fenntartotta volna. E gyakorlati példa eléggé igazolja, hogy még azon osztályok is, melyek nálunknál szerencsésebb nemzetiségi és vallási viszonyok közt vannak : szükségesül tapasztalták, hogy az iskolai felügyeletet az állam kormány közegei gyakorolják; — pedig senki nem fogja vádolhatni Eszakamerika államszervezetét azzal, hogy az centralizált. — Ez meg is történt 1848-ban és ettől fogva kezdődik Amerika tanügyeinek szerencsés fölvirágzása. Ez indokokból kérem az eredeti* szöveg megtartását. [Tetszés.) Simonyi Ernő: Talán a t. elnök ur lesz szives felolvastatni Mocsáry Lajos képviselő ur indítványát, mert még eddig nem olvastatott fel. Gulner Gyula jegyző: (olvassa) A tanfelügyelőt, illetőleg a járásbeli tanfelügyelőket a törvényhatósági bizottság választja Simonyi Ernő: T. ház! Azon megjegyzésekre, melyeket a t. előadó ur tett: bátor vagyok azt válaszolni, hogy azon érv, miszerint a központi kormány inkább képes a szakértő embereket felismerni ós alkalmazni, mint a megyék: a tapasztalással ellenkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De továbbá megvallom, hogy a mennyiben legalább a kormány titkai előttünk is tudva lehetnek : én nem tudom hogy micsoda módon, hol vette, ós bir-e a szakminister a szakértelmi képesség mértékével ? Hát hogyan fogja ő a szakembereket innen jobban ismerni, mint azok, akiknek ezek körében laknak, a kik őket színről-színre ismerik, a kik velük élnek ? Atalában nekem egyik kifogásom e szakasz ellen épen az, hogy itten nagyon hangsulyoztatik a szakértelem. Valahányszor a szakértelemről hallok törvényt alkotni : mindig a kuruzslás jut eszembe. Itten a nevelés terén a józan ész, a tapintat igenis kell; de a szakértelem itt: nem tudom miből áll. Szakértelmet képez-o az, ha valaki tanult, vagy ha valaki tanított ? A kettő közül egyiket. A ki egyátaiában nem tanult: azt sem a ministernek kinevezni, sern a megyének megválasztani eszébe nem fog jutni. Az ellen pedig egyenesen tiltakozom, hogy csak tanitó legyen tanfelügyelővé ; "|nert ezt kuruzslásnak és az osztályérdek kizsákmányolásának tekinteném. Minden tárgyban-'előkerül nálunk ez a „szakértő" szó; a juridicus tárgyakban épen ugy, mint a vasút ügyében s itt a nevelési ügyben is. Mikor oly emberek alkalmazásáról van szó, kik magasabb műveltséget kívánó állást töltsenek be: mindig oly emberek fognak alkalmaztatni, kik tanultak ; már pedig a tanügyben épen oly szakértő, a ki tanult, mint a ki tanított. Egyébiránt az a furcsa a t. előadó ur beszédében, hogy szerinte e törvényjavaslat nem kívánja centralizálni a tanügyet, mely ; — mint ő mondja — most centralizálva nincs. En épen azt látom, hogy ezzel a máris bizonyos fokig centralizált tanügyet még jobban kívánják centralizálni. A kormány általános programja és nyíltan vallott nézeteivel minden törvényjavaslatát ellentétben levőnek látom. Mindig azt mondják, hogy nyolcz évi tapasztalás mutatta meg, hogy Magyarországon decentralizálás kell, és azután ezen czini alattcentralizálnak. De nem elégesznek meg azzal, hogy centralizáljanak; hanem minden minister külön magának centralizál, s külön bureaucratiát állit a
